Mire vagy büszke, mint Magyar? Miért szeretsz Magyarnak lenni? Mit jelent számodra Magyarnak lenni?
Én nagyon szeretek Magyarnak lenni, és egy csomó mindent tudnék írni, hogy miért: különösen művelt nép lehettünk régen (nyelv, harcművészeteink, művészetünk, múltunk, stb), nagyon sok minden van, amit szeretek a Magyar népben, a múltunkban.
De én magam, mint Magyar ember, miért lehetek büszke magamra, mint Magyar emberre? Én átlagos ember vagyok.
Ne gyertek azzal légyszi, hogy vegyült a nép másokkal, mert nem az számít, hanem a hazaszeretet. Egyébként is nyilván nem tudom, hogy őslakos Magyarok voltak-e a felmenőim, de sokáig visszamenőleg itteniek voltak, az őseim nevei is Magyar nevek voltak, a külsőnk is a korabeli ábrázolásokban lévőhöz hasonlít, bár ez nem bizonyíték.
Lehet, hogy butának tűnik a kérdés, de nagyon kérlek, ne értsetek félre: büszke vagyok a Magyar kultúrára, a tudósokra és őseink ügyességére, intelligenciájára. De mi van a jelennel?
Semmire. Én úgy gondolom, az ember arra lehet őszintén büszke, amit saját erejéből elért. Azért viszont semmit sem tettem, hogy magyar legyek.
Félreértések elkerülése végett nem szégyellem a magyar kultúrát, de valami más pozitív érzést érzek iránta büszkeség helyett.
Azért vagyok büszke, mert ide születtem, ez a hazám. Néhány elvakult úgy is le fog pontozni, de ha Törökországba születtem volna, akkor azt szeretném, ha Kínába, akkor azt. Ez egy természetes érzés az emberben. Így, mivel magyarnak születtem, Magyarországot szeretem, ide köt millió dolog. Mivel nyelvésznek tanulok, így talán a legelsőnek a nyelvet említeném meg. Nagyon szeretem, mert ritka és különleges. Imádom a történelmünket is, mert nagyon kalandos. Természetesen vannak rossz dolgok, sok mindent elrontottunk (Mohács, nemzetiségi politika a 19 század végén- 20. század elején, intolerancia néhány népcsoporttal szemben, stb).
De összegezve, igenis szeretek magyar lenni, és ha külföldre megyek, ott is büszkén fogom vallani a származásom, és igyekszem öregbíteni a hazám hírnevét.
Büszke vagyok arra, hogy könnyen tanulok idegen nyelveket, és hogy önerőből elérhetek olyan dolgokat, amik másnak vagy csak álom, vagy csak protekció jóvoltából kap, mert a feneke alá nyomják.
A magyarságomról nem tehetek, ide születtem, és kész, vannak nemesi és hősi őseim, ez egy állapot, én kértem vagy nem, az szép kis elméleti kérdés lenne, a mai magyarokról általánosságban nem túl jó a véleményem, sokan képtelenek emberségesek lenni, áttaposnak a másikon, és ezt szégyellem, szégyellem, hogy ilyen emberekkel is közös a hazám, akik szégyenei az országnak, és egyáltalán az emberiségnek, tisztelet a kivételnek, de talán érdekes lehet az alábbi kérdés:
http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-ker..
Büszke én is arra vagyok, amit saját erőből elértem, de valahol az is büszkeséggel tölt el, hogy ez a nép mennyi mindent túlélt, és mennyi zseniális embert adott a világnak. Mindig libabőrös vagyok, ha a Himnuszt hallom, és imádok itthon bolyongani, felfedezni mindent ebben az országban. És imádok elutazni, mert olyan jó hazajönni:)
Csatlakozom a nyelvészhez, nagyon szeretem a magyar nyelvet, csodálatosan árnyalt, és nincs még egy nyelv (bár csak hármat ismerek ezen kívül), ahol egyetlen történésre legalább 5 kifejezés van:D
Én is hasonlóképp gondolom, érzem.
Nyelvünk hangzása, összetettsége, részletessége tényleg gyönyörű. A rovásírást is szeretem.
Egyébként a sárga villamost én is szeretem, bár a Combino-t nem Magyarok gyártják.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!