Utáljátok ha más használja a cuccaitokat, vagy titeket nem zavar?

Régi bölcs mondás: kerékpárt, autót, feleséget kölcsön nem adok. Ma már jó néhány dolgot mellé lehetne tenni.

Én sem szeretek kölcsönadni, még könyvet sem, mert sokszor vagy nem kaptam vissza, vagy gyűrötten, pecsétesen. Nem adok, kölcsön, de nem is kérek.

Teljesen megértelek, kérdező.

ezzel én is így vagyok 20 éves létemre...

kiskorom óta minden holmimra vigyázok, piciként sem tettem tönkre semmit (se enyémet, se másét) de aztán megjelentek a fiatalabb unokatesóim, hajigálták a játékaimat, szétszedték a plüsseimet... volt egy kedvenc lakkcipőm kb 6 évesen, de kinőttem, így megkapta unokahugom. természetesen amint felvette leverte a cipőcske orrát :( ez nagyon rosszul esett nekem, pedig még milyen pici voltam...

talán ezek hagytak bennem ilyen mély nyomot

Én is ugyanígy érzek, de ez a munkahelyen is előjön. Inkább minden munkát megcsinálok én, nehogy elrontsák mások, és ezért engem is leszidjanak.

Legyél kicsit szabadabb, nem lesz annak a biciklinek semmi baja. :)

Amúgy nálam ez azért alakult ki, mert régebben rengeteg dolgomat kölcsönadtam, és sérülten, vagy sehogyansem érkeztem vissza hozzám. Azóta megrendült a bizalmam számos emberben, így csak a hozzám nagyon közelállókban bízom meg maximálisan. :)

De a munkahelyemen is egyre bátrabban bízom másra a dolgokat, próbálok mindenkiben megbízni. Hidd el, neked is jobb lesz, mert jobban fogod magad érezni, nem kell állandóan aggódnod! :) Fel a fejjel, nem vagy irigy. ;)

Én egyes egyedül azt nem bírom, ha valaki a laptopomat szeretné használni. Nekem a számítógépem annyira egy intim terület, hogy nem szívesen adom oda, és másokét sem kérem el soha. És az intimet nem úgy értem, hogy államtitkok, vagy pornó van rajta (ezzel szoktak ugratni), hanem egyszerűen az írásaim, a képeim, a zenéim, a munkám, a kedvencelt oldalaim a neten, ez mind az én magánügyem, és kész.

Az, hogy félsz, hogy tönkreteszik, vagy elállítják, valahol mégis egyfajta irigység, kérdező. Tudatosan lehet edzeni, úgyhogy hajrá. Legközelebb, mikor valaki állítgatja a cuccaid, gondolj arra, hogy semmi baj, visszaállítod, nem megy tönkre, hiszen azért lehet állítgatni, stb, hogy mindenki használhassa. Gondolj arra, milyen szerencsés vagy, hogy egyáltalán van olyanos (bringád, géped, stb).

Engem nem zavar. Régebben a számítógép ilyen terület volt, de ma már valamilyen szinten mindenki ért hozzá, legalább annyira, hogy nagy hülyeséget ne csináljon. Szóval egyszerűen szólok az elején, hogy "vírusokra kérem fokozottan ügyelni", ezen nevetünk egyet, aztán annyi.

Mondjuk linuxom van, az amúgy sem túl érzékeny, plusz mindenről van biztonsági mentésem távoli szerveren, ami fontos.

Amit leírtál, az az irigység egy fajtája, régebben átéltem, aztán tudatosan megszabadultam tőle.

Őszintén szólva, nekem megér annyit, hogy a barátaim egy önzetlen, segítőkész embernek tartanak, hogy netán egyszer valamit elrontanak. Az csak anyagi kár, könnyen pótolható, de amit gondolnak rólam, és amit én gondolok magamról, az sokkal fontosabb.