Hogy lehet ilyen egy főnök?

Dolgozz... az a legnagyobb probléma ezzel az országgal, hogy mindenki csak sír, hogy ezt-meg-azt kell csinálnia, de dolgozni senki nem akar. Ha megbíznak egy feladattal, végezd el a legjobb tudásod szerint Ha kávét kell főznöd, akkor főzd a világ legszuperebb kávéját, ha épp műszaki tanácsot kell adnod, akkor tedd a legjobb tudásod szerint.

Én sem rinyálok, ha olyan feladatot osztanak rám, amit nem nekem kellene elvégezni. És nem érdekel, hogy a többiek támaszkodnak-e egész nap, vagy sem. Az a lényeg, hogy elvégezd a munkát a tőled telhető legjobban, egyedül ez fog előre vinni, akár egy jobb pozícióba.

Nem szabad "gyengének" mutatni magad, mert vannak ilyen állatok, akinek ez a perverz öröme, ha másokat "csicskáztathat", vagy megalázhat. Ha megüt, kérd ki magadnak határozottan. Ha olyan munkát akar rádsózni, ami nem a te feladatköröd, ha van időd, akkor csináld meg!!! Lássa milyen jó fej vagy. Ha nem érsz rá, akkor viszont határozottan és kedvesen mondd meg neki, hogy most mást csinálsz, és ez tudtoddal xy feladata. De csak csínján, mert ha szeretnéd megtartani a m.helyedet, akkor hiába bunkó a főnök, nem lehetsz vele Te is az, csak határozott.

Szóval ne lássa rajtad hogy félsz. Emlet fejjel menj el mellette, nézz a szemébe, és ne kapd el a tekinteted, ha rádnéz.. lássa, hogy nem félsz tőle. Ez okoz ugyanis neki örömet.

Az ilyen ember szánalmas. Picike világát úgy próbálja széppé varázsolni, hogy másokat piszkál. Ez hívom pótcselekvésnek. A főnököd úgy próbál valaki is lenni a saját maga szemében, hogy mást ledarál.

Javaslat. Nézz a szemébe folyamatosan, s közben vágj fapofát. Bármit mond, kérdezd meg tőle, mi a kérésének, vagy kérdésének a célja. Ha azt mondja neked, hogy te butus vagy, akkor te lazán, de határozottan rákérdezel, ok, de mi a célod ezzel a mondattal.

Én nem figyelek ilyen emberre.

"...Én mindent meg szoktam csinálni..."

"... Ma is olyan munkát akart nekem adni, amihez semmi közöm..."

csak én érzek némi ellentmondást a kérdező egojában..?

Átérzem a helyzeted. Nekem az első munkahelyem volt hasonló, csak nekem a kollektíva volt hasonló. Én voltam a legfiatalabb épp csak 18 éves. A nők szemédkedtek, lealáztak, csak mert fiatalabb voltam náluk. Folyton kiabáltak velem. A férfiak pedig folyton koslattak utánam, beszólogattak, és ezt senki ne értse félre, nekem rohadtul nem imponált a dolog sőt! Hazaérve mindig sírtam, mert akkor jött ki belőlem a sok feszültség.

Én is azt tudom ajánlani, hogy szólj egy felettesnek, ha pedig megoldható keress másik helyet.

Arra viszont számíthatsz, hogy amíg fiatal vagy, szinte mindenhol te leszel a kis szaros és mindenki beléd törli majd a lábát...

14.18hoz adalék:

"szerinte én nem csinálok semmit, csak támaszkodok. (Nem mintha a többiek nem ugyanezt tennék..)"