Miért tudtak így megtörni? Miért utálnak?
19 éves vagyok,1évvel ezelőtt történt egy meghatározó eset az életemben ami a mai napig rányomta bélyegét mindenre!4 tökéletes ember,igaz barátság!Részemről őszinteség,teljes odaadás,segítőkészség szóval barátaim az életem!A gimnáziumban ahova jártam népszerű voltam,jóban voltam az osztályban járó fiúkkal és osztályfőnökömmel,úgy általában mindnekivel!Elég markáns,magabiztos és öntudatos egyéniség vagyok vagyis voltam.Jó családból származom,mindenem megvan ami kell köszönhetem drága jó szüleimnek (de ezzel soha nem vágtam fel)!!!Minden elértem amit csak akartam mert képes voltam rá!Bekerült a társaságunkba egy új lány akit én mutattam be a többieknek aztán a dolgok kezdtek beindulni!Mindenki valamilyen szinten kibeszéli a másikat ebben az esetben nem rossz szándékból,hanem a hogyan mondjam el bántás nélkül!Szabad szájú vagyok,ami a szívemen a számon,de a barátaimmal nem tudtam megtenni mert nm akartam őket megbántani persze ez nem mindig sikerült!Ahogy jött az érettségi az új lány kikezdett,keresve minden módon az összeveszésre..nem tudtam mire vélni!Aztán érettségi előtt 3nappal egyik pillanatról a másikra olyan dolgokat vágtak a fejemhez amiket álmomba nem gondoltam volna!Vádaskodtak,hazugságokat találtak ki csak azért hogy benyaljanak a másik lány kegyeinek aki hozzá teszem AZ OSZTÁLYFŐNÖKÖN LÁNYA VOLT!Hajtogatták,hogy elnyomtam őket,nem hagytam őket érvényesülni!Összetörtem hiszen ezek szerint kihasználtak,mindig kiálltam mellettük-ha bajban voltam én voltam a szóvivő,sokszor falaztam nekik!Közölték velem,mint egy utolsó kutyával hogy ez soha nem volt igaz barátság,nem akarnak tőlem már semmi és a cuccaimat amit kölcsönadtam úgy dobták vissza mint egy utolsó kutyának!Egyik napról a másikra kiutáltak,az egész osztályt ellenem hangolták,az osztályfőnök azóta is fikáz és a csalódottságát fejezi ki bennem-holott neki aztán végképp nem ártottam ahogy a többieknek sem!Válaszokat azóta sem kaptam ahogy a miértekre sem tudom a választ!Ha én elnyomtam őket,akkor ez az új csaj mit csinál?Úgy ugrálnak neki mint a bolha..de nem veszik észre!Az a magabiztos ember aki voltam eltűnt,nem találom magam,a régi énem!Azóta persze mindenhol és mindenkinek engem osztanak,örülnek hogy kikészítettek!Az az ember rúgott ki a bandámból akit bevittem oda!Megkeseredett lettem hiszen azok árultak el akikben bíztam,hittem,és szerettem!
Nem tudom,hogy álljak talpra!Erős vagyok de néha úgy érzem már nem bírom!Hogyan léphetnék túl ezen és emelt fővel elsétálni előttük,hogy egy csepp bánatot ne lássanak az arcomon?Tudom hogy az idő megold minden,de ennek lassan már egy éve és ha erre a napra gondolok a mai napig görcsbe rándul a gyomrom!Kérlek titeket aki volt hasonló helyzetben és tudna valamit tanácsolni írjon!
Köszönöm
válasza:Azért nem mondom, hogy engem nem kísért olykor az, ami történt, viszont én is a barátomnak és a családomnak köszönhetem azt, hogy akkor nem roppantam teljesen össze. Sajnos a kapcsolatunknak azóta vége, de remélem nem örökre. Rengeteget köszönhetek neki, minden egyes napért hálás vagyok, amit vele tölthettem! Én továbbra is csak azt tudom mondani, hogy akik így próbálnak megoldani egy problémát, azok nem igaz barátok. Sajnos mostanában én is megint kapok hideget meleget. Viszonylag kis főiskolára járok, a színvonal nem az igazi, mondhatnám úgy is, szinte bárkit felvesznek. Ebből kifolyólag nálunk "gáz tanulni". Eleinte a beilleszkedéssel nem igen volt gondom, viszont évfolyam első lettem, és most ez egyre több embernek szúrja a szemét, támadnak ahol tudnak, VISZONT a barátnőkkel történt eset után ez már abszolút nem tud meghatni. Egyszerűen annyira megerősített ez a törés, hogy igen, lehet hogy a lelkem mélyén még mindig nagyon fáj, és azóta sincs úgymond igazi barát az életemben, de lélekben sokkal sokkal erősebb lettem, és könnyebben viselem pl most ezt a helyzetet. Sosem volt gondom a beilleszkedéssel, ezért is sokkolt eleinte az hogy próbálnak kiközösíteni. Van egy leányzó ő különösen dumál folyamatosan hülyeségeket rólam, amit persze a naivabbak elhisznek. Egy darabig próbáltam a dolgok elébe menni, és "ellene beszélni", de már nem érdekel... mindenki gondoljon amit akar, aki képes más ember véleménye alapján elítélni úgy, hogy szinte nem is ismer, az meg sem érdemli, hogy próbáljam tisztára mosni magamat a szemében.
Lényeg a lényeg, nem mondom azt hogy ezen könnyű túllendülni, sőt... iszonyatosan nehéz, nekem sem ment még teljesen, de ha van egy kis időd saját magaddal kettesben, akkor gondolkozz el azon, hogy mit is tanulhattál az esetből, mit tudsz hasznosítani ebből, miből tudsz energiát meríteni stb. Ha megpróbálod nem a lehető legpesszimistábban felfogni a dolgod, hanem próbálsz úgy mond jó dolgokat keresni benne, akkor talán kicsit könnyebb lesz. Nekem ez segít! Olykor hosszú hónapok után rájövök, hogy ebben is segített, és abban is, hogy ezt művelték velem... mint pl most könnyebben viselem, hogy néhányan kinéznek fősulin. Ha észre veszed ezeket az apróságokat, akkor sikerül talán kicsit behegeszteni azt a sebet. Nyilván a büdös életben nem tűnik el a heg, de próbáld legalább hasznosítani!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!