Mit gondoltok az újfajta, különleges amerikai nevekről? Mi a véleményetek róluk? Hogy tetszenek?

Bresalio Nagy:

Az a gond, hogy az angol nyelvből elég nehéz átemelni a magyarba, mind hangzása, mind írásmódja miatt.

Ez mondjuk érezhető is elég sok szónál, szerintem sok az erőltetett próbálkozás, nem csak a keresztneveket illetően.

Például: dzsem/jam, bridzs/bridge, dzsembori/jamboree, grépfrút/grapefruit, imidzs/imázs/image, komputer/computer stb.

Az én álláspontom egyébként az, hogy ha lehet, használjunk valami más kifejezést, vagy tartsuk meg az eredeti írásmódot, így legalább az is nyilvánvaló marad, hogy idegen szó, meg a szörnyű átírások látványától is megmenekülünk.

Neveknél viszont nem tartom célszerűnek sem ezt a megoldást, sem a jelenlegit, mert zavaróan idegen hatást keltenek. Másfelől magyar embernek miért ne legyen inkább valami magyarosabb neve? Persze tudom, hogy a régebbi keletkezésű keresztnevek többsége is idegen eredetű, de ezek mára többnyire azért letisztultak, a gyakoribb nevek közt nemigen van olyan, ami a magyar nyelvtől idegen hangzású lenne.

♦„Csak az én filozófiám szerint egy névnek nem kell, h jelentése legyen, hanem pont az a jó, ha nincs.”

Néhány ismeretlen eredetű nevet leszámítva nem sok olyan név van, aminek ne lenne jelentése. Ettől függetlenül értem a logikádat, és valamilyen szinten egyetértek veled, de szerintem a legtöbb név jelentésével amúgy sincs tisztában a többség, vagy éppen amúgy is egy semleges dolog a jelentése. Egyébként elég nehéz lenne olyan neveket alkotni, ami valamelyik nyelvben ne jelentene valamit, vagy ne hasonlítana valamelyik másik szóhoz, és különben is minden hang valamilyen érzést idéz elő, ráadásul egyéntől is függhet hogy kiben milyet.

♦„Természetesen van nekem is pár olyan név, ahol megszólal az ösztönöm, és azt mondja, h ez már nagyon gáz. De elég magasan van ez a léc...”

Szubjektív, nehéz lenne mást meggyőzni, hogy nem te teszed-e túl magasra a lécet.

♦„Az pedig tényleg igaz, h nem mérvadó, h a magyar fülnek mennyiben furcsa, v nem furcsa egy amerikai név. Mert pont azért válnak már nem furcsává, mert fel vagy készülve arra, h vmi számodra idegent fogsz hallani, így nem ér meglepetésként.”

Miért ne lenne mérvadó? Itt a túlnyomó többségnek a magyar az anyanyelve, ebben a kérdésben ennek a többségnek a véleménye szerintem mérvadó. Az hogy furcsa, egy dolog, abból senki nem csinál problémát hogy amerikait hogy hívnak, mert úgysem mond semmit a neve, de hogy nagy tömegben ismeretlen és nehezen „kezelhető” (magyartalan) keresztnevek bukkanjanak fel, szerintem problémás.

Nem tudom, érzékeled-e hogy mivel van a baj?

♦„Én pl. olvastam a 10 leggyakoribb fiúnevet, amit 2011-ben adtak a csecsemőknek (USA). És még nem leveleztem pl. egy Jayden nevű amerikaival se (pedig más nevűvel sokkal), így ha vki így mutatkozott volna be nekem, azt mondtam volna, biztos jó egyedi neve van az amerikaiak között. És közben meg az USA-ban ez a leggyakoribb nevek között van... Szóval ez ilyen.”

Ha 2011-ben mindenkit Jayden-nek neveztek volna el, akkor sem nagy a valószínűsége hogy egy bő évtizeden belül találkoznál vele levelezésben. A teljes népességen belül amúgy nem biztos, hogy olyan gyakori név.

♦„És feltétlenül örülök neki, h ha elkiáltom magam, h mondjuk Freya, vagy Zion, akkor nem 6-an fognak odajönni egy társaságból mondjuk. xD”

Ez mondjuk szöges ellentétben áll azzal, hogy „egy névnek nem kell, h jelentése legyen, hanem pont az a jó, ha nincs”.

Azért hogy itt nálunk valakit egy (skandináv) istennőről nevezzenek el, számomra nehezen érthető, a Zion meg a cionizmust juttatja eszembe.

Körülbelül olyan, mintha Koppenhágában valakit Nagyboldogasszonynak, vagy Tel-Avivban Turulnak hívnának.

Azt hiszem érezhető, hogy van egy kis ellentmondás.

♦„Am nekem többségében tetszenek az amerikai nevek. Vhogy nagyobb szabadságot tükröznek, sugároznak magukból. De ez lehet szubjektív benyomás is.”

Az a szubjektív, hogy kinek hogy tetszik. Az hogy szabadabb a névadás, tény.

♦„Ja, és am az én nevem teljesen egyedi, nem csak átvettem egy külföldi nyelvből, ahol vki már viselte. Bár újlatinos hangzása van, de származásilag nincs köze ehhez.”

Na pont az ilyen névadásokból lenne a probléma. Hogy kell kiejteni?

Így, ahogy le van írva, s-sel, a-val, rövid o-val? Esetleg Bresálió, Brezálió, Breszálió?

Vagy ha hallom ezt a nevet, honnan tudjam hogy kell leírni? Mindig betűzni fogod? Ez egyértelműen hátrányos.

Ilyen szempontból még az MTA alapelveit is kevésnek találom, mert átmegy néha olyan a szűrőn, aminek nem kéne.