Léteznek még ilyen fiúk/férfiak? Srácok, tőletek kérdezem!

21 éves vagyok.

A divat nem érdekel. Úgy öltözködök, azt hallgatok, ami nekem tetszik.

Nem vagyok fenn Facebookon, nem is akarok.

Nincs androidos telefonom, és amíg az 5320-asom él, addig nem is lesz.

A természetet szeretem, jó társasággal szívesen elmegyek túrázni.

Az állatokat szintúgy.

A haverjaim, barátaim véleményén elgondolkodok, elvégre jót akarnak, de ez nem befolyásol.

Segítek annak aki kéri.

A komolyzenét szeretem, de ritkán hallgatom, ha olyan hangulatban vagyok.

Mennyire fér bele?

Nagyjából sikerült elsőre körülírnod engem.Iwiw-en azért vagyok fent,mert sok volt osztálytársamat sikerült megtalálnom.Akkor kezdődött el valami,amikor rájöttem,hogy

nem a telefonom,ruhám,számítógépem,laptopom,cipőm vagyok...Mindez,csak a média által keltett mesterséges igények megnyilvánulásai,amit ki kell elégíteni,mert ha nem,akkor.....nem érsz SEMMIT.Legalábbis ezt ők így szeretnék,ha látnád.Ki is szeretne SEMMI lenni?Nem SEMMI-nek lenni pedig pénzbe kerül.Az a baj,ha körülötted csak olyanok vannak,akiket már bevittek a sötétségbe és vezetnek (mert azokat bezony nagyon könnyű).A komolyzene pedig divat,csak nem erőlteti a média (a média tulajdonosai),nem sok anyagi hasznot hoz,így egy szűk kört ölel fel.(Nekem teszik).

Egyébként nem vagyok csöves,elég jól keresek,nem azért hangsúlyoztam az anyagi részét az egésznek.Nem vagyok belesüllyedve a divatba,mégis adnak a véleményemre.

Nem ezek a dolgok igazán a fontosak....

28/F

Első vagyok. Majd még keresgélek kérdést is, amiben sokkal részletesebben írok (ezt neked küldöm el, nem itt), röviden magamról:

18 éves vagyok. Kicsi koromban szervező, középpontban levő kisgyerek voltam, rengeteg baráttal. Ahogy kamaszodtunk, szemet szúrt nekem a többiek furcsasága. Én egy normális családból jövök, ahová suliba jártam, ott elég rendezetlen hátterű gyerekek voltak. Én jómódban éltem, ők nem, ezért irigykedtek rám. Én amolyan kis "okoska" voltam, ezért is irigyeltek. Nekem pedig nem tetszett, hogy nekik állandóan csak a beszólogatáson, cigizésen és graffitizésen jár az eszük, aminek időnként hangot adtam. Nem akarom bő lére ereszteni, a végén elfajult a helyzet, eléggé kiutáltak. Én gyakorlatilag a természetbe menekültem, elkezdtem erdőt járni, megismerkedtem egy öreg erdésszel, akihez onnantól kezdve rendszeresen jártam, afféle pótnagypapai szerepet töltött be nálam és megtanultam rengeteg mindent az erdőről és a madarakról (írtad, hogy akik olyan dolgokat szeretnek, amik ma nem menők. Na ez gondolhatod, mennyire számít annak:D), amiben egyébként már benne volt az is, hogy kisgyerekkoromtól kezdve ez érdekelt mindig is. Gimibe kerülve szert tettem pár barátra, de a mostani baráti köröm se igazán az osztályból kerül ki. Az osztályból csak pár emberrel igazán jó viszonyban. Koncertekre és bulizni nagyon ritkán járok, nem cigizek, nem iszok. Engem az jellemez leginkább, hogy míg körülöttem mindenki lázadt, én a lázadás ellen "lázadtam", mert feltűnt, hogy már nem érdemes lázadni. Én az olyan dolgokat, mint a divat vagy bármi más, ami gyanúsan népszerű nem követem, a divatot különben is gazdasági érdekek szülte néphülyítésnek tartom. Divatzenéket se nagyon hallgatok. Sokat olvasok, általánosságban mindennek a miértjét keresem és nem nyugszom addig, míg meg nem találom:D

Sok hátrányom származott ebből a hozzáállásból, nem sok barátom van. De az a kevés legalább valódi. Az előttem levő valamelyik válaszoló nagyon jól leírta, hogy páran nem bírják azt a nyomást a környezet részéről, ami ezzel a "különcködéssel" jár, ezért inkább a tömegbe való beállást választják a magány helyett. Na ez NEM én vagyok. Mint mondtam, átmentem pár dolgon, de nem engedtem magamból. Ehhez valóban erős személyiség kell szerencsére én mindig is makacs voltam:D), és én szép lassan megerősödtem ehhez. Egyébként rendes gyerek vagyok, én pl. az idősebbekkel mindig is sokkal hamarabb megtaláltam a hangot, mint a korombeliekkel.