Csajok az alábbi helyzetekben hogyan szoktatok viselkedni? És mit ésszerű mondani, tenni?

Én ezekben a szitukban és minden másikban is, úgy viselkedek, ahogy a szívem diktálja. :) Tuti tipp! ;)

23N

a) A párom olyan, hogy adott helyen, és időben, amikor baja van, tuti nem fogja elmondani. Hiába akarom tudni. Várok.

b) Elmondom neki az aggodalmam, és megbeszéljük, általában egy kisebb veszekedés keretében.

c) Szintén elmondom neki mi a probléma, kitalálom nekem mi lenne a megfelelő, elmondom neki, megoldjuk valahogy közösen.

d) Néha SAJNOS felemlegetem, ha nagyon dühös vagyok rá, de utána igyekszem bocsánatot kérni.

e) Nem megyek meccsre többet. Minek amúgy is? Utálom a focit. ( Régen én is kijártam meccseire, de meguntam. )

a, békén hagyom és megvárom amíg elmondja magától. Kivéve ha valami baj van vagy probléma amiről jogon van tudni, érintett vagyok benne

b, sosem tennék ilyet, nem látom értelmét. Hacsak nem arra hajtok hogy elhagyjon mert megunja.

c, nem féltékenykedek, hanem megmondom neki, és ha nem hajlandó megoldani és megbeszélni akkor elválnak útjaink.

d, eleve mindig készülök az esetleges lehetőségekre, ami nem azt jelenti hogy nem bízok benne, ilyen az alaptermészetem. Ha megbocsájatottam neki akkor el van felejtve, ha nem akkor inkább nem maradok vele.

e, Ha nem adtam okot arra hogy bajuk legyen velem, akkor nem foglalkozuk velük, nem izgatom magam. Ha akarok, elmegyek a meccsre, ha nem akarok, akkor nem. Köszönök nekik ha imesjük egymást és ennyi.

Tudom sablonosan hangzanak de tényleg hasznos megoldások ezek.

a, én addig nem nyugszom, amíg nem mondja el, mivel olyan típus, aki soha nem szokott titkolózni, így ha ezt tenné, ott valami nagy baj lenne

b, nekem is volt ilyen korszakom, néha most is rám tör, de ezerszer átbeszéltünk mindent, ami sokat segített. először azt hittem, hogy egyedül le tudom győzni ezt az érzést, de nem ment, (csak nem akartam ezekkel a dolgokkal idegesíteni, mert tudtam, hogy hülyeség), aztán inkább mégis vele beszéltem meg, és akármi probléma akárhányszor eszembe jutott mondta, hogy mindig szóljak neki, akkor is ha már sokszor beszéltünk róla, mert szívesen megnyugtat akárhányszor (és tényleg így is volt mindig), és egy ideje már elmúlt kb teljesen... szóval beszéljétek meg szerintem!

c, ha okom van rá, azt nem tartanám magamban, nem is tudnám mert szétvetne a düh :D hát attól függ milyen szinten van rá okom... de biztos, hogy várnak valamilyen magyarázatot, aztán ha félrebeszél meg tagadja akkor nagyon mérges lennék rá... ha őszinte akkor apróságokon túl lehet lépni

d, sajnos ez olyan helyzet, amin csak az idő segít, szerintem sokat nem tehetsz ellene, ...persze biztosan segít ha át tudod beszélni a barátaiddal, akár egy pszichológussal vagy bármi, de mindhiába, az emléke úgyis megmarad... csak ahogy telik az idő, lehet hogy csak éveken belül, de egyszer úgyis elmúlik és rájössz hogy ez nem oylan fontos és nem fog már zvarni...

ha viszont éltre szóló megbántásról van szó, akkor nincs mellette a helyed!

e, nem érdekelne... kik ők nekem? talán ha sokáig így lenne a helyzet, és egyébként is egy társaságban kéne velük lennem pl bulik vagy összejövetelek alkalmával akkor megkérdezném őket hogy mi bajuk van velem... ettől úgyis eszmélnek egy kicsit...

bár első lépésként próbálnám megkedveltetni magam velük...de nem mindenáron.