Miért csinálják ezt velem? Lelkileg tönkre fogok emiatt menni?

Tegnapelőtti 18:48-as vagyok.

Úgy látom a többség félreértett és ez által le is írt. :(

Én azt vettem ki a szavaidból, hogy Te mindenkinek jó vagy mindenre (panaszkodnak, dicsekednek), de Te visszafelé nem tudsz senkinek panaszkodni.

A többieknek írom, főleg a magántanárnak, hogy nagyon is értem miről beszél, de nehogy azt mondja, hogy vele nem történik semmi rossz. Mondjuk, ha férfi vagy, akkor könnyen lehet, hogy azért nem tud megérteni, hogy néha igenis jó valakinek kiönteni a szívedet.

A meleg éghajlatról jött tanítványodról meg annyit, hogy ahonnan kb. ő jött ott a sok napsütés miatt eleve vidámabbak az emberek, de ha mégsem, akkor azért olyan boldog, mert itt sokkal jobban érzi magát.

Félreértés ne essék, én is olyan típus vagyok, aki mindenben meglátja a jót is és sokszor gondolom is, hogy minden rossznak meg van a jó oldala is, de ennek ellenére mindenki lehet olyan passzban, hogy jó, ha van valaki mellette és jó egy kicsit panaszkodni.

Kérdező, a fiúról, aki dicsekszik, csak annyit, hogy ne vedd magadra, nem azért csinálja, hogy bosszantson. Egyszerűen nincs empátiája. Hány éves a srác?

A múltkor nem jutott eszembe: energiavámpír. Ez egy létező fogalom, nézz utána a neten. Ahogy a magántanár leírta, valószínű, az a másik tanítványa is az és lehet, hogy Neked is vannak ilyeneid. Vicces a megnevezése, de ha valaki utána olvas, tuti talál ilyet a környezetében.

31/L

08:09 - én írtam a tanítványomról. Valóban sok a napsütés, de voltam ott, a hőség (35-40 fok, néhol 90%-os páratartalommal) miatt feszültek, türelmetlenek az emberek. Másrészt állandó a háborús fenyegetettség, mindenkinek, így neki is több támadásban elhunyt hozzátartozója van. Tehát ne egy olasz dolce vitára tessék gondolni.

Egyébként nő vagyok és igen, vannak problémáim, de jelentősebbeket szűk családi körben tartom.

Igen, ebben igazad van. A tanítványomról egy szó erejéig annyit, hogy nem menekült ide, hanem a munkáltatója csábította ide egy évre, utána megy vissza. (saját területén elismert szakember)

Nem állt szándékomban leszólni a kérdezőt, főleg azért, mert ugyanebben a cipőben jártam kb hasonló korúként. Le kellett ülnöm és végiggondolni, hogy a világ nem tud megváltozni, de én igen. Akkor kezdtem el a fent említett dolgokra figyelni, így lettem kiközösítettből nagy baráti körrel rendelkező, stabil kapcsolatokat kiépíteni képes ember. Ugyanis valóban az én hibám volt, hogy menekültek tőlem.

Ha valakivel találkoztam, akkor ráborítottam a fél életemet, nagyrészt panaszkodtam - visszagondolva, érthető módon húzták fel a nyúlcipőt.

Mióta megválogatom, hogy milyen mértékű terhet és MILYEN CSOMAGOLÁSBAN teszek mások vállára, a környezetem is máshogy áll hozzám.

Egy jelenlegi példa: egyetlen vizsgám van az államvizsga előtt, ezen áll vagy bukik, hogy mikor végzek a főiskolán. Nagyon stresszeltem tőle (pár napja volt), az anyagok egy része se volt meg, illetve a külföldre költözésünk ideje is ettől függ. A férjemnek vagy a szüleimnek persze elmondtam töviről hegyire az aggodalmaimat - de ők amúgy is figyelemmel kísérik a helyzetet, így mondhatni velem aggódtak.

De a barátaimnak már csak annyit mondtam, hogy nagy a tét és szorítsanak nekem. Az információ lényege ugyanaz, de mégsem veszik át a szorongásomat.

Kisebb, mindennapos problémákat, vagy elhúzódó senki-se-tud-tevőlegesen-segíteni jellegűeket is röviden közlök.

Másrészt abban is határt kell húzni, hogy mennyire hagyja valaki, hogy kihasználják. Akit bármikor le lehet akasztani a szögről és nincs meghúzva a határ, azt úgy is kezelik - egy szögről leakasztható tárgyként. Ha kell, használjuk, ha nem, visszaakasztjuk.

Az elutasításnak se kell bántónak lenni, egy "ne haragudj, most be kell fejeznem valamit, tudunk máskor beszélni?" - azaz nem állni mindig mindenki rendelkezésére, kijelöli a határokat és ezt egy idő után elkezdik tiszteletben tartani az emberek.

Összegezve azt tudnám mondani, hogy amíg valaki saját magát nem tiszteli és szereti, addig nehéz másoktól is ugyanezt elvárni.

Wintry válasza:

Szia :)

Ilyen velem is volt már,sőt legtöbbször csak ez van.És világ életemben ez volt.Sokan jöttek oda hozzám az ilyen olyan problémáikkal,aztán vége,de ahol tudtam segítettem.És hidd el,ha egyszer meghallgatod őket,többször is mennek,és bár lesznek olyanok (mint írtad) hogy le se sz*rnak,azért lesznek olyanok is akiktől ha segítséget kérsz,megkapod,legalább is velem így volt/van (lekopogom "kopp" "kopp").Rengeteg dolgot fogsz hallani,egyik meglepőbb lesz mint a másik,és néha ha belegondolsz,örülhetsz hogy Neked nincsenek ilyen gondjaid.Mint ahogy az 1. válaszoló is írta,jó érzés segíteni másokon,ne úgy fogd fel hogy lelki szemetes láda vagy,ha zavar,mond meg,diszkréten hogy Neked is jól esne ha nem csak akkor jönnek ha nincs más akivel beszélni akarnak.Ha még beszélgetni szeretnél,nyugodtan írj privátban. :)

17/L