Mit jelent számodra magyarnak lenni?

Magyar az anyanyelvem, szeretem a kulturankat, a tajainkat, az eteleinket, ennyi.

Addig sosem gondoltam bele igazan a hazaszeretet kerdesebe, mig kulfoldre nem kerultem. Itt atertekelodott bennem az egesz, es mar alig varom, hogy nyaron hazakoltozhessek.

Én is akkor jöttem rá, mikor külföldön éltem. Sok minden hiányzott innen. A magyar szó, ételek, amiket nem lehetett kint kapni, a Balaton, a hó.

De nem csak az ország hiánya tanított meg rá, hogy szeressem a hazámat, hanem az ottani embereket láttam, milyen büszkék arra, hogy hova tartoznak.

Mikor elnéztem külföldön a kisgyerekeket, az jutott eszembe, bárcsak nálunk is, Magyarországon is úgy nőnének fel a gyerekek, hogy megtanulják a haza szeretetét, és büszkék rá, hogy itt élnek, ide tartoznak.

Az igazi büszkeség szerintem érdemekből fakad.

Mert van ugye a "kicsi, sárga és savanyú, de a miénk"-típusú, jobb-híján jellegű büszkeségpótló, és van az igazi büszkeség, ami valódi érdemekre épül.

Namármost, a magyarságára az ember utoljára talán a kiegyezést követően lehetett igazán büszke. Azóta viszont leginkább csak a pótlék van.

Mindezt csak azért vázoltam, mert sokan írták fentebb a külhonban feltámadt "büszkeséget", ami persze leginkább csak az itt megszokott dolgok hiányából fakad, és éppen ezért ez sem igazi.

Igazi büszkeség az, amit pl. a francia érez, mert annak van is mire büszkének lennie.

Ezzel szemben a magyar mire lehet büszke ITT és MOST...?

Még ha a politikát teljes egészében félre is tesszük, és semmi ilyen témát nem veszünk figyelembe, akkor se marad túl sok minden. Jó, érdekes meg különleges a nyelvünk. Hűha. Jó, itt vagyunk ezer éve. És? Mások még sokkal régebb óta, és ez sem meghatározó azt illetően, hogy mit kezdünk magunkkal a jelenben. Voltak nagy feltalálóink. És? Voltak másoknak is. Volt Puskás. És? Másutt is voltak - és VANNAK is - nagy focisták...

Ha elfogulatlanul nézi az ember a dolgot, a magyarság itt és most nem igazán tud felmutatni semmi érdemit, és megint hangsúlyozom, !!!_NEM_!!! politikáról beszélek.

Annál is inkább, hogy erről a helyzetről a politikusoknál EZERSZER jobban tehetnek az egyszerű, hétköznapi magyar emberek is - a magyar mentalitással, gondolkodásmóddal, hozzáállással. EZERSZER nagyobb bajok fakadnak ebből, mint bármelyik politikus bármelyik svindlijéből.

Én szerencsére csak negyed-ötödrészben vagyok magyar, így egyszerűen a keverékségem egy összetevőjének tudom be a dolgot.

Büszke vagyok rá, hogy a világ egyik legbonyolultabb nyelvét beszélem.

Büszke vagyok a történelmünkre. A feltalálóinkra. A sportolóinkra..

És én összevetve örülök, hogy itt élek, és eszem ágában sincs külföldre költözni. Szerintem aki igazán magyar, az itt marad és küzd a megélhetésért, még ilyen tré körülmények között is :S

Szerintem a büszkeség témát feszegetve : Fordítva is működik ez. Ha szülőként úgy nevelnénk a gyermekeinket, hogy szeressék és büszkék legyenek országukra, lehet, hogy jutánk valahova...ott kellene kezdeni. Ha a hazaszeretetet kiskoruktól megtanulja egy generáció, sokkal többet fog tenni az országért a jövőben is. (akár a kormányban is) Persze ahhoz pár generációnak fel kellene nőnie, hogy igazi változás érezhető legyen.

Van egy pár tv reklám, ami jó irányt vett ezügyben. (szeretem a sárga villamost...)

Bármilyen sok gondunk is van, bármilyen a helyzetünk, de ez az otthonunk, ez a hazánk, magyarok vagyunk.

Ezt én nem értem.

Lehet, hogy én vagyok a buta, de akkor kérem, valaki világosítson már fel: MIÉRT van az, hogy ha láthatólag a nagy többség ennyire büszke a hazájára és örül, hogy magyar lehet, akkor

1.) a gyakorlatban miért tesz mégis alá olyan gyakran magyar a magyarnak (még csak nem is külföldi a magyarnak, hanem MAGYAR a MAGYARnak)?

2.) miért tartunk még mindig itt? Ha egyszer büszkeség és önérzet láthatólag adott, akkor miért okoz gondot az összefogás, kompromisszum és együtt fejlődés?