Mit idegesít a legjobban az angol emberekben?

30.: Nagyon érdekes dolgokat írtál, valóban hasznos volt. Igazából az a legnehezebb, hogy az ember udvarias és őszinte legyen. Sokszor ki vagyok borulva az átlag magyar durva tapló modorától, de lehet, hogy gyakoribbak körükben az őszinte megnyilvánulások, mint az angoloknál. Ők udvariasabbak, de úgy látszik, sokan közülük összekeverik az udvariasságot a képmutatással és ez se jó. Én magyar emberként szeretek udvariasan, trágárság nélkül, de nyíltan véleményt nyilvánítani, amikor csak tehetem.

Mire alapozod, hogy titkolja el valaki a magyarságát Angliában? Ennyire utálják őket? Amúgy ha nincs valakinek idegen vezetékneve (német pl.) és hozzá nemzetközi jellegű utóneve, akkor nehéz ezt eltitkolni. Egy Nagy Béla nevű pl. ha bemutatkozik, azonnal elárulja a műveltebb embereknek, hogy magyar, vagy legalább részben magyar származású. De pl. Schmidt Norbert esetében lehet, hogy németnek hiszik a neve alapján elsőre. Lehet, hogy ez az oka, hogy sok külföldre kitelepült ember nevet változtat, mert egy angolos névvel vagy egy németes névvel sikeresebb lehet és nem derül ki azonnal a nemzetisége se. Bár én nem szégyellném a származásomat, nem is változtatnék nevet.

"Ők udvariasabbak, de úgy látszik, sokan közülük összekeverik az udvariasságot a képmutatással"

Nem. Nagyon jól tudják ők, hogy mi a különbség a kettő között. Csak sok külföldi nem jól dekódolja azt, amit mondanak.

"Én magyar emberként szeretek udvariasan, trágárság nélkül, de nyíltan véleményt nyilvánítani, amikor csak tehetem."

Őket meg úgy nevelték, hogy fontosabb, hogy ne bántsanak meg másokat, mint az, hogy egy az egyben kimondják, a véleményüket. Egyszerű kulturális különbség. Te örülsz, ha azt mondhatod, valami silány, ők meg úgy fejezik ki ugyanezt, hogy hát, nem valami jó - és közben pont ugyanúgy örülnek, mint te, hogy kifejezhették a véleményüket, mert ezzel ők ugyanannyira jól kifejezik a saját érzéseiket - csak mégis más módszerrel.

Én is inkább úgy mondanám, hogy valami nem elég jó, ebből azért elég jól lehet érteni.

A képmutatást arra értem, hogy sokan szerintem összekeverik az udvariasságot azzal, hogy nem szabad nyíltan megmondani dolgokat. Pl. a szemedbe kedves, a hátad mögött meg elmond rossz embernek. Jobban nevelt magyaroknál is előfordul.

Természetesen nálunk is előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem lehet az ember nyíltan egyenes. Munkahelyen sok ilyesmi adódik. De a magánjellegű viszonyokban alap lenne az őszinteség, de durvaság nélkül.

Igen, tehat ha ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy valami sz-r, azt mondjuk, hogy "ez nem valami jo", akkor kulturaltan vagyunk oszintek.

De en nem erre gondoltam, mert az angolok egy ilyen esetben konnyen azt mondjak, hogy kituno. Van, aki finomabb szohasznalattal, hangsulyozassal kifejezi, hogy nem teljesen gondolja komolyan. De olyan feleslegesen es felrevezetoen tudnak csusztatni, hogy hihetetlen. Pl. az orvos felir a betegnek egy gyogyszert, es ha legkozelebb visszamegy, akkor kerdesre azt valaszolja, hogy egy kicsit jobban van, holott egyaltalan nem (csak mert nem akarja megbantani az orvost), az hulyeseg es veszelyes. Vagy amikor valakivel eloszor talalkoznak egy bulin, es azt mondja: "gyere el hozzank vacsorazni valamikor" vagy "majd menjunk el valahova egyutt" (nem parkapcsolatrol van szo, hanem potencialis kozelebbi ismeretsegrol, egynemuek), szoval ilyet magyar nem mond, ha nem gondolja valamennyire komolyan - egy angol minden teketoria nelkul, mert ez jol hangzik, hogy o ezt mondja, "jo benyomast tesz a masikra". Szerintem meg sokkal, de sokkal jobb benyomast tesz az ember, ha nem mond olyat, ami nem igaz.

Vagy amit a kerdezo mondott, hogy "ez a Csaba mennyit tud beszelni, le kell razni mindig" - hat konnyen lehet, hogy a kollegano megkerdezte Csabat, hogy hogy van, Csaba meg azt hitte, hogy komolyan kerdezi es valaszolt ra. Hany magyar-angol konfliktus van ebbol... Pedig azt kell mondani, hogy jol, es milyen szepen sut a nap, es egyeb tarsalgasi fordulatok. A kolleganot egyaltalan nem erdekli Csaba, nem is erti, mit mond. Mi magyarok eleg kozvetlenek es kozlekenyek vagyunk, ami ilyen esetben rosszul sul el. Mas helyzetben lehet kifejezetten "udito", ahogy mi csinaljuk, de jobb vigyazni. Voltam olyan helyzetben, hogy valaki kerdezett valamit, valaszoltam, meglepett csend (ket angol), majd az egyik: "hat en nagyon szeretem, ha valaki ilyen oszinte". Es soha az eletben nem fogom megtudni, hogy ezzel ott szemrehanyast kaptam, vagy valoban erdekeset mondtam. Csomo olyan dolog van, amirol evek mulva esett le, hogy anno egy helyzetben megint elhittem valamit, pedig csak azert mondtak, hogy mondjanak valamit.

Mi magyarok eleg kivancsiak is vagyunk, es nem az oszinteseggel van a baj, hanem neha a modorral, meg azzal, hogy abba is beleszolunk, amihez semmi kozunk.

Meg azt akartam mondani, hogy altalaban sem, de az angolokkal pedig abszolut nem lehet altalanositani. Olyan bonyolult es komplex a tarsadalom, hogy meg ok se nagyon tudjak navigalni, sokszor a sajat maguk helyeben is bizonytalanok, de borzasztoan komolyan veszik ezeket az osztalykulonbsegeket. Eleg egy mondatot mondani, es maris besorolnak valahova, a maguk rendszere szerint - van egy mondas, hogy egy angolnak eleg egy mondatot kimondani, es maris bemérte a masik angol, hogy miert kell gyulolni ot (tajszolas, iskolazottsag, osztaly szerinti szohasznalat, ha iskolazottabb, azert, ha iskolazatlanabb, akkor azert stb.).

Azert el is hiszem, amikor valaki azt mondja, o meg soha nem tapasztalt ilyet vagy olyat Angliaban. Hol el, kikkel erintkezik, hol dolgozik, teljesen mas dolgokat tapasztal.

Ennek fenyeben: "Mire alapozod, hogy titkolja el valaki a magyarságát Angliában? Ennyire utálják őket?"

nem eltitkolni, hanem inkabb nem hozom szoba, ha nem kerul szoba. Az angolok nagy resze (de megint: attol fugg) nem utal minket, hanem semmit nem tud Magyarorszagrol, es nem tud az informacioval sokat kezdeni. Vagy annyit tud, hogy valami kelet-europai fapados, kisse elmaradt orszag, ahova az ember nem nagyon szeretne elmenni. Amiota az EU-t kibovitettek 2004-ben, ment a propaganda es riogatas ellenunk. Ez volt az EU-bol valo kilepes egyik legerosebb oka. De egeszen muvelt angolok sem kepesek felsorolni az EU tagallamokat fejbol. Tehat a magyar az o fejukben az, hogy "nem tudok semmit rola, de valami rossz." Nem titkolom el, de ha megkerdezik, eloszor azt mondom, hogy europai vagyok, a Brexit ota a statisztikak szerint a legtobb EU polgar szinten ezt mondja amugy. Nem kell feszegetni, ugyse tudja, mirol van szo. Ezt igy majdnem minden esetben ramhagyjak, kiveve ha tenyleg valamit ki kell toltenie. A ferjem csaladnevet hasznalom, a keresztnevem nemzetkozi. Tudom ez erzekeny tema, es mindenki ugy oldja meg, ahogy neki a legjobb.

Tegyuk hozza, hogy mashol, pl. a nemetek is lejjebb pakolnak minket, kelet-europaiakat a hierarchiaban. Mint mondjuk az angolokat. Tudom, mert engem angolnak szoktak hinni pl. szallodaban, akarhol, ha egyutt utazik a csalad. Es az angolok most mar leszalltak rolunk, ha nezed a hireket, most minden bevandorlo csipi a szemuket, specifikusan minket mar elinteztek.

Tudom, hogy ha valaki csak Londonban vagy Skociaban elt (valaki irta), az valoszinuleg soha nem tapasztalt ilyet es azt sem tudja, mirol beszelek. A kerdezo meg a videki Del-Angliaban eli at ezt.

Kulonben at lehet ezen nezni, az ember megszokja egy ido utan es elfogadja. Nem lehet allandoan ezzel foglalkozni, kulonben megorulnenk. De megertem, hogy a kerdezo ventillalni akar.

Megtortent eset, angol korhazban ket nover nezi a papirokat: "Jayne, te tudtad, hogy a Bela FERFI??" :-D

"ez engem nagyon idegesít"

De miért ide jössz ventillálni? Miért nem angol fórumokon panaszkodsz, hátha hatni tudsz rájuk, vagy hátha jobban meg tudod érteni őket?