A saját csapdámba kerültem, meg fogok őrülni nyáron, mit csináljak?

Kérdező, irigylem a problémádat.

Nem jó unatkozni három hónapon keresztül az is biztos, de az is tutibiztos, hogy vannak emberek, akiknek ennél sokkal nagyobb problémáik vannak az életben.

Ha te sejtenéd, hogy pl. nekem milyen óriási problémám van, akkor azt mondanád, hogy a te problémád nem isprobléma

Az embernek a hitét megmenteni sokkal nagyobb kihívás, mint azt megoldani, hogy hogyan ne unatkozzak egész nyáron.

Üdv: Annazara

Kérdező!

Ha úgy véled, hogy mentális problémád van, miért nem keresel fel egy szakembert (pszichológus, pszichiáter)? Azt mondod ez így már jó ideje... akkor miért nem teszel ellene? Ha segítség kell, akkor miért nem fordulsz a megfelelő emberhez?

Csak ülsz és várod a sült galambot a szádba, hát ezen kéne változtatni.

"harmonikás koldusok által létrehozott kellemes atmoszféra" :DD ezen jót derültem.

kérdező, magam is hasonló cipőben járok, kiéletlen kalandvágy gyötör (szellemi síkon is), amit nem elégít ki egy kisebb program. a nyár nekem is szenvedés volt mindig, ha semmit nem csinálok, megöl az unalom és klasszikus 'felesleges embernek' érzem magam, ha dolgozni megyek, akkor meg gyűlölni kezdem a világot és magamat, hogy ezzel a sz*rral b*szom el az életemet, már bocsánat.

de az évek sorám már beleszoktam a folyamatos ontológiai pánikba, hogy mit keresek én ebben a létformában, mi ez a permanens agyrém, és meg sem próbálom elterelni róla a figyelmemet és lekötni magam valamivel...

én amit nyáron csinálni szoktam: lazulok, sokat olvasok (valami gondolatébresztőt), és hagyom a tudatfolyamomat, csináljon, amit akar. ha nagyon kiakadok, sokat segít a séta, rengeteget kószálok, egymagamban bejárom a vidéket, és figyelek körbe, és arra gondolok: lehet, hogy én nem érzem jól magam, de például ez a fa itt igen, szépen zöldell, meg ezek a madarak is, meg ezek a vidám emberek is... és ogen hamar abba az állapotba lovallom magam, hogy megfeledkezem a saját létezésemről és személytelenül örülök az életnek magam körül. (mellékhatása, hogy mióta ezt csinálom rendszeresen, azaz az utóbbi 6-7 évben, megerősödtek a szuicid hajlamaim, nem a rossz pillanataim kapcsán, hanem pont mikor boldog vagyok, és úgy érzem, nem bírom tovább ezt a boldogságot, meg kell szüntetnem ezt a létezésemet, mert csak akadályoz.)