Saját, harmincas korosztályomat kérdezném: mi is ilyen élet-halál kérdésnek tekintettük a "stílust"?

33 éves vagyok, 14 éves korom óta "depeses". Akkoriban nálunk vérremenő dolog volt, hogy ki depeses és ki rocker és ki diszkós. Utána jötten a skinheadek és a punkok meg a rapperek.

A mai helyzetet nem tudom, de még mindig depeses vagyok.

A 28 éves "még mindig" goth csaj vagyok. :D

Ha pontosan akarok fogalmazni, számomra nem pont az én stílusom a "vérre menő" - hülyeségnek is tartom ilyesmire felvágni és másokat lenézni, mert nem olyanok, mint én, más stílusuk van, vagy "nincs" észrevehető stílusuk (persze érthető, hogy a tizenévesek az efféle elhatárolódásban vélik megtalálni önmagukat, vagy a csoport-identitásukat) - az ELFOGADÁS viszont már "vérre menő". Engem aztán nem érdekel, más mit csinál, de más is tartson tiszteletben engem. Legyen ez kölcsönös.