Miért nem örülnek az emberek annak, ami van?

Mert lehet, hogy nem jut egyről a kettőre 10 év alatt, és ez elveszi a kedvét.

Pláne, ha valaki tisztességgel akarja ezt megtenni, és azt látja, hogy ez kétkezi munkával, rendesen nem megy, de aki "lop-csal-hazudik", annak mindene megvan, és még ő röhögi ki és sajnálja le a másikat.

Illúzióromboló tud lenni. És persze az a felfogás, hogy ugyanennyi munkával, befektetéssel máshol (azaz külföldön) az ötszöröse jön vissza ennek.

Na ez engem is nagyon bosszant főleg azért,mert én szerencsére egy olyan ember vagyok,aki az apróságoknak is tud örülni.

Erről eszembe jutott egy idézet:

"Az életnek két célja lehet:először elérni,amit akarunk,s ezután örülni neki.Csak a legbölcsebbek teljesítik a másodikat." -na ebben minden benne van!

Nem azt mondom,hogy álljunk meg egy helyben,ne fejlődjünk,ne törekedjünk a legjobbakra,de azért értékeljük,amink van,ami szép az életben.

Sajnos sok buta ember van,aki erre nem képes...

19/L

Egyszer egy cikk alján a kommentek között olvastam egy sor durva zsidózást, amiben az egyik ember azt fejtegette, hogy a zsidók azért sikeresek, mert összetartanak és segítik egymást - bárhol, bármikor.

Majd ezt fel is rótta bűnként nekik.

De kérdem én, a magyarok miért nem teszik ugyanezt? Amit akár a zsidók vagy szinte bármelyik nyugatabbra élő nemzet, népcsoport?

A magyarok sajnos még külföldön is inkább ártanak, mint segítenek egymásnak. Az okra nem sikerült még rájönnöm, de érdekelne, hogy mi lehet a háttérben.

Én is észrevettem, pedig nincs munkám, csóró vagyok, szüleim tartanak el sajnos...és már közeleg a 30 és semmi:S

Mégis jobban tartom magamat, mint sok jómódú ismerősöm.

Én pl. egy jégkrémnek is képes vagyok örülni:D

Mert valóban, nem veszik észre az élet apró örömeit, az embereknek mindig több kell, mint ami van, sajnos ezért alakul ki, hogy egyre több ember, a fiatalok is bűnözővé válnak, hogy megszerezzék ami kell. Mindig új telefonok, új ékszerek, sok embernek mindig több kell, mint ami van/ami jutott, telhetetlenek, ez az emberi mentalitás. Ez már gyerekkorban kialakul, csak csodálkozva nézem az ismerőseim gyerekeit. Ha a szülei nem veszik meg neki a legjobb telefont, a legjobb cuccokat, a gyerek vagy magába fordul, és úgy érzi, nem elég menő, nem elég vagány, vagy kiharcolja tőlük mindenáron, legrosszabb esetben itt alakul ki a bűnözés sajnos.

Be kell vallanom, énis sokáig voltam így ezzel, pedig már felnőtt vagyok, elmúltam 20 éves is. Olyan helyen dolgozom/mozgok ahol az ismerőseim nagy részének mindenre telik, mutatták nekem a legújabb telefonjaikat, elektronikai eszközeiket, vagy éppen mesélték, hogy mennyi pénzt tudnak elszórni egy-egy este alkalmával stb. Ez nekem eleinte piszkálta az orrom, hogy én (talán egyelőre) de nem tehetem meg, nem engedhetem meg magamnak, aztán rá kellett jönnöm, hogy nem is akarom nagyon, mérlegeltem magamban a dolgokat.

Egészséges vagyok, jó állásom is van végülis, sok barátom van, akik szeretnek, és az a nő a jegyesem, akiről azt hittem, sose lesz az enyém, de mégis, és ő életem szerelme. Nekem ez a legfontosabb, nem a pénz, a drága dolgok, és a csillogás. Én így vagyok boldog, sajnos sok ember nem. 25/F