Mit gondoltok az olyanokrol, akik a hajlektalanoknak adnak/nem adnak penzt?

Én hébe-hóba szoktam adni, ha hirtelen meglepnek, többnyire akkor, mert akkor nincs időm átgondolni vagy nemet mondani... De múltkor nagyon rossz napom volt, odajött egy bácsika, és adtam neki, hogy legalább neki jobb napja legyen...

Az utolsó okfejtése kicsit hibádzik ott, hogy az egy dolog, hogy nem halnak éhen, de épp az alkohol miatt fagyhatnak halálra, mert az kikapcsolja a hőközpont érzékelőjét, és belül melegíti ugyan az alkohol, de nem érzékeli megfelelően a külső hideget és megfagy.

En ha tudok, akkor segitek es adok. Viszont amirol Te irsz, hogy korbe fogtak, az mar eleg ijeszto lehet, s valoszinu, hogy inkabb elmenekulnek, holott nem vagyok egy felos szemelyiseg.

Viszont a hajlektalanok kozott nagyon sok a veszelyes, mivel a szegenyseg, az a kenyszer amiben elnek, a nelkulozes, s igy nem tudni azt, hogy melyikbol mit fog kivaltani.

En inkabb kerulom azt a reszt, ahol elnek, s foleg akkor, amikor mar "kihalt" a kornyek.

ha van időm, akkor dumálok vele, és eldöntöm magamban, hogy érdemes-e neki pénzt adni.

még ha piára költi is. neki ez az egyetlen boldogsága.

egyszer komolyabban akartam segíteni egy csövinek. egy este leszólított, fedél nélkült árult. vettem tőle, dumáltam vele.

mondtam neki, hoyg van pár cuccom, maradék kekszek, tartósabb kaják (mondta, h kunyhóban lakik, gondoltam el tudja tenni későbbre is) megbeszéltem vele, hogy másnap találkozunk egy forgalmas helyen, a meki előtt 2kor. ígérte, hoyg eljön, én cipeltem a sok cuccot (teli ikeás szatyor) vártam fél órát, ő pedig sehol sem volt.

azóta valahogy megcsappant a bizalmam.

szarul esett, hogy tényleg szeretnék segíteni, ő meg leszarja...

azóta ha jobb kedvem van, adok kb 50ft-ot, aztán menjenek. nem mondom, h mindegyik ilyen, de ha már ők is átbaxxák az embert, akkor kiben bízzak?

ja, cigit is adok. volt, hogy kérés nélkül.

Én nem adok akárkinek.

Például egy jó hónapja odajött hozzám egy idős ember, aki kenyérre kért. Nem volt igénytelen, egyáltalán nem tűnt hajléktalannak, adtam neki egy kétszázast, viszont a pályaudvaron majd' minden héten megtalál egy saját bevallása szerint muzsikus cigány, és vonatjegyre kunyerál. Igénytelen öltözet, piaszagú lehelet. Eszembe sem jutna, hogy adjak neki.

Csoportos csövirohamot még nem éltem át.

én mindig a pohártartóban gyűjtöm a fémpénzeket, amit visszakapok, hogy ha a pirosnál kérik, tudjak nekik adni. erre mindig figyelek. de teljesen hektikus, hogy mikor mennyit adok. pl. mikor megyek be a munkahelyemre, az elő pirosnál van egy nő, aki szokott kérni, de neki csak a felét adom kb. annak, ami van, mert a következőnél meg egy bácsi van, és hogy maradjon neki is. nekem nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha adhatnék, de nem adok mégse. most őszintén, mi az a párszáz forint? borravalót is adok annyit a pincérnek v. benzinkutasnak. nekik meg szegényeknek lehet, hogy abból van aznap a vacsijuk. amennyi adakozó kedv van ebben az országban :S szervezetten meg a karitász-ban szoktam segíteni. adományok gyűjtése, kiosztása ilyesmi, de ez nem hajléktalanoknak megy, hanem jellemzően itt ehlyben egyedül élő időseknek vagy szegény családoknak.

29/N