Mit gondoltok az olyanokról, akik addig járnak szentmisére, amíg meg nem bérmálkoznak, utána pedig a templom közelébe se mennek?

Erről van egy vicc.

Beszélget egymással egy jogász, egy mérnök és egy pap.

- Képtelen vagyok megszabadulni a csótányoktól, mindent bekentem már rovarellenes folyadékkal, de csak nem tűnnek el - panaszkodik a jogász.

- Ne is mond, nálam ugyanez a helyzet, kihívtam szakembert is, de két hónap után újra megjelentek a csótányok - mondja a mérnök.

- Érdekes - mondja a pap -, nálam nem volt ilyen gond... amint a lakásomban megjelentek a csótányokat, megkereszteltem és megbérmáltam őket, s azóta még a közelben sem jártak!

Maguk választották. Majd az elszámolásnál meglátják.

Nem felháborodni kell, inkább sajnálni őket.

Bár ez itt most nem kérdés de röviden:

1. katolikusoknál és ortodoxoknál a templomban van az Oltáriszentség. Hitünk szerint Krisztus valóságos teste és vére.

2. A templom egyben közösségi hely is, tudod, hogy hol van, hogy mikor vannak összejövetelek, kik járnak oda, melyik felekezethez tartoznak, és akik odamennek, imádkozni járnak oda és feltételezhetően keresztény lelkületben együtt lenni. Ráadásul többnyire több száz éve oda jártak az emberek imádkozni, szóval ilyen értelembe még spirituális oldala is van.

A kérdésre válaszolva:

Ez a jelenség azért lehet, mert valami hiányozhat a felkészítésből is. Meg kellene értetni amennyire lehet, hogy ez nem egy tanfolyam, amit elvégzel és kapsz egy képesítést, hanem pont a bérmálkozás után kellene elkezdeni igazán élni a kereszténységet a katolikus egyház tanítása szerint. Ha már tanfolyam, akkor inkább olyan, ami mondjuk egy adott munka végzésében segít. Mondjuk angol fordításhoz egy angol tanfolyam. Anélkül is lehet szótárazgatni vagy autodidakta művelni, de egy jól elvégzett tanfolyammal mégiscsak könnyebb. Persze a hasonlat nem tökéletes (hiszebn a bérmálás szentség) de egyszerű szemléltetésnek talán elmegy.

Kedves 21:58-as!

Azért, mert a hitet közösségben kell megélni.

1. Jézus is felment minden Húsvétkor Jeruzsálembe, tehát eleget tett a zsidó vallás előírásainak.

2. Mert nem mindegy, mit és hogyan hiszünk. És ha nem járunk templomba, közösségbe, elvész a hitünk felett a kontroll. Azt kezdjük el hinni, amit mi szeretnénk, és nem azt amit a Biblia tanít.

A legtöbb esetben a bérmálkodást a család úgy erőszakolja a gyerekre.

Az meg szerencsétlen engedelmeskedik, és azt hiszi, hogy a bérmélkodás valamiféle mérföldkő a nagykorosodás útján.

Aztán utána rájön, hogy az egésznek nem sok értelme van, a templomba járkálást pedig egy avitt unalmas dolognak érzi,ahova ha nem kötelező be nem tenné a lábát.

Én is igy volta ezzel egyébként, bérmálásig jártam misére...

de nem önakaratbol.

kisgyerekként élveztem pesrze, mert jofej volt a plébános, stb...

De rájöttem, h nem hsizek ebben az egészben

Nem hsizek abban, h egy valaki van ott fenn, aki irányit mindnet, aki csodákat tett...

Érdekelnek a vallások, sok különbözö vallás iránt érdeklődök, de ebben nem hiszek, mert teljesen ellentétes a világnézetemmel.

Sztem bérmálásra felnő már nnyira az ember, h eltudja dönteni, miben hisz, és miben nem

Vagy csak egyszerüen a kamaszkor és "cikimisére járni".

De azsem jo, ha szülök ráerőltetik a gyerekre, nálam is ez volt...