Egy ateista legyen toleránsabb a vallásossal, vagy a vallásos az ateistával?

Ott a pont.

Engem abszolút nem érdekel, hogy ki miben hisz, amíg ő is tiszteletben tartja, hogy én miben hiszek.

Csak az a lényeg, hogy az ember teljes szívéből higgyen valamiben.

Ez lehet valamiféle isten, lehet a tudomány, lehet bármi más. Csak az a lényeg, hogy higgyünk benne és aszerint éljünk, amit hiszünk

ma 20:59:

1. Az ateista nem hisz semmiben sem. A tudományban sem hisz, legfeljebb elfogadja a kutatások eredményeit, de az egyáltalán nem hit. A tudomány bizonyítékokat keres, a hitnek nincsen szüksége bizonyítékokra.

2. A buddhista nem hisz semmiféle Istenben, de hisz a saját vallása meggyőződésében. Talán ők kakukktojások néhány másik vallással együtt, hiszen nem hirdetik a nem vallásosak kárhozatát. De a keresztények, a muszlimok, a zsidók és még jó pár vallás, talán a legtöbb azt hirdeti, hogy az ateisták kárhozatra vannak ítélve, ha nem térnek meg. Ezért ez a tolerancia sosem lehet őszinte.

"Az ateista nem hisz semmiben sem."

De igen. Az ateista a tudományban hisz.

Ezt több ateista ismerősöm is megerősítette.

Ha hisz a tudományban, az már régen rossz :)

A tudománynak pont az a lényege, hogy minden tételt, kutatást rengetegszer szétszednek, csiszolnak, esetleg kidobnak a kukába, és újjal állnak elő.

Ha neked ez hit, legyen, bár én nem venném egy kalap alá az istenben/istenekben való vakhitet (mert szinte minden vallás megköveteli, hogy a tételeit fogadd el, és kövesd) és a tudomány követését.

Mert ha vakon hisz abban, amit a tudósok kitalálnak, onnantól kezdve a tudomány elveszíti az értelmét, ugyanis ha soha senki sem ül le, és gondolja át újra, akkor megáll a fejlődés :)

Kedvenc témaköröm ebből pont az evolúció. Mert abban a pillanatban, ha egyik részét megcáfolják, kapásból ugranak rá, hogy lám-lám, milyen hülyeség is, hiszen maguk a tudósok mondták, hogy tévedés. Közben pedig pont, hogy ezért létezik a tudomány, mert az emberek gondolkodnak, cáfolnak és továbbfejlesztenek.

Szerintem oda-vissza kéne ennek működnie, ha én toleráns vagyok valakivel, ő is legyen toleráns velem, mert emberi módon egymás mellett élni csak így lehet.

És ebbe nem csak annyit értek, hogy vallásos, meg ateista, hanem a különböző hitvilágokhoz tartozók is egymással, és ne próbáljuk megtéríteni a másikat, ha máshova tartozik. Egyik vallás se az egyetlen teljes igazságot ismeri, hanem csak egy részét az igazságnak, sőt, még az ateista is ismer egy részt a teljes igazságból. Aztán a teljes egész úgyse itt és most derül ki.

Ahogy a Biblia Szeretethimnuszában Szent Pál megfogalmazta:

"Tudásunk csak töredékes..."

Én érdekes módon megvagyok másokkal, függetlenül attól, miben hisznek vagy nem hisznek, és másoknak sincs bajuk velem, mert nem adok rá okot.

Üdv!

Egy keresztény (de inkább hívő, nem hiszem, hogy az én vallásom az egyetlen igaz út, mind lehet igaz, ha a rajta járó őszinte és nem szűklátókörű).

Egy mélyen vallásos ember szerintem nem lehet toleráns az ateistákkal szemben.

Ki van nekik adva, hogy nem lehetnek:

"Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással." 2Tim. 4:2

Vagyis tolják a pofádba a dolgaikat, ha tetszik, ha nem.

Azt pedig mind tudjuk, hogy a muszlimoknak a vallást mindenképp terjeszteni kell akár fegyverrel és erőszakkal is.

De egy tucat ateista, aki így kezdi minden monológját, hogy isten márpedig nincs, ő is csak alig különbözik tőlük.

Én, mint nem hívő, soha nem esek neki azzal egy vitának, hogy isten nincs, hanem a kérdésre válaszolok legjobb tudásom, szerint, és a véleményem megtartom addig, míg egy vita olyan szintre nem jut ahol állást kell foglalni.