Mikor jönnek már rá az emberek, hogy az égvilágon semminek semmi értelme sincsen?

szerintem orvoshoz kellene fordulnod. egy vicc:

" megy az őrült az autópályán, szól a rádió. egyszer csak bemondják: -Kedves hallgatóink, fokozott figyelmet kérünk az m3-as autópályán Budapest irányába közlekedőktől, mert egy őrült a forgalommal szemben hajt! mire hősünk: -mit EGY! az ÖSSZES!!!"

szóval ha nem esett volna le: ez esetben nem, nem a többi mind a hülye...

Igazad van. A lényeg, hogy a megállapításaidnak ne nagyon adjál érzelmi töltetet.

Az emberen kívül az összes élőlény jól elvan bármiféle cél nélkül. Láttál már unatkozó állatot? Ugye, hogy nem.

Gondolkodás az élet megrontója, így lenne helyesen az idézet.

Nos hát igen, ahgoy SZKI-ban megtanulhattuk, már Madách is azt írta (legalábbis szerintem) hogy az élet célja a dugás maga :)

De komolyra fordítva a szót: ezen már én is gondolkoztam, és ugyanarra jutottam mint Te. Nincs értelme, de ennyi erővel a kérdésnek sincs értelme, és annak sincs értelme hogy választ kapjál, hiszen minek, előbb utóbb, úgy 50-60 év múlva úgyis meghalsz, akkor meg minek is kéne választ kapnod, tök értelmetlen az egész.

De ha belegondolsz, ezt másképp is fel lehet fogni:

A teremtő (nevezd ahogy akarod, most nem ez a lényeg) minden tettének van valami szándéka. Mindent amit erre a földre teremt, valamilyen szándékkal teszi.

Pl.: van sok olyan ember aki másokon segít. Hogy mi az értelme? Az hogy másoknak a szenvedés fájdalommal jár, és ha segítenek nekik, akkor enyhül a fájdalmuk. Hogy mi értelme? A halálig tartó út könnyebb, a segítőnek pedig jó érzés segíteni másokon.

Hogy mi értelme az életnek? Az élvezet. Hogy átélj sok jó dolgot, könnyebbé tedd mások életét, segíts másokon, akár állatokon is, akik önmagukon nem tudnának segíteni.

Értelem? Miért lenne mindennek értelme, és miért kéne mindennek értelemmel megszületnie. Mi van ha valami csak értelem nélkül van? Csak úgy. Pl.: egy kő. Nincs értelme. És? baj hogy létezik? Hadd létezzen, ha ettől a "kő boldog lesz" hadd tegye. Nem árt neked.

Attól hogy élvezel valamit és idővel elmúlik, még nem válik értelmetlenné. Sőt! Pont hogy azzal nyeri el értelmét, hogy egy idő után megszűnik. Ha nem szűnne meg, akkor nem lenne élvezet benne, hiszen általában abban van élvezet ami megszűnik. Pl.: a lélegzés nem különösebben élvezetes, hiszen tudod hogy mindig lélegezhetsz. De pl. víz alól feljőve milyen jól esik egy nagy levegőt venni. Vagy a szmogos levegő után az erdőben egy jó nagyot szippantani a friss, jó levegőből.

Szóval először arra kéne választ kapnod, hogy a TE életednek mi a célja. Az enyém pl. az hogy megtanítsam az embereket a számítógép használatára. Amíg nem jössz rá mi a saját életed célja, addig ez a kérdés végig meglesz benned.

Ha megtaláltad a célod, máris másképp fogod látni a világot.

Szabályokra azért van szükség, mert ha már annyi eszünk van hogy képesek vagyunk társadalomba tömörülni kell valami ami valamiféle rendet tart, mert lássuk be: az anarchia és a vadnyugat nem megoldás.

Robotolni meg azért kell hogy ne dögöljünk éhen, kifizessük a számlát és legyen fedél a fejünk felett. És nem lehet akkora mázlista mindenki hogy abból éljen amit szeret csinálni.

Az ősember is gürcölt:vadászott, gyüjtögetett, védte a barlangját, családját a ragadozók elől.

Egyébként sokszor elgondolkodom milyen jó lenne a szabadban élni és saját magamnak megtermelni ami kell mint régen és magasról tenni minden másra, de azt hiszem ennyi embernek nincs elég földdarab a földön.

A válasz írója 85%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 13:34

vagyok.

Szabályokra azért van szükség, hogy ne szabaduljon el a pokol. Régen nem írott, hanem ökölszabályok voltak, ezek egy része még most is "érvényben van", pl. hogy az erősebb kutyi toszik. De pl. ha nem büntetnék a nemi erőszakot, a kigyúrt állatok minden jobb nőt megerőszakolnának, akár még a Te csajodat is, amit gondolom nem szeretnél. Vagy a tanár pl. akkora pofont adhatna, hogy a fal adná a másikat. Mivel a szabályok ezt nem engedik, most ezt nem teheti meg.

Szóval valahogy kordában kell tartani a dolgokat, mert másképp nem működne a rendszer. Ha a történelmet végignézzük mindig voltak szabályok, a különbség csak abban volt, hogy az aktuális szemléletnek megfelelően leírták-e és pontosan miket tartalmaztak.

Sokan azért robotolnak (szó szerint) nap mint nap egy gyárban, mert vagy nincs más lehetőség, vagy nincs elég bátorságuk, energiájuk a váltásra (ezt lentebb még kifejtem).

Minden nap napi 8 (-12) órában ugyanazt csinálni, rohadt unalmas és alapvetően nem is az emberi szervezet számára van kitalálva. Ezért teljesen normális hogy már néhány év után is bele lehet fásulni. És hogy miért nem váltanak?

Mert nehéz és család esetében nagyon felelősségteljes. Nem lehet "csak úgy kilépek és majd lesz valahgoy" alapon gondolkodni, főleg akkor nem ha van már 1-2 gyereked, akiket el kell tartanod. Egy 40-50-60 éves embert már sehova sem szívesen vesznek fel dolgozni, így az ilyen korosztály örül ha egyáltalán van valami meló és nem munkanélküli.

Az is igaz ugyanakkor, hogy mindenki a saját sikerének a kovácsa. Elegendő bizalommal és bátorsággal bármikor lehet váltani, bármikor csinálhatsz bármilyen melót, csak rajtad múlik. Ha nem akarsz, neked sem kell beállnod a mókuskerékbe, de ehhez több dolog is kell:

- bátorság

- ötletesség, leleményesség

- bevállalósság

- előre látás, jó megérzések

- valami olyan, amiben jó vagy

- szerencse

Én is ismerek olyan embereket, akik akár még 50 éves korukban is úgy váltogatják a munkahelyeiket mint más a szennyes ruhát. És nem azért mert kirúgják, hanem mert mindig új kihívást keresnek.

Elvileg egy átlag ember egy munkahelyen 3-4-5 évig érzi jól magát, utána célszerű váltani, hogy ne fásuljon be. Mo-n történelmi okokból kifolyólag az az elterjedt szemléletmód, hogy "ahol elkezdek fiatalon dolgozni, onnan is megyek nyugdíjba" és "ahol megszülettem, ott is halok meg".

A magyar ember nem igazán mobilis, nem jellemző az, hogy valaki akár egy jobb munkahelyért is képes legyen az ország másik felébe költözni. Persze ennek is megvan az oka: a magyar történelem mindig arról szólt, hogy amit a mezei paraszt ember fáradtságos munkával összegyűjtött, azt valaki egy mozdulattal elvette. Ezért a magyar ember akármije van, azt nagyon félti, és ragaszkodik hozzá. Vonatkozik ez a lakhelyre és a munkahelyre is. Ezért aztán valaki nem szívesen rizikózza meg azt, hogy eladja a lakását és teljesen máshova költözzön, görcsösen ragaszkodik az életteréhez (benne vannak már a génjeinkben + szülői neveltetés). Hányszor halljuk a "jó lesz az még valamire, nem dobom ki". Ez is innen ered többek között..

Ezzel szemben mi van amerikában? (most nem akarok mélyen belemenni a kultúrális különbségekbe csak 1-2 apróságot villantanék fel).

Amerikában teljesen elfogadott hogy valaki egy jobb munkahelyért akár a kontinens túlsó felére költözzön, családostul, mindenestül együtt. Amerikában átlagban 3-4-5 évente váltanak az emberek munkahelyet azért, hogy ne fásuljanak be. Ezért lehetséges az, hogy idejönnek az amcsi nyugdíjasok, és olyan fiatalosnak tűnnek mintha 40-50 évesek lennének. A befásulás ugyanis öregít is.

És hogy kint miért tehetik, teszik ezt meg? Mert megszokták, hogy ott olyan körülmények vannak, amik kedveznek ennek az életstílusnak. Mindenhol minden ugyanaz. A gyorséttermek pl. azért lettek sikeresek, mert akárhol állnak meg kajálni, mindenhol pontosan ugyanazt, ugyanannyiért, ugyanolyat kapnak, így aztán mindenhol otthon érzik magukat.

Szóval a lényeg hogy nem kell beállnod a múkuskerékbe ha nem akarsz. Csak rajtad múlik, senki máson. A szülőktől kapott ilyen értelemben negatív neveltetés egy részét le tudod vetkőzni.

Ha akarsz lehetsz vállalkozó is, vagy ha van valami jó ötleted, akár abból is lehetsz miliárdos.

Az emberek birkák, a magyar ember meg pláne birka. Ha mindenki X fele megy, a 100+1. ember is X fele megy, mégha esetleg az a vágóhíd is. A másik dolog a kényelem. Mivel mindenki X fele megy, X fele kényelmesebb menni, mint esetleg elgondolkozni azon, mi lenne ha Y fele mennénk.

A másik (és ez megint történelemből lehet levezetni): mindig gondoskodtak arról, hogy aki nem X, hanem Y fele szeretett volna menni, az jól megszívja. Ezért aztán most már az átlag ember nem is gondolkozik abban, hogy Y feleinduljon el, mondván hogy úyis ráfázik. Ez részben és bizonyos esetekben így is van, de ha ügyesen csinálod, akkor Y fele indulva jobban jársz.

folyt.

Én az szoktam mondani, hogy "élni tudni kell" és ez alatt nem azt értem, hogy bulizni éjjel nappal, hanem kell egyfajta érzék ahhoz, hogy mit érdemes csinálni mit nem, és érdemes úgy élned ahogy a saját érzékeid, bioritmusod sugallja. Olyan dologgal foglalkozz, ami az egyéniségedhez illik. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy olyanba vágnak ami jól fizet, de nem élvezik. Ez nagyon rossz döntés. Én is dolgoztam úgy, hogy sokat fizetett, de utáltam. Akkor megfogadtam hogy inkább kevesebb fizu, de jól érezzem magam (ez nekem nagyon fontos, és az is igaz, hogy most még megtehetem, mert nincs gyerek, feleség).

Mindig keress új kihívásokat, nem csak munka, magánélet területén is. Nekem jellemzően mindig van 1-2 rövid, és 1-2 hosszabb távú célom. Hogy mik ezek?

A rövid távúak: minden évben igyekszem valami újat tanulni (tavaly angol, idén jogsi, jövőre talán német, vagy angol felsőfok), illetve mindig igyekszek valami extrémet csinálni, oylat ami a határaim közelében van (idénre tervezve: ejtőernyős ugrás, rally autó kipróbálása). Ezek apró dolgok, de hidd el sokat jelentenek. Néha ki kell mozdulni a hétköznapi mókuskerékből. Sok ember ezt nem teszi meg, és totálisan benne marad a kerékben. És minél több ideig nem szállsz ki belőle - akár csak 1-2 napra is - annál nehezebb utána.

Többek között ezért mennek mostanában nagyon ezek a fitness, welness dolgok: pár napra totálisan kikerülsz a mókuskerékből, csak az élvezetnek élsz. De igazából ezt nem csak évi pár alkalommal kéne megtenni, hanem sokkal többször.

Nagyon érdekes de állítólag az "elmaradott népek" napi 3-4 órát fordítanak a kaja megszerzésére, a nap többi ideje más dolgokra megy el (társadalmi életet élnek, szórakoznak, pihennek, stb...). És mi az érdekes? Pont ezek a népek a legboldogabbak a földön. Fura mi?