Mit gondolsz, milyen lehet a Mennyország/Nirvána/Túlvilág?

Nem ismerem a wicca vallást, de tudom azt, hogy a Mennyország nem földrajzi hely, hanem az (ön-)tudat egy nagyszerű állapota úgy, mint a pokol, annak az ellenkezője egy szánalmas öntudat.

Az emberek többsége folyton e két szélsőséges tudat-állapot közt ingadozik, és csak nagyon ritkán érik el azt amit a vallások Mennyországnak neveznek.

Mégis, mivel e dolgok a tudat különböző állapotai, a jelen életünkben elérhetők, és kapunk is belőle némi kóstolót az életünk folyamán, ezért nem kell elszenvedni a halált. De még a halált is el lehet kerülni. Van ugyanis a halálnak egy alig ismert nagyszerű emberhez méltó változata, ami csak azt távolítja el belőlünk, ami nem hozzánk tartozik, amit mások 'szemétdombjain' gyűjtöttünk össze.

„Én szeretem ezt a világot és az embereket, szeretek itt élni a Földön, ...”

„Egyszerűen hálás vagyok, amiért én is ember lehetek ezen a Földön, és épp ezért, néha arra gondolok, hogy nem is akarok elmenni semmilyen mennybe, ha az nem hasonló az élethez.”

Nem kell elmenni innen sehova, a mennyek országa bennünk van, de változnunk kell, hogy tudatunk elérje azt az állapotot, melyben végbemegy az amit a Biblia színeváltozásnak nevez. Bizonyára ismered a történetet, de csak kevesen tudják azt hogy Jézus színeváltozása egy folyamatnak volt a csúcspontja, melyet ő önmagában elindított és végbevitt, melynek alkalmával ő megkapta a biztonságot, hogy bármi is történik vele, ő tovább fog élni, hogy testét akár darabokra szaggatják, vagy akár elégetik, ő azt helyreállíthatja, tökéletesebben mint valaha azelőtt volt.

Jézus életéből ismert az a tény, hogy ő folyton az Atya dolgaiban szorgoskodott, ez nem csak felemelte (ön-)tudatát arra a színvonalra ahol végbemehetett a színeváltozás, hanem megadta neki egy magasabb rendű természeti törvény ismeretét és a lehetőséget azt tudatosan alkalmazni. Akkor a vizet borrá tudta váltóztatni, akkor az ő parancsára lecsendesült a vihar, akkor szavára Lázár életre kelt és kijött a sírból.

Nekünk is egy ilyen színeváltozáson kell átmennünk, de ez nem megy önműködően végbe, nem úgy mint a serdülő kor, ehhez a saját hozzájárulásunkra van szükség. Ha elhanyagoljuk ezt a hozzájárulást, akkor a természet végzi dolgát, a test idővel elgyengül, megbetegedik, az ember meghal.

A túlvilág, szerintem csak annyiban különbözik a jelen életünktől, hogy az eszközök (a test) hiányában nem tudunk tovább fejlődni. Ugyanis a tudati vagy lelki fejődéshez tapasztalatokra van szükség.

A Mennyország tehát nem a túlvilágon, a halál után érhető el, hanem csakis a jelen életünkben, a halál nem viszi az embert egy lépéssel se előbbre; a tapasztalatok ebben az életben tartalmazzák a szükséges leckéket.

Talán segít, ha elolvasod Dr. Michael Newton-tól a „Lelkünk útját“. Ez egy négy részből álló könyvsorozat.

Egy amerikai pszichológus írta, aki a pácienseit regressziós hipnózisban visszaküldte az előző életükbe, hogy meséljék el az ott tapasztaltakat, ill. hogy milyen okból választották ezt vagy azt az életsorsot. Más esetekben a köztes létbe vitte őket a hipnózis segítségével, abba a létbe, ami két (Földi) élet között van, hogy beszámoljanak az ott eltöltött időszakról. Az internetről is le lehet tölteni őket:

[link]

[link]

[link]

*****