Miért nincsenek a pedagógusok a társadalom által megbecsülve?

Mindenkinek van igaza, még a lepontozottaknak is. Tényleg megváltozott a világ, de annak is igaza volt részben, hogy mindenki olyan szakmát választ, amilyet akar és amilyet tud. Rengeteg műkörömben, magassarkúban tipegő tanárnéni van, akik nem elhivatottságból vannak ott.

A kérdésre a válasz egyszerű, csodálom, hogy nem írta még senki. Azért nincsenek megbecsülve, mert a tanárok nem probléma-megoldók (orvos, ügyvéd, temetkezés, pap, eskövői szervezők, stb.) és nem termelők/gazdasági szereplők (ún. "versenyszféra") (mérnök, szakmunkás, közgazdász, bankár, manager, elemző, stb.). Ennyi az egész.

Azért a pedagógusok sem cserélnék le a kávézgatást, a péntek délbeni hazamenést, a hosszú nyári szünetet az egész évi 10-12 órás, stresszes túlórázásokra és a mindössze 1 hetes évi szabadságra, az ide-oda utazásra, meg felelősségvállalásra. Ezért "verseny" a "versenyszféra".

Kedves utolsó, ne becsüld le a tanár munkáját. Hadd áruljak már el pár "titkot".

Ha nincsenek pedagógusok, akkor mit kezdenének a dolgozó szülők a gyerekeikkel, amíg ők dolgoznak? (nekünk pl. nem volt itt nagymama, hogy besegítsen, mert neki minden más fontosabb volt) Ki tanítja meg őket helyesen írni, számolni, stb? A jövő nemzedékét oktatják, és ha a jövő nemzedéke tudatlan analfabéta marad (merthogy a dolgozó szülőnek nincs ideje ezzel foglalkozni), hát a világ a feje tetejére állna.

Elárulom, mit csinál egy pedagógus, amit sokan nem látnak (anyukám 25 éve húzza az igát a pedagógus szakmában):

- tanít annyi órát, amennyi elő van írva, pluszban ügyel, napközizik, ha úgy adódik

- ha kicsöngetnek, hazajön a sok füzettel, könyvvel, dolgozattal, pihen 1 órácskát, aztán leül a köteg fölé, és elkezd javítani, és készülni a következő napra, ezzel jó, ha végez este 8-9-ig

- ha alsó tagozatban tanít, negyedévente szöveges értékelést kell készítenie, diákonként ez 3x A5-ös oldal méretű szöveget jelent (osztályonként van mondjuk 25 diák)

- a nyári szünet nekik nem akkor kezdődik és végződik, mint a diákoknak, nekik sokkal rövidebb (júliustól augusztus közepéig jó esetben, ha nem kell bemenni nyári napközi ügyeletre vagy nyári gyerektáborba), augusztus közepétől nekik már munkába kell állni, fél hónappal a tanítás megkezdése előtt

- nem mehet év közben szabadságra, nem vehet ki szabadnapot, ha otthon nagy munkálatok lennének, csak táppénzre, mert a kötött szünetek nem adnak plusz lehetőséget, mi idén pont emiatt csempéztünk az őszi szünetben, mert máskor anyukám nem tudott itthon lenni, és még a testvére is akkor utazott haza külföldről, kénytelenek voltunk szorongni, nem tolhattuk el 1-2 héttel, mert tanítási napokon nincs szünetlehetőség, hiába lenne alkalmasabb más szempontból más időpont

- a fegyelmezési eszközöket kivették a tanárok kezéből, a gyerek hülyének nézheti a tanárt, kiröhögheti, megteheti, hogy nem veszi komolyan, hiába teszi ki a tanár a lelkét, hogy a lehető legjobb munkát végezze, anyukám vérnyomáscsökkentőt szed

- osztálykirándulásokon 2 (jó esetben 3) kísérő figyel kb. 25 gyerekre, ha a gyerek hülyeséget csinál, a pedagógust veszik elő, akkor is, ha a tanár rászólt

- a gyerekek fél nappalokat töltenek az iskolában-oviban, néha többet, ez nagyon sok idő egy gyerek életében, vigyáznak rájuk, tanítják őket, a legkevesebb lenne, ha megbecsülnék a munkájukat, főleg, hogy a szülő a tanártól várja el sokszor a gyereknevelést is, ami pedig a szülő dolga lenne

Én vagyok az előzőben "címzett" "utolsó hozzászóló".

Egyrészt én egyáltalán nem becsültem le a tanárok munkáját, azt sem mondtam, hogy nincs rájuk szükség, mindössze az eredeti kérdésre válaszoltam és még csak meg sem cáfoltad, hanem írtál rengeteg dolgot, ami nem érv és amit nagyjából mindenki tud, hiszen voltam én is iskolás és láttam/hallottam, hogy a tanárok mit csinálnak.

Ha már itt vagyok, azért reagálok az írottakra:

- A tanárok tanítanak, ez a dolguk. Emlékszem, gimis koromból, hogy délután 5 körül a tanároknak kb. a 10%-a volt már csak bent. Érdemes egyszer megnézni, hogy bármilyen project határideje előtt mennyi versenyszférás túlórázik és éjszakázik.

- Javítottam már én is dolgozatot (zh-t, vizsgát). Ez a "könnyű szellemi munka" kategóriája. Nem ásás, nem bányászás és nem bérszámfejtés, vagy programozás. Azt elismerem, hogy nagyon unalmas, ezért én is utáltam.

- Szöveges értékelés? Ha programozó vagy, vagy kutató, legalább ennyi anyagot kell írnod vagy dokumentáció, vagy cikkek formájában. Ez is csak unalmas, de nem egy kifejezetten nehéz munka. Főleg, ha minél több diákról kell írni, annál kevésbé ismered őket, tehát némely része a véleményeknek újrafelhasználható.

- A nyári szünetes részt inkább nem kommentálom. Megint csak azt tudom mondani, hogy beszélj néhány versenyszférás alkalmazottal, főleg, így válság idején.

- A szabadságos rész jogos, de még mindig több szabadságotok van, mint másoknak.

- A fegyelmezési eszközös és hülyegyerekes dologgal értek egyet maximálisan. A tanári szakmának az a legnehezebb része. Engem kikészítene, nem bírnám. Az más kérdés, hogy a társadalomnak emiatt jobban meg kellene-e becsülnie ezt a munkát.

NEM állítom, hogy a tanári munka fölösleges, vagy hogy nincs nagy szerepe a társadalomban. Azt is elismerem, hogy idegörlő, főleg a középiskolákban. De most nem ez a kérdés. A válaszomra adott tételeknek megvan a nem-tanári megfelelője is: a bányászoknak a tüdeje romlik, az asztalosok az ujjukat vágják le, a gyárban dolgozók zajban dolgoznak, az útjavítók 30 fokban, a tűző napon öntik az aszfaltot (és nem keresnek jobban a tanároknál!) a versenyszférában legalább annyi nyugtató és vérnyomáscsökkentő fogy (ha nem több), mint a tanároknál, stb. Most meg mondhatnám, hogy ha nem lennének tudósok és mérnökök, akkor nagyjából nem sokmindent lenne mit tanítani a gyerekeknek, meg amúgy is mindenki kajáért kajtatna. Minden munka fontos, talán azok kevésbé, amik kizárólag csak szórakoztatást szolgálnak, de békeidőben azokra is szükség van. A megbecsülés sok tényezőből áll össze, mint pl. felelősség mértéke (személyi és anyagi), szakképzettség igényének mértéke, pótolhatóság, különleges képességek igényének mértéke, stressztűrés igényének mértéke, stb. Lehet, hogy a tanárok fontosak a gyerekek fejlődésében, de én még nem hallottam olyat, hogy egy tanárt azért rúgtak volna ki, vagy büntettek volna meg bárhogyan is, mert xy később megbukott akármilyen vizsgán. Nehéz számonkérni, ráadásul a felelősség is megoszlik, mert egyetlen rossz tanár azért mégsem teszi tönkre a gyerek életét. De ha a sebész félrevág...

Lehet, hogy régen nem, de én konkrét esetről tudok, hogy a tanárt, iskolát feljelentették, mert a tanár nem akarta elvinni osztálykirándulásra, mert a gyerek a suliban folyamatosan rendetlen, fegyelmezetlen, veri a társait, ollóval és késsel hadonászik, órán is, és mindezek mellett még csak nem is kisebbségi, a tanár megmondta, hogy viszi, ha javul a magatartása, nem javult, nem akarta vinni, a szülő feljelentette a sulit, indok, hogy "nem tudnak tanítani", igazgató mehetett bíróságra, a jog a GYEREK pártjára állt.

Szerinted ez NORMÁLIS???

Néhány hónapja történt, személyesen ismerem a tanítót, az iskolát és azt az ominózus gyereket is (9 éves elkényeztetett fiú).

Hát ha ma nem ez lenne, ha a tanárok kezéből nem vették volna ki a fegyelmezési eszközöket, kicsit jobb lenne a helyzet, még akkor is, ha csak 10 évvel ezelőtti helyzetet hoznák vissza, akkor is jobb lenne, és talán a tanároknak is MARADNA KEDVE diplomásan béka feneke alatti fizetésért lelkiismeretesen dolgozni, de tudod, mit, ez a tanítónő, akit írtam, akinek az osztályába az a gyerek jár, még ezek ellenére is LELKIISMERETES, és még mindig HIVATÁSBÓL csinálja, és mai napig járnak vissza hozzá régi tanítványai, mert JÓ TANÁR, de ő is fárad, és minden nap számára felér egy sokkterápiával.

Köszönjük, hogy ezt a szép történetet megosztottad velünk, én is pozitívan értékelem, de ettől még nem lesz könnyebb kenyeret gyúrni, nem lesz könnyebb kockázatot elemezni, vagy épp forgalmat irányítani.

Szerintem a gyerek és a viselkedése nem normális, de ez a szülő feladata lett volna, hogy megnevelje. Milyen eszközt szeretnél a tanárok kezébe adni? Fizikailag nem bántalmazhat, mert nem végrehajtó hatalom, meg egyébként sem, ez egy jogállamban nem lehetséges. Meg aztán honnan tudom, hogy a tanárnak van igaza? Lehet, csak egy rossz napja van és az én gyerekemet pofozza. Én sem örülök annak, hogy a mai gyerekek ilyen pofátlanok, de a fegyelmezés tettleges eszközeinek használata nem megoldás.

Jó, hogy az általad említett tanárnő hivatástudatból csinálja, így kellene lennie minden szakmában, bár nem tudom, hogy kubikusnak ki menne, ha mindenki magas szintű hivatástudattal rendelkezne.

Nézd, én láttam néha, mit művelt az a gyerek, és a többi gyerek a szemtanú, ráadásul tényleg veri az osztálytársait, LÁNYOKAT is! A nyolcadikosoknak is nekiment már, ők meg jól megrázták.

Nem verés, nem arra gondoltam, a pofont a szülőtől kéne megkapnia, de a szülőt is jól fel kéne pofozni, hogy térjen észhez. De a szöveges értékelést nem veszik komolyan. Alsóban pedig negyedik osztály félévtől van csak osztályzat. Nem tudom, miért találták ki, mivel így is odaírták pl. a dolgozatokhoz a tanárok (lehet, hogy nem mindenki), mi volt rossz, elmondták szóban, ott volt mindig a szülői értekezlet, a fogadó óra (arra is járnia kéne a szülőnek, ha behívják). Nem lehet alsóban buktatni, miért? Mi mertünk volna így hozzáállni, buktattak volna. Ez a tanárnő 25 év alatt 1 diákot buktatott (míg még lehetett), de azt az 1 gyereket is csak azért, mert szó szerint semmit nem csinált, írni se volt hajlandó. A szülőt behívták a pótvizsgára (nem a tanárnő, hanem az igazgató), mert ott se akart dolgozni, a szülő aztán nem a tanárt kezdte jelentgetni, hanem igenis meg kellett a gyereknek csinálni a feladatot. Versenyre járatja a gyerekeket, tényleg lelkiismeretes, 25 éve nem ez volt, mint manapság, erre hogy is lett volna felkészülve?

Vissza lehetne hozni a buktatást és az osztályzatokat legalább 2. osztálytól. Elsőben még mehet a szöveges, de a gyerekek visszaélnek vele, ha nincsenek időben rákényszerítve a kötelesség súlyára. Lehessen kirúgni, és persze indokolják meg, ha kell, végeztethessenek pszichológiai vizsgálatot, aki fejlesztésre szorul, ne kényszerítsék egy normál osztályba, mert visszafogja a többit, ki lehet emelni, nem szégyen, neki rosszabb, ha gúnyolják a társai, ha nem halad velük, de ha olyanokkal tanul, akik hozzá hasonlóak, még fejlődhet is, ez a tanárnő is tanult fejlesztő pedagógiát, de nem kapott státuszt, mert volt más erre ebben a suliban.

Kb. ilyenekre gondolok. Nem kell visszahozni a nádpálcát, de nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát.

Még a hivatástudatról jutott eszembe valami. Nem csak a pedagógus pályára kell hivatástudat, hanem mindhez az kéne.

Egyszer mesélte valaki, hogy ismert egy takarítónénit, aki nagyon precízen dolgozott, úgy csillogott utána még a WC is, hogy "inni lehetett volna belőle". És egyszer valami ilyesmit mondott ez a néni, hogy: "Én itt legjobb tudásom szerint takarítok, és én ezzel teszek legalább ennyi jót az országnak, hogy a lehető legjobb munkát végzem." Ha mindenki így állna hozzá, ebben az országban semmi gond nem lenne.

"Rengeteg műkörömben, magassarkúban tipegő tanárnéni van, akik nem elhivatottságból vannak ott." - a tanítási munka minőségéhez a tanár(nő) külsejének, stílusának a világon SEMMI köze nincs. Ez egy végtelenül idióta sztereotípia, hogy minden tanárnőnek állig begombolkozottnak, szolidnak, köpenyesnek kell lennie. Attól NEM lesz jobb tanár!!!!

Ez a baj az egésszel, hogy kis dolgokra helyezik a nagy hangsúlyt. Amikor én jártam középsuliba, nem is olyan régen, a 90-es években, akkor azon ment a kínlódás, hogy a diákok hogy néznek ki, milyen ruhában jönnek be, rockerek vagy magassarkú cipő stb. stb. Akár megmarad a stílusuk, akár nem , fog ez számítani felnőttkorukban?! Egyáltalán nem! Ez csak felesleges szőrözés!

Meg kellene teremteni a tanároknak a tanításhoz - a VALÓDi és hatékony tanító munkához! - az intézményi hátteret!

A diákok jogai nagyrészt maradjanak meg - pl. én se örültem, amikor diákként a kinézetemért cseszegettek, és később tanárként soha nem szóltam be ilyesmiért egyetlen diáknak sem, akár tetszett, akár nem, amit láttam - viszont mellettük ki kellene dolgozni a tanárok jogait is, pl. a munkavégzéshez, a zavartalan tanító munkához való jogukat, melyet a gátlástalanul bugató diák nem csorbíthat, vagy ha megteszi, retorzióra számítson.

A műkörmös, tipegő dolgot azért írtam, mert az ilyen stílust máshol sem nézik semmibe.

Elkanyarodtunk az eredeti kérdéstől és bár lepontoztak engem a fenébe, azért kíváncsi lennék, hogy mégis mi a baj azzal az érvemmel, hogy azért nincs megbecsülve a tanári munka, mert nem termelőerő/gazdasági munka és nem problémamegoldó/szolgáltató.

Aztán mindig jönnek az érvek, hogy a tanároknak meg ilyen a munkája, meg olyan. Ilyen listát minden szakmáról lehetne írni:

- Aki ügyfelekkel dolgozik, azoknak ott a sok hülye ügyfél a gyerekek helyett. Nem hiszem, hogy a beszólós gyerekekkel (tanár) rosszabb, mint a drogdílerekkel (rendőr). Vagy akár ügyfélszolgálatosnak a bankban. A felnőttek között is sok a hülye és beugatós. Ráadásul ha netán fizikus, programozó, matematikus, gépész, vegyész, stb. vagy, akkor sem rimánkodással, sem szülőhöz menéssel nem oldódnak meg a problémák, mert a természettel nem lehet beszélni, meg nem lehet megkérni, hogy légyszi, működj! Van is nagy idegeskedés határidők előtt, ha nem működik valami.

- Dolgozatjavítás, véleményezés: most melyik irodai munkában nem kell írni egyáltalán semmit? Most komolyan. Dokumentáció, pályázat, hivatalos levél, aktatologatás ide-oda, etc. Hagyjuk már.

Kitaláltam valamit, komolyan, minden felnőttnek csinálni kellene egy olyan tréninget, ahol azt a munkát kellene csinálnia, amire azt hiszi, hogy az sokkal jobb.

Megint, nem azt mondom, hogy a tanárok fölöslegesek, vagy hogy könnyű a munkájuk, csak azt, hogy a már sokat emlegetett nehézségeknek megvan bőven a párja a többi szakmában is, szóval nem érv a nagyobb megbecsülés mellett. Aztán vannak még olyan szakmák is, ahol a nehézségek mellett bizony azonnal el lehet rontani elég nagy dolgokat, vagy emberileg, vagy anyagilag (ld. orvos, rendőr, tűzoltó, pénzügyi befektető, mérnök, asztalos, etc.)