A saját csapdámba kerültem, meg fogok őrülni nyáron, mit csináljak?

Nem olyan könnyű kimozdulni mint hiszitek, illetve baromi könnyű, csak abból az állapotból nem könnyű, amibe kerülök 2-3 nap egyedüllét után. Túlpörög a filozófiai fantáziálásom és elhitetem magammal, hogy minden rossz és semminek semmi értelme, itt ragadtam stb.

Ezt nehezíti, hogy nem városban lakom, hanem kisvárosban, azaz nincs olyan, hogy kiugrok az utcára és programok tárháza fogad, vagy beülök 1 kávéra, harmonikás koldusok által létrehozott kellemes atmoszférában elücsörgök...

Ezek a netes beszélgetések meg baromira személytelenek és kezdem megutálni őket. Azokat az állapotokat meg amikor tudtam bármit csinálni, képtelen vagyok felidézni, nemtudom, valahogy elvárnám az élettől, hogy történjenek velem izgalmas dolgok, de gyakorlatilag nekem kell kiizzadni minden apró programot és már most hétvégén elképzeltem, hogy ha ilyen lesz a nyár akkor az baromi kellemetlen lesz.

Figyeljetek, tényleg jók voltak a válaszok, csak számomra nem. Amiket írtatok valóban jók, akárkinek hasznára lehetnek, de nekem nem. Valahogy olyan szerencsétlenül építettem fel életem során a személyiségem, hogy ezen a téren akadályokba ütközöm állandóan, nem testileg, hanem mentálisan.

Ezt kb úgy kell elképzelni, hogy ha lenne programom akkor a program során újból felütné a fejét ez a probléma, csak más változatban "ennyi az egész?" vagy egyszer csak erős késztetést éreznék arra, hogy hazamenjek, ahol viszont a kérdésben leírt probléma ütné fel a fejét ismét. Érdekes személyiségem van, de nem abból a fajtából, akit elhívnának kerti sütögetésre vagy egy baráti társaságba..

Nemtudom mi van/lesz.