A '90 után született nemzedékből szerintetek milyen nyugdíjasok lesznek?

Sajna ha marad a mai átlagéletkor (+egészségi színvonal) és ebben az ütemben növelik a nyugdíjkorhatárt és csökken a népesség, már a 30-40-eseknek sincs sok esélye egy anyagilag és szociálisan annyira biztos nyugdíjas életvitelre, mint a mostaninak. (Nincs tartalék: az állam a mai nyugdíjasokat már a mai dolgozók befizetéseibôl tartja el, de arányában egyre több a nyugdíjas és egyre kevesebb az aktív dolgozó.) Valószínûleg csak azoknak lesznek jó évek ezek, akik félre tudtak tenni (és gondoltak is rá) és/vagy fizikálisan is elég fittek idôs korban is dolgozni (és kapnak munkát, bár akkor a fiatalokkal szúrnak ki). De mivel elég sokan pl. a mostani fizujukból sem jönnek ki vagy hitelük van vagy feketén dolgoznak, elég nagy szívások lesznek.

Ezért aztán valszeg nem lesz, hogy a nagyi segít, meg egész nyáron nála vannak a gyerekek, mert ráér vagy elmegy utazgatni meg fedezi gyógyfürdôjét a TB... Nagyi, ha nem gondoskodott elôre magáról, vagy dolgozni fog, vagy a gyereke (jobb esetben gyerekei) támogatására szorul vagy kiesik a szociális hálóból...

Ha csak ki nem találnak valamit "odafent" végre, simán lehet, hogy amit a mai nyugdíjasok megkaptak gyerekkorukban, azt a mai fiatalok öregkorukban kell, hogy átéljék. :( De azért remélem, nem így lesz...

Kedves kérdező!

A leírásod 90%-a egyáltalán nem igaz rám.

Ha nyitott szemmel jársz, akkor látod, hogy valami készülődik: az emberek elégedetlenek, unják, hogy egy nép rajtuk élősködik, egy másik meg kizsákmányolja őket. Emellett nincs munkájuk és odafent is tesznek rájuk magasról.

Szóval ha reálisan nézem, akkor nem lesz szebb jövőnk semmivel sem, mint nagyszüleink múltja.

Egyébként én is érzek olykor a levegőben némi lincshangulatot, de erre egy külföldi ismerősöm élt a legjobb mondattal. Szerinte a magyarokba belerögzült, hogy a szánkat be kell fogni és tűrni. Először kinevettem, de aztán jobban belegondoltam és abszolút igaza van! Mindenki csak tűr csöndben, amíg egyszer be nem telik a pohár, és robban a dolog... A fiatalokat is arra nevelik, hogy legyenek toleránsak, mindent meg kell csinálni, akkor is ha nem tetszik, elmondani a véleményemet róla illetlenség, stb stb. (legalábbis a most 18-22 évesekre ez igaz szerintem)

Én 21 vagyok, egyetemista! Szerencsém van, a szüleim eltartanak, még is igyekszem megragadni minden lehetőséget, hogy dolgozhassak, pénzt keressek, ösztöndíjat kapjak. Ebből szinte az utolsó fillért is félre teszem! Mire befejezek mindent, amit szerettem volna tanulni, az még 5 év. Ha nem így csinálnám, nekem is lenne kapásból egy 10 millás hitelem amint elkezdem az életemet. Már az is számít ha az a 10 nem 10 csak 5. Ezután pedig fogalmam sincs mi lesz. Szerencsére hiányszakmát tanulok így csak akkor megyek külföldre ha nagyon muszáj avagy ha anyagilag annyira nem bírom itthon, hogy kénytelen vagyok kimenni, hogy kicsit megszedjem magam! Valószínűleg utána is minden fillért számon kell tartanom és el kell raknom. Édesanyám a saját nyugdíjaskorára gyűjt, szerencsére nagyszüleink jó nyugdíjból élnek, nem szorulnak a segítségükre. Én majd már arra gyűjtök, hogy a saját gyerekeimet, és a szüleimet, illetve párom szüleit is jó körülmények között tudjuk, mert szerintem már nekik sem lesz nyugdíjuk, vagy legalábbis képtelenek lesznek addig dolgozni. Na igen, de emellett még saját nyugdíjas korunkra is kéne félretenni és már egyszerűen fogalmam sincs miből! Szerintem a szülők érdemelnek annyit, hogy ha már ők huszonéveket ránk, gyerekeikre "áldoztak", mi sem hagyjuk őket nyomorban idősebb korukra! Én kicsit kilátástalannak találom ezt, egy ördögi körnek és éppen ezért nem gondolom úgy, hogy baromi jó öreg korunk lesz, mert olyan megélhetési gondjai lesznek a legtöbb idősnek, hogy ha a gyerekek nem segítenek, valószínű az enyészet zabálja fel őket! Nagyszüleinknek legalább ilyen problémája nem volt még! :)

Ezt leszámítva én ugyanolyan nagyinak tudom elképzelni magamat, mint a mostani nagyik, kis családi ház, vidámság, nyáron unokák hangzavara. :)

ma 11:58

2 dolog jutott eszembe a hozzászólásod kapcsán:

1) nem csak azt tudja a magyar átlag, hogy a száját be kell fognia és tűrnie kell, hanem azt is, hogy a száját nyitva tartja és várja a sült a galambot.

2) te a szerencsésebbje közé tatozol a mai magyar hallgatóknak: a szüleid eltartanak, s mégsem a sült galambot várod, hanem pénzt keresel és tartalékolsz. Okos dolog, de gondolj bele azok helyzetébe, akiket nem tartanak el, ugyanazt a szakot végzik és ugyanúgy dolgoznak, mint te - ők valószínűleg hónapról hónapra élnek, s nincs, amiből félretehetnének.

az előző vagyok, bocs az OFF-ért, ez lemaradt:

én csak azt remélem, hogy ez a nemzedék "korszerű" nyugdíjas lesz - lecseng ez a vihar a nyugdíjasok körül és lesz fellendülés, hogy ők már egy békésebb öregkort élhessenek meg hobbikkal és utazgatással, felnőttként élve és gondolkodva, a gyerekeik, unokáik életére nem rátelepedve (sajnos, elég rosszak a tapasztalataim a közvetlen környezetemből), az öregkort minden szépségével megélve és nem elszenvedve. Ezt kívánom nekik.

Az ilyen külföldi lehetőségek engem is érdekelnek, én is kihasználom, de sajnos ezek közül egyik sem arra jó, hogy megalapozza az ember a jövőjét, annyira kevés pénzt kapnak érte (kivétel animátor). Nomeg ezeket sem lehet örökre csinálni. Amúgy jó, tény... én sem fogom be a számat és tűrök mindent, de azért nagyon sokat, mert azt nevelték belénk, hogy össze kell szorítani a fogakat és kibírni. Ez nem a szülők hibája, ők ilyen rendszerbe nőttek bele sajnos.

Amúgy alig várom hogy végre valaki kinyissa a száját komolyabban, szerintem elég sokan mellé állnának, én is... :D