A hunoknak miért nincs olyan renoméja, mint például a vikingeknek, a római/bicánci birodalomnak, stb?

"de magyarokról, vagy azok őseiről még csak nem is hallottak"

Meglehet, ami nagyobb probléma, hogy velük együtt te sem rendelkezel érdemi ismerettel, ha ezt a múltszázadi romantikus elgondolást követed.

_____________

#7

"Nekem a finnugor rokonság sokkal szimpatikusabb."

Ez a baj. Itt nem szimpátia alapján kell találomra kiválasztani. Ez tudomány.

__________

Ez csak egy mellékgondolat: a vikingek igazából messze nem voltak olyan félelmetes, páratlan harcosok, mint ahogyan a köztudatban élnek.

Valójában a vikingek az év legnagyobb részében földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Ráadásul - bár kétségtelen, hogy nem erről ismeri őket az utókor - elsősorban nagy arányú békés tengeri kereskedelmet folytattak.

Sikereiket felkészületlen, védekezésre képtelen part menti falvak ellen portyákban érték el, amiben a meglepetés erejére támaszkodtak, nem katonai erőfölényükre. Vitték, amit tudtak, és gyorsan köddé váltak, mielőtt a helyi földesúr reagálhatott volna erre a csapataival.

Nagy, regurális seregekkel szemben nem álltak ki csatára. És nem voltak jól felszereltek sem ehhez. Az általános viking fegyver, a szakállas fejsze valójában egy munkaeszköz volt, ácsolásra használták, emiatt volt ilyen a feje, hogy mögötte rá lehessen markolni. Tehát eredendően nem is fegyvernek készült, de ez minden vikingnek kéznél volt. A legtöbb viking testét nem védte semmi, csupán egy kúpsisak. Az ismert láncing csak a módosak kiváltsága volt. Így kell elképzelni a megjelenésüket:

[link]

Persze, valóban igaz, hogy a Szajnán több tízezer fős viking sereg hajózott fel Párizs ostromára - de hozzá kell tenni, hogy annak csupán kétszáz fős védőserege kiállta az ostromot. Nem volt olyan színvonalú hadtudományi ismeretük, ami szükséges lett volna a város bevételére - és legtöbbször nem is volt rá szükségük, csak váltságdíjat szedtek, ekkor is az volt a céljuk alapvetően, de nem hajlottak rá a párizsiak.

A hajózásban is érdemes tisztában lenni a ténnyel, hogy a viking hosszúhajó definíció szerint inkább csónak, lévén, nem rendelkezett fedélzettel:

[link]

Ez szerkezetileg jóval egyszerűbbek és primitívebbek, mint például azok a triérészek, amit mondjuk Athénban már másfélezer évvel korábban építettek:

[link]

A nyílt tengeri utakra nem is voltak emiatt alkalmasak, éppen ebből az okból kifolyólag a vikingek jellemzően nem is távolodtak el a partoktól, ezzel a módszerrel hajóztak. Így jutottak el Észak-Amerikába is:

[link]

Mercia kisebb volt, mint a Dunántúl.

"Nem beszélve arról, hogy a vikingek nagy létszámban meg tudtak telepedni a Nyugati Frank Királyságban is (bár ott végül a király vazallusaivá váltak, de kiűzni nem tudták őket)."

Pontosabban az állandó portyák ellenében a frank uralkodó felajánlotta nekik a későbbi Normandia nevű földet, és vazallusként hercegi rangot.

"Mercia kisebb volt, mint a Dunántúl."

És még így is nagyobb és szervezettebb volt, mint a vikingek bármelyik korabeli állama, akik tuti nem a fejlett, centralizált monetáris politikájukkal döntöttek meg államokat és gondolom az sem véletlen, hogy a bizánci császárnak viking testőrsége volt, sem az hogy a korabeli királyok szívesen alkalmaztak viking zsoldosokat (lásd még a szicíliai normann királyság esetét).

"És még így is nagyobb és szervezettebb volt, mint a vikingek bármelyik korabeli állam"

A Tudomány kategóriában ennél több releváns háttértudást feltételeznék a válaszokban.

A Dán Királyság sokkal nagyobb volt, mint Mercia, a Norvég Királysággal pedig össze sem érdemes vetni a méretét, hússzor nagyobb volt - mindkettő ekkoriban már több mint egy évszázada központi politikai irányítás alatt állt.

Ez már egyébként nem ugyanaz az idő volt, mint kétszáz évvel korábban a viking rablóportyák virágkorában, 1000-re már egészen más időket élt meg Európa politikailag. Ahogy fentebb említettem, a korábbi decentralizált életmódból lassanként kialakultak a stabil északi királyságok, a viking portyák pedig már leáldozóban voltak, például így telepedtek le a normannok is Normandiában a frank uralkodó vazallusaként, ahol aztán pár generáció alatt átvették a francia nyelvet, és a kor csúcsszínvonalát jelentő frank stílusú nehézlovasságot, majd ugye 1066-ban meghódították Angliát. (A dán vikingek egyébként ugyanebben az időben nem értek el sikert a brit szigetek ellen, majd a viking kor véglegesen leáldozott.)

"akik tuti nem a fejlett, centralizált monetáris politikájukkal döntöttek meg államokat"

Nem, hanem több, sok éves hadjárattal, és a hódítás így sem tartott ki harminc évig sem.

"a bizánci császárnak viking testőrsége volt, sem az hogy a korabeli királyok szívesen alkalmaztak viking zsoldosokat"

Egyénekről beszélsz, nem hadszervezetről. A római császárok óta bevett szokás volt egyébként, hogy a testőrséget szándékosan nagyon eltérő etnikai háttérrel állították fel, mert hűségesebbnek gondolták, nem olyanoknak, akiket helyi érdekek mentén lehetne mozgatni.

Zsoldosok terén szívesen alkalmaztak például besenyőket is. Sőt, magának a Római Birodalom megroppanásának is az volt az oka, hogy Róma egyre nagyobb mértékben támaszkodott a határvédelemért cserébe letelepített barbár germán és egyéb törzsekre, és egyre kevesebb gondot fordított a légiók finanszírozására.

Ja, csak most a viking rablóportyák koráról beszélünk, nem a megszelídített, megkeresztelt dánokról, meg elfranciásodott normannokról. Olyan hogy viking (vagy dán, svéd, norvég) állam gyakorlatilag nem is létezett, a társadalom klán alapon szerveződött, a "királyok" befolyásának kiterjedése állandóan változott, attól függően, hogy hány helyi klánvezért sikerült a maguk oldalára állítaniuk.

De hogy visszatérjünk oda, ahonnan a vita kiindult:

"több, sok éves hadjárattal"

Köszönöm, nincs is több kérdésem, szóval a vikingek nem csak meglepetésszerű rablóportyákat űztek, hanem jók voltak a módszeres, több éves, területszerző hadjáratokban is.