Szereted az embereket?

Én pozitív ember vagyok, de néha úgy érzem magam mint egy földönkívüli aki nem érti ezt az ember nevű fajt. A hatalmi harc, a tömegből való kitűnési vágy alapjaiban határozza meg a viselkedésüket. Politikában, munkahelyen, vagy akár a magánéletben is, ez mindne veszekedés alapja. Akkor is bizonygatjuk igazunkat ha rájövünk, hogy még sincsen. Bizonyítási vágyunkban, büszkeségünkben tiporjuk, leszóljuk, lealázzuk, megsértjük, megverjük a másikat. Ki folyamatosan, ki csak néha de azzal is kárt okozunk ez nem vitás.

Nem vagyok előitéletes, minden ember egyenlő pozícióból indul nálam de nem mondhatnám, hogy szeretem őket. Kifejezetten csupán 10-20 embert szeretek, ellenben ezrek viselkedése okoz kellemetlenséget az életemben. Összességében tehát mínuszba billen az a bizonyos serpenyő. Pedig meddig eljuthatnánk ha mindenki csak egy kicsit segítene a másiknak! Oké, lódítani lehet, az emberi természet része a nagyzás is. DE miért kell átverni a másikat? Fájdalmat okozni amikor szügségtelen? Csak egy kicsit kéne feladni néha a büszkeségünket és elgondolkodni ezeken...

többfajta ember van:

-azokat utálom, akik mások hátrányából hasznot húznak, vagy olyasmit tesznek, ami másokra negatív hatással lehet, akik eltiporják az embert, vagy csak leköpik, ha a földön fekszik és segtíséget kér

-azokat szánom, akik tudatlanok, naivak és hiszékenyek, de ennek nincsenek tudatában, ha ezek az emberek megpróbálnak szembeszállni az észérveimmel, akkor idegesítenek is, mint egy szúnyog, amit nem tudsz leütni...

-tisztelem azokat az embereket, akik sokat tapasztaltak, sokat tudnak, és sokmindenen keresztülmentek

-és azokat az embereket szeretem, akik viszont szeretnek másokat pusztán azért,mert ilyen a természetük, azokat az embereket szeretem, akik az utolsó szem morzsájukat is megosztják egy rászorulóval, és akik azért néznek le valakire, mert épp föl akarják segíteni