Mit gondoltok az újfajta, különleges amerikai nevekről? Mi a véleményetek róluk? Hogy tetszenek?

"Forrást légyszi, meg évszámot! :D Mikor történt amit mondasz ez a névújítósdi?"

Ez egyetlen darab kiragadott példa volt. Mondok egy szót: általánosságban. Remélem tudjátok értelmezni: nem mindig és nem minden esetben, de gyakran. Deák Ferenc pont egy jó ellenpélda, egy kivétel, ami ez esetben csak a szabályt erősíti tovább. Nem értitek miről beszélek? Az egész történelem egy sorozatos "névújítósdi". 1500 éve divat nevek voltak a régi római latin nevek (megnézhetitek az akkori nemesség még a magyar neveket is latin formában írta), aztán divattá váltak a német, francia nevek. A dualizmus egész története az "Alfonzokról", "Eugénekről" szól.

1848 előtt meg végig divatban voltak a latin nevek. Még maga Kossuth Lajos is azt tartotta magáról, hogy ő római származású és a Cosutius nemzetségből származik (nem vicc, tessék utánaolvasni).

Soroljam még a példákat?

Az egész történelmen átvonul ez a jelenség. A névadás a kultúrtörténet kategóriába tartozik. És az emberiség egész kultúrtörténete a divatokról szól. Mindig is arról szólt.

Nincs semmi új napjainkban, ami régen nem volt.

Forrás:

- Gergely András (szerk.): Magyarország története a 19. században. Bp., Osiris K., 2004.

- Kövér György (szerk.): Magyarország társadalomtörténete I. A reformkortól az első világháborúig (szöveggyűjtemény). Bp., Nemzeti Tankönyvk., 1995. (Történeti szociológiai könyvtár).

- Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig. Bp., Osiris K., 1998

Van még több is. A kulccszó: kreativitás. Lehet keresni könyvtárakban ehhez kapcsolódó iratokat.

A legjobb azonban elmenni 1-1 levéltárba és kikeresni 19. századi anyakönyveket, és ott megnézni, melyik nevek milyen gyakoriságban és kiknél fordultak elő.

Nincs semmi új a nap alatt.

Külön indoklás az mi? Vagy benne van a név az utónévtárban vagy nincs. Esetleg a nemzetiségek szempontjából kicsit más a helyzet, ott külön listából is lehet választani.

Esetleg még a honosítást tudom elképzelni mint különleges eset, de ott nem tudom mik a szabályok.

*sóhaj*

Tessék:

[link]

Most már tudod.

*sóhaj*

Kösz a többit, a sóhaj nélkül meglettem volna. :)

Én örülök a névújításnak, mert sztem fontos, h vkinek egyedi neve legyen. Én nem tudom, h hogy bírják azt egyesek, h mondjuk Istvánnak, Eszternek (ez a 2 eléggé gyakori az én korosztályomban, szinte minden osztályban van több ilyen is), vagy Johnnak, Mary-nek hívják őket. Nekem ahhoz, h jól érezzem magam, elengedhetetlen az egyedi név.

Az amerikai megoldást én is sokkal kreatívabbnak tartom, mint h most egy nevet úgy megmagyarosítsunk, h pl. leírjuk kiejtés szerint, mondjuk Dzs-vel a Jessicát, vagy Brájen-ként a Brian-t... Ezek akkora torzszülemények... - Persze ebben nagyban bennevan felelősként az a rendszer is, ami Magyarországon van (h csak az utónévlistából lehet, ahova az Akadémiának kell engedélyeznie), és természetesen az Akadámia drágalátos, sztem nagyon elmaradott és ellenszenves alapelvei. Szal nem feltétlenül csak a magyar emberek kreativitását, ill. pontosabban annak hiányát jelentik a Dzsesszika és társai, mert lehet, h lennének ők kreatívabbak, csak éppen az Akadémia ezeket engedi.

Viszont a Summer-ről, Destiny-ről meg ezekről a köznevekből képzett keresztnevekről az a véleményem, h nem annyira nyerőek. Természetesen nincs semmi közöm hozzá, h vki milyen nevet visel, ennek 100%-ban az egyén szabadságának kéne lennie (no állam és no szülő, mint korlátozó, vagy egyenesen meghatározó tényező). Csak az én filozófiám szerint egy névnek nem kell, h jelentése legyen, hanem pont az a jó, ha nincs: ugyanis sztem a névnek a jelentése az egyén maga. A név, és az ember, aki viseli, sztem egyfajta hangalak-jelentés viszonyban van egymással. Ezért annyira személyes, és fontos vkinek a neve az én értékrendem szerint. Így ha vkinek jelent a neve vmi mást is, az nekem egy kicsit zavaró. De ettől még szíve joga persze.

Természetesen van nekem is pár olyan név, ahol megszólal az ösztönöm, és azt mondja, h ez már nagyon gáz. De elég magasan van ez a léc, tehát tényleg nagyon gáznak kell lennie, h már ezt mondjam. Ugyanis próbálok annyira liberálisnak és befogadónak lenni a nevekkel, amennyire csak lehet. Sztem ez a helyes út. Így szimplán annyi, h ritka, hivalkodó egy név, vagy különleges a hangzása, nálam nem lesz ok arra, h elítéljem, mint sokaknál. Sőt, sokkal jobban is fog tetszeni, mint egy hagyományos név. És ebben a kérdésben (is) harcot vállalok a konzervatívakkal.

Az pedig tényleg igaz, h nem mérvadó, h a magyar fülnek mennyiben furcsa, v nem furcsa egy amerikai név. Mert pont azért válnak már nem furcsává, mert fel vagy készülve arra, h vmi számodra idegent fogsz hallani, így nem ér meglepetésként. Innentől mindegy, h az amerikaiakon belül az adott név mennyire gyakori, mert neked a köztük gyakori név is hathat furcsán, mint magyarnak, ha te konkrétan még soha nem hallottad, és a ritkáról is hiheted azt, h ott biztos gyakori, így az is hathat nem furcsán. Ez sztem emberfüggő, h ki mennyire akad fenn rajta.

Én pl. olvastam a 10 leggyakoribb fiúnevet, amit 2011-ben adtak a csecsemőknek (USA). És még nem leveleztem pl. egy Jayden nevű amerikaival se (pedig más nevűvel sokkal), így ha vki így mutatkozott volna be nekem, azt mondtam volna, biztos jó egyedi neve van az amerikaiak között. És közben meg az USA-ban ez a leggyakoribb nevek között van... Szóval ez ilyen.

Tehát én nem idegenkednék egy ilyentől. Hanem pont örülnék, h neki legalább van egyedisége a nevének. Ez egy plusz ízt ad magának az embernek is nálam vhogy. És feltétlenül örülök neki, h ha elkiáltom magam, h mondjuk Freya, vagy Zion, akkor nem 6-an fognak odajönni egy társaságból mondjuk. xD

Am nekem többségében tetszenek az amerikai nevek. Vhogy nagyobb szabadságot tükröznek, sugároznak magukból. De ez lehet szubjektív benyomás is.

(Ja, és am az én nevem teljesen egyedi, nem csak átvettem egy külföldi nyelvből, ahol vki már viselte. Bár újlatinos hangzása van, de származásilag nincs köze ehhez.)