Mikor jönnek már rá az emberek, hogy az égvilágon semminek semmi értelme sincsen?
Ez egyszerű realitás, nem személyes probléma. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy rájöttem, hogy semminek semmi értelme, sokszor órákig tartó eszmecsere keretében, de mégsem megengedhető a bármi kori társadalmakban, hogy ezt a nézetet vallja az ember, viszont minden más baromság és csak feltételekhez/érzelmi állapotokhoz kötött. Lehet pozitív világszemlélettel élni, lehet istenekben hinni, lehet negatív világszemlélettel vagy bármely módon, mind semmit sem ér. Az egyetlen ráció a szaporodásban van, de hosszú távon az is értelmetlen, hiszen a szaporodás célja, hogy újabb olyan egyedeket hozzunk létre akik szaporodnak és esetleges esetben évezredek/milliók múlva talán genetikailag továbbfejlődött faj jelenjen meg, de még ha ez meg is történik, annak sincs semmi értelme a jelenleg élő egyedek számára, te vagy az én számomra/akárki számára és az ő számukra sem lesz majd akkor. Az egyetlen eszmerendszer aminek volt bátorsága kiállni emelet a Nihilizmus, viszont maga az eszme mellett való kiállás is értelmetlen.
Ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy most mind semmisüljünk meg, mivel ANNAK SEM LENNE ÉRTELME. Egyszerűen nem tudom, próbáltam más világnézetekkel játszadozni, de legbelül mindig is tudom és érzem, hogy semminek semmi értelme, maximum oka van. Az ok viszont nem egyenlő az értelemmel.
Higgyétek el, legbelül ti is tudjátok, felesleges játszadozni a különböző szemléletekkel, a lét értelmetlen. Lehet élvezni bizonyos dolgokat, de elmúlnak így értelmüket vesztik. Én és te aki ezt olvasod, nem fogjuk ezt az elméletet követni, mivel szenvednénk tőle, ezért majd mindenféle világnézetet próbálgatunk amíg meg nem halunk és mindennek semmi értelme sem lesz.
válasza:folyt.
A befásulás további oka, hogy sokan a reklámok által sugallt, elérhetetlent próbálják megszerezni, ami persze nem megy, és ebbe belebetegednek.
Mindig addíg nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Ha nincs pénzed, ne akarj LCD tévét, meg autót, meg lakást.
Ha valaki ezt nem képes megérteni, és baromságokra hitelt vesz fel, akkor jellemzően belekerül a hitelspirálba, és onnantól kezdve valóban nem szól másról az élete, minthogy kitermelje a hitelekre a pénzt. De könyörgöm: amikor felvette a havi 100-ra a törlesztőt, X évre, akkor is tudta hogy azt majd ki is kell tudni termelni. És 200 havi fizetésből nem fog menni.
A szép ebben az egészben, hogy a hitelek nagy részét olyan dolgokra veszik fel, ami értelmetlen és/vagy szükségtelen és/vagy lehetne nélküle élni, csak kényelmesebb vele, vagy gizdulni akarnak. Pl.: GPS, új autó (holott van régi ami megy), VB-re új tv, holott a régi még müxik, új mosógép, holott a hajdúval semmi baj, xbox, wii, ps3, hifi, műhöld vevő, új mobil 100e-ért.
Sorolhatnám még, de a lényeg, hogy csak arra költs, amire igazán kell, és a boldogságot ne a tárgyak birtoklásában keresd, mert attól nem leszel boldog. Hazudnék ha néha nem kap el engem is ez a "birtokolnom kell hogy boldog legyek". Ilyenkor ezt vagy megemészted és lezárod magadban, vagyha pár ezer ft-os dologról van szó, akkor megveszed :)
Én pl. úgy szoktam vásárolni, ohgy végignézem mik vannak, gondolatban mindegyiket megveszem, örülök neki 2 napig, aztán rájövök hogy úgyse használnám. Így néha körbejárok az elektronikiai boltokban aztán üres kézzel távozom :) Olcsó, és ad élvezetet.
A másik: ne vegyél valamit meg csak azért, mert akciós. A kérdés amit mindig fel kell tenni? Valóban szükségem van rá? Valóban fogom használni? Valóban nélkülözhetetlen?
Ezeket azért írtam, mert ezek a dolgok is vezethetnek addig, hogy valaki befásuljon, értelmetlennek lássa a világot, úgy gondolja semmi sem tudja boldoggá tenni.
válasza:folyt.
Szóval gondolkodj el ezeken a dolgokon, ha van még kérdésed, írd és igyekszem arra is válaszolni.
A röviden az a lényeg, hogy mindig úgy élj ahogy kedved van, ahogy szeretnéd az életet élni, és ne hagyd hogy a nagy kapitalizmus maga alá nyomjon.
Időnként végezz karitatív tevékenységet, vagy ha erre vagy hivatva, akkor mindig :)
Tűzz ki célokat, de ne elérhetetleneket és ne a tárgyak birtoklásában keresd a boldogságot.
válasza:Arra gondoltál már, hogy csupán mert szerinted semmi értelme az életnek, mások talán értelmet találnak benne?
Közhelynek tűnik, de ilyen értelem a szeretet vagy a boldogság. Olyan nincs, hogy "csak úgy" vagy, mert az egyetlen lényeged a szaporodás. Az értelem nélküliség nem tartja fenn az emberiséget, mert az üres emberek öngyilkosok lesznek.
Ha a materiális szemléletből átlépnél a lelkiség vizsgálatára is, talán jobban értenéd.
15:34
Köszönöm a kimerítő választ. Hála az égnek nem trafáltál bele ami a tárgyi birtoklási vágyat illeti. Nem vagyok költekezős típus, bár még a szüleimnél lakom (20 év alatti vagyok) ami kellett azt megvettem az évek alatt, nem pazaroltam a pénzt. Megvan az lcdtv, ez a gép ami nagyon is jó, telefon, másra nem is van szükségem ami a tárgyakat illeti egyenlőre és már több mint 1 éve így van. Én inkább felhalmozni szoktam a pénzt. A fenti elmélethez még mindig ragaszkodom és leírtam, hogy lehet dolgokat élvezni, térjünk ki erre. Én a tárgyaknak csak egy részüktől leszek boldog, nekem nem kell mindenből új vagy jobb, erre nem költök és soha nem is költöttem. Én az emberekhez való viszonyulás egy részét élvezem, ami nem más mint a szarkazmus, irónia és a megbotránkoztatás. Ezeknek az eléréséhez tudás kell, hiszen egy olyan ember aki nem jártas a dolgokban annak nem áll jól a szarkazmus, sőt...
A tudásnál pedig újabb problémába ütköztünk, mégpedig magába a fenti elméletbe.
Térjünk át a sikerre.
Amikor elhatározok valamit, itthon még megy, szépnek, jónak tűnik, de eltelik pár nap és mintha minden remény elveszne, majd visszaülök ide fórumot olvasni vagy kérdezősködni. Ráadásul éjjeli bagoly vagyok és nem korai veréb, így reggel kétségbeesett depressziószerű érzésem van szinte mindig és hülyeségnek tűnnek az előző nap megszerzett információk (mint ez) aztán mire hazaérek újra átgondolom és ismét megtetszik és igaznak gondolom. Egyszóval nekem a gyakorlati résszel van gondom, az elméleti úgy-ahogy megy, vagyis el tudom képzelni. Továbbá érdekes, hogy az utóbbi hónapokat úgy éltem meg, hogy volt célom, legalábbis éreztem egy olyan érzést amit én a cél "tudásának" éltem meg, bár konkrétan nem neveztem meg azt, de éreztem. Ez most eltűnt az utóbbi pár napban, csak úgy. Talán maga az elképzelése annak amit szeretnénk szebbnek tűnik, mint a megvalósult dolog maga.
A költözésről.
Mindenképp el kell költözzek, kisvárosban lakom, semmi lehetőség egy-két gyáron és a CBA-kon kívül.... Egy nagyvárost kell megcélozni, ezt már elterveztem.
Az egyéniségről és az ahhoz passzíntott viselkedésről.
Ezt kifejtettem fentebb a szarkazmus és irónia, ezt csak emberekkel foglalkozó munkában lehetséges, vagy egy általam irányított csapatban. Hidd el próbáltam normálisan/unalmasan viselkedni(még most is), de egy idő után szorongani kezdek és muszáj, a könyvekben, filmekben is mindig ezek az egyéniségek fogtak meg leginkább.
És sokkal könnyebb lenne már most feladni és az az ironikus az egészben, hogy alá is lehetne támasztani, gyakorlatilag meg is tettem a kérdésben. De mégis motivál még valami, ami nem hagy nyugodni, amikor erőt vesz rajtam ez a dolog általában mindig megjelenik valaki vagy valami akár élőben akár egy olvasmány neten, ami újra kedvet ad ehhez az egészhez.
válasza:"Amikor elhatározok valamit, itthon még megy, szépnek, jónak tűnik, de eltelik pár nap és mintha minden remény elveszne,
"
ez alatt pontosan mit értesz? Ha az ember célül tűz ki valamit, az nem száll el csak úgy egyik pillanatról a másikra.
"Egyszóval nekem a gyakorlati résszel van gondom, az elméleti úgy-ahogy megy, vagyis el tudom képzelni."
mármint minek a gyakorlati részével van gondod. Őszintén nem teljesen értem mire vonatkozik ez.
"
úgy éltem meg, hogy volt célom, legalábbis éreztem egy olyan érzést amit én a cél "tudásának" éltem meg, bár konkrétan nem neveztem meg azt, de éreztem.
"
A cél nem csak egy érzés. Meg kell fogalmaznod magadban. Mit akarok? Miért? Mennyire akarom? Mennyi időt/energiát vagyok képes rááldozni?
"
Ez most eltűnt az utóbbi pár napban, csak úgy. Talán maga az elképzelése annak amit szeretnénk szebbnek tűnik, mint a megvalósult dolog maga. "
"
Szerintem ezt inkább életkedvnek vagy jókedvnek hívják.
"
A költözésről.
Mindenképp el kell költözzek, kisvárosban lakom, semmi lehetőség egy-két gyáron és a CBA-kon kívül.... Egy nagyvárost kell megcélozni, ezt már elterveztem. "
Nem feltétlenül a nagyváros kontra vidék közti munkahely lehetőségekre gondoltam. Vanank olyanok akik a fővárosból mennek vidékre, mert úgy gondolják ott jobban tudnak olyannal foglalkozni ami érdekli őket. De lehet szó akár vidék - vidék vagy kisváros-kisváros közötti mozgásról is.
"
Az egyéniségről és az ahhoz passzíntott viselkedésről.
Ezt kifejtettem fentebb a szarkazmus és irónia, ezt csak emberekkel foglalkozó munkában lehetséges, vagy egy általam irányított csapatban.
"
Egyéniség alatt nem feltétlenül ilyen tulajdonságokra gondoltam. Inkább arra, hogyha szeretsz irodában ücsörögni, akkor ne legyél kertész, illetve ha megőrülsz az irodai légkörtől, akokr ne akarj irodában dolgozni.
A szarkazmusnak semmi köze ahhoz hogy most egy csoportot vezess. Egyébként egy csapat (akár csak 2-3 fő) vezetése nagyon nehéz, és valóban olyan egyéniség kell hozzá, aki irányító, motíváló, céltudatos, jó ember ismerettel rendelkezik, otthon van abban melyik beosztottja mit csinál, tudja mitől döglik a légy és még sorolhatnám...
válasza:"hogy szerinted miért van valakinek több és valakinek kevesebb energiája"
Ez részben az alap jellemből fakad, részben az életszemléletből. Az optimistább embereknek jellemzően több energiájuk van (legalábbis nekem ez a tapasztalatom), míg a pesszimistáknak jellemzően kevesebb.
Az ember energiája olyan mint egy akku. Folyamatosan használva van, néha fel kell tölteni. Az élvezetek, amiket korábban írtam, segítenek a feltöltésben. A változatosság szintén tölti az akkukat, míg a monotonitás meríti őket. Mint az akkunál, itt sem jó ha folyamatosan töltve van (valaki pl. drogozik, vagy ilyesmi, az túltöltés, és a szervezet nem honorálja), de az sem jó, ha folyamatosan csak merítve van (robot munka napi 10-ben, szabi nélkül.).
Szóval ennek az akkunak az energia szintje adja az ember energia szintjét. Nagyon nehéz optimális, egyensúlyi állapotban tartani (mint ahogy a valóságban is az akkuk nagyon kényesek). De az élet szépsége, hogy törekedj arra, hogy az akku jó állapotban legyen.
Az élet különböző szakaszaiban az akkut másképp lehet feltölteni, és az akku töltési profilja az idővel változik.
Mire gondolok? Más dolgok, és más ideig tartó dolgok tudják jól feltölteni 10 és 30, 50 éves korban.
A lényeg hogy mindig az aktuális töltési profilnak megfelelő dolgokkal foglalkozz. Mondok egy példát: nagyon szerettem régen bulizni, és pont a buli fedte le a töltési profilomat. Egy jó buli nagyon feltöltött energiával, életkedvvel még akkor is, ha magától a bulitól fizikálisan elfáradtam, mégis erőt adott.
Ma már nem élvezem annyira a bulikat, mert megváltozott a töltési profilom, más kell ahhoz, hogy fel tudjak töltődni. Az érdekes, hogy jelenleg még nem találtam rá arra a dologra ami éppen egybeesik a jelenlegi profilommal. Még keresem.
A töltési profil nem feltétlenül csak a hobbiból áll, ide tartozik a kajálástól kezdve (mit eszünk, hányszor, stb..) az életritmuson át nagyon sok dolog.
A cél hogy mindig mindenből azt találd meg, ami egybeesik a töltési profiloddal.
Az energia szerinted az alap jellemből is fakad? Ha így nézzük ez akár a végzetem is lehet, hiszen úgy érzem jól magam, ha állandóan megyek, kutatok, dolgokat tárok fel, egyszóval pörgök, az életemet mégis ennek szöges ellentétében élem. Próbáltam a délután alvástól az éjjel kelésig mindent, kávé vagy torna, amit el tudsz képzeni, mégis értelmetlennek vagy fájdalmasnak élek meg mindent.
Mondjuk az eltunyulásnak valószínűleg köze van ahhoz, hogy még iskolába járok, szóval nem történik nagyon semmi amiben kipróbálhatnám magam. olyan 1 éve úgy éreztem, hogy "na most bele merek vágni ebbe meg abba" de nem tudtam, mert visszazökkenek a napi monotonitásba. Többszörösen érzem azt ahogy élek hónapról hónapra, hogy "na most elkezdődött valami, valami más" de mindig becsapom magam, hiszen kvázi jelenleg ugyanúgy állok társadalmi élet szempontjából mint 3 éve, hiába ismertem meg közben 3-4 embert akikkel jóban voltam, most sehol sincsenek, így-úgy elcsesztem mindet a túlzásba vitt szarkazmussal vagy okoskodással. Ez is csak a fenti elméletet bizonyítja, hiába voltam jóban ezzel azzal, eltűnnek, ilyen a halál is, csak ott minden.
Lehet, hogy hülyén hangzik, de akarom, hogy akarjam/tudjam csinálni azt ami érdekel, azon kaptam magam, hogy pár dolog érdekel, de kimondani sem merem őket valamiért valami visszahúz, nevezzük félelemnek, vagy akárminek, de az, hogy nem csinálok semmit még nagyobb szenvedést okoz.
"Amikor elhatározok valamit, itthon még megy, szépnek, jónak tűnik, de eltelik pár nap és mintha minden remény elveszne"
Ez alatt azt értem, hogy gondolatban el tudom képzelni magam, amikor egyedül vagyok, mindig is szerettem az olyan nyomozókat, akik másnak adják ki magukat, vagy eltűnnek csak úgy, egyszerűen ez vonz, érzem hogy ez hozna lázba. Gyakorlati rész alatt pedig azt érzem, hogy egy adott szituációban nem mindig élem át azt az érzést, mint mikor beleképzelem magam szituációkba, nem tudok úgy érvényesülni, nem jutnak eszembe olyan érdekes logikai levezetések vagy frappáns megjegyzések, amiket akarom, hogy legyenek.
Pszichológia, írás, okfejtés, irodalom, történelem (utóbbi kevésbé) ezek érdekelnek leginkább, de ha belegondolok, mondjuk ott a pszichológia, oké érdekel, de a felvételi pontokra ránézve már máshogy áll a szám, mivel paradoxonként az értelmetlenség érzése hozza magával a rossz tanulmányi eredményt és lustaságot, több mint 2 és fél éve megy ez..
A töltési profil rész érdekes, kösz, hogy megosztottad.
válasza:Én is gondolkodtam már ilyeneken. Bár az is eszembe jutott, hogy milyen szerencse nem gondolják így mások. Én nem is őrizgettem volna papírokat(pergamen, vagy nemistudom hogy hívták) az ókoriak, stb helyében...
De már el is felejtettem szinte, hogy miket gondoltam erről, mert nem ez az igazság, avagy, hogy semminek nincs értelme. Mert ez azt sugallja, hogy felesleges bármit tenned. Bár az igaz, tök nyugodtan meg se születhettél volna, viszonylag alig néhány emberen kívül akik ismernek, most se hiányoznánk ha meghalnánk, stb. De az is biztos, hogy egy kis szerencsével és tudással, jól érezheted magad. És ez a lényeg végül is, a módjait gondolom nem kell sorolni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!