Kinek mit jelent magyarnak lenni?

Miért nem lehet a kérdésre válaszolni?

Ha neked nem jelent semmit akkor ne trollkodj,ne írj semmi és kész.

Számomra a magyarság a haza szeretetét jelenti pl felszedni a szemetet büszkének lenni a tájakra amink van

a nagy költőinkre régi magyar zenékre nem bántani másokat ok nélkül segíteni a gyengébbet és tenni valamit az országért nem csak a szánkat jártatni hogy egyre rosszabb hanem pl tanulni vagy segíteni a rászorulókat és nem hagyni hogy egy maréknyi féreg uralkodjon rajtunk.

hát

nekem magyarnak lenni kb csak annyit jelent hogy magyarul beszélek és itt születtem meg,itt nőttem fel

de ha tehetném,kimennék külföldre

Azt kell mondjam nem sokat. Attól, hogy nem vagyok felnőtt, sokat megértek a politikából, az ország helyzetéből. Már rég elrontottak mindent, soha nem is lesz jobb a helyzet. Büszkének kellene lennem, hogy magyar vagyok??? Bocsánat, de nem megy. Leszólhattok, de elég sokszor gondolkodok azon, hogy miért ide születtem????

Azt is megértem, hogy lehetne rosszabb is, pl. ott vannak Afrikában azok a szegény, éhező gyerekek,DE itt nem csak a válságról, a rossz politikáról van szó. A magyar emberek egyáltalán nem tartanak össze, mindenki csak saját magára gondol, szemrebbenés nélkül átgázol, tönkreteszi a másikat.

"Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!"

Nekem ezt jelenti.

Nem értem a sírás-rívást. Az elmúlt ötven-hatvan (vagy akár még több) év során soha, egyetlen egy alkalommal sem a magyar nemzetben kellett csalódni.

A magyar nemzet, vagy a magyar kormányok döntései hozták ilyen helyzetbe az országot?

A magyar nemzet, vagy a magyar politikusok kótyavetyéltek el mindent?

Az ország, vagy az állam jutott-e csőd szélére?

Még csak abban sem csalódhattunk, hogy mindent tűrünk, mert ILYENEK VAGYUNK. '56-ban is már az utolsó utáni pillanat volt, '89-ben is a végsőkig kihúztuk. Most is ez van. Tűrünk. Még. Ahogy az elvárható, mert ez jellemzi a magyart.

Képzeljétek el, hogy van egy barátotok, akivel jóban vagytok, együtt nőttetek föl, eljártok sörözgetni, csomó közös élményetek van. Egyszer csak rosszra fordulnak a dolgok, nehéz helyzetbe kerülsz, mindennapi gondjaid támadnak, ez a barátod egyszer csak fogja magát, és azt mondja:"Figyelj, haver! Gondolkoztam. Unom a szomorú pofádat, meg hogy tele vagy gondokkal. Unalmas vagy, és csak elszívod az energiáimat. Nem érdekelsz. Töröld ki a számom és felejtsük el egymást."

Mit gondolnátok erről az emberről? Olyanról, aki a barátotoknak mondja magát, aztán a legnagyobb szükségben hagy ott!

Nos.

Az ilyen ember az, aki most leszólja a magyarságot.

A nehéz helyzetben hirtelen már nem olyan vonzó magyarnak lenni, meg nem olyan nagy büszkeség, meg nem olyan megtérülő...

Kíváncsi lennék, hogy német fizetések mellett is ennyire lecsökkenne-e egyesek magyarságtudata...

Szóval ez a véleményem.