Az idősebb korosztályok miért nem képesek gondolkodásmódjukat a korhoz illően igazítani és nem állandóan csak harcolni a változás ellen?

Nekem is picit furcsa a hozzáállásod. Én érettségi után melóztam, és közben alig vártam, hogy egyetemre mehessek, komoly álmokat szőttem, hogy igen, ott milyen tudományos munka folyik, milyen nyitott, értelmes, gondolkodó társaság lesz ott. Hát mit ne mondjak, nekem életem legnagyobb csalódása még most is. Azt a sok pökhendi hülyét. (Persze elsősorban a csoporttársakra gondolok.) Össze-vissza pózolnak, okoskodnak, és szintén, ha már egy keresztkérdést teszel, pislognak, és azt se tudják mi van. Tanárokra meg azért haragszom, mert ezek a kis kinyaltseggű senkik el tudják adni magukat. Akik kellően vastagbőrű és nyal a tanárnak, az neki annyira imponál, hogy nem is érdekli, hogy semmi nincs mögötte.. na mindegy.

Szóval én sem érzem, hogy te most aztán "olyan körben" vagy, és a maradi szüleid mit sem tudnak a világról..

45 éves vagyok 2 diplomával, azaz én korosztályban a szüleidhez állok közel, de sokban egyetértek a felfogásoddal. Gyermekeim közül egyik már lediplomázott, a másik kettö még nappalin tanul. Ahhoz, hogy valamit elö tudjak teremteni magam és családom számára, külföldön álltam be olyan munkák végzésére, aminek köze nem volt a végzettségemhez, hanem inkább a kétkezi munkámhoz és kitartáshoz. Ennek ellenére támogatom gyermekeim, hogy tanuljanak. Viszont sikeresen ráneveltem arra, hogy önállóak, önellátóak legyenek. Èn érettségi óta dolgozom, a diplomákat és egyéb végzettségeket munka és kisgyermekek mellett, segítség nélkül értem el. Hidd el, én sem szerettem otthon azt hallgatni, hogy eltartanak, pedig nekem a szüleim is diplomások. Ès abban is igazatok van, hogy a mi korosztályunk nem élt át olyan szörnyü dolgokat, mint a mi nagyszüleink. Mindenkinek volt munkahelye, üdülési lehetösége..stb. (megjegyzem nem vagyok kommunistapárti)Csak sajna sok ember egy bizonyos kort megélve szeret inkább a múltban élni, és vagy azt magasztalni, vagy azt hangoztatni, hogy mennyivel nehezebb volt akkor, de ez mind csak azért van így, mert sokan valahol képtelenek követni a világ folyamatos változásához való alkalmazkodást.

Tanács: nem szabad senkit sem megítélni. Amíg nincs saját jövedelmed, el kell fogadni, hogy a szüleid eltartottja vagy. Ha ezt nem akarod, megteheted amit én. Igaz,kicsit nehezebb, de végül a diplomád mellé sok hasznos élettapasztalatot is szerezhetsz. Megjegyzem: nekem semmi generációs problémám nincs a gyerekeimmel, mindent meg tudunk beszélni. Szívesebben költök rájuk, mint magamra, de ök is igyekeznek megtalálni a boldogulási(pénzkereseti) lehetöséget a suli mellett is. A suli napi 5-8 óra. A nap ennél több órából áll.

"Nem én kértem, hogy szüljenek meg, nem kértem, hogy neveljenek fel, hogy éljek."

Én pedig magam kértem, meg szerintem az egyetemeden is mindenki. Szerintem Te vagy az egyetlen, aki csak úgy megszületett, mi többiek mind saját kérésünkre keletkeztünk. Bár én nem végeztem egyetemet, meg is látszik, nincsenek ilyen mélyenszántó gondolataim. ;)

A válasz írója 76%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:00

Oltári nagy tévedés, falun élek, és nem is áll szándékomban Pest közelébe se költözni, nem hogy oda.

De nem a kérdező az első meg az utolsó falusi liba, aki már azért különbnek érzi magát, mert már "félig pesti".

Érdekes módon a budai vagy pesti ismerőseim ebben nem látnak semmi extrát, ahogy azért sem érzik magukat oltári különlegesnek, mert főiskolát végeztek, végeznek, van, aki a harmadik diplomáját szerzi épp munka és gyerek mellett, de soha nem helyezi magát senki fölé.

Főleg nem a szülei fölé, de hát nem vagyunk egyformák.

Szerencsére.

Utolso,

Nem hiszem, hogy a kerdezonek szandekabanis lenne a "szellemi" minkajabol szuleit tamogatni. Az a nezete, o nem akart megszuletni, igy biztos ugy is gondolkozik, hogy o nem akarta szuleit sem. Egy halatlan valaki, aki meg szegyenli is a szuleit.