Mégis honnan ered az hogy a kamaszkor a "legszebb"?

Szerintem ezt csak azok mondják, akik vagy nagyon szerencsések voltak kamasz korukban, vagy pedig olyan gyötrelmes és szánalmas lett a felnőtt létük hogy az idő megszépítette az emlékeket. A kamaszkor olyan mint bármelyik életszakasz: megvannak a maga előnyei és hátrányai, de én szinte mindenki akit ismerek a kamaszkor elején megindult lefelé egy lejtőn (ahogy én is), és nem éppen a legjobb mentális egészségnek kezdett örvendeni.

Az ember elkezd változni, már nem gyerek, de messze nem is felnőtt, se testileg, se mentálisan, amit nem egyszerű elfogadni. Az előző válaszokhoz (amikben ezt írják) annyit fűznék, hogy egyáltalán nem biztos, hogy meglesz életed első szerelme és szexuális élménye. Sőt, nagyon sokszor nem lesz meg, és ez is rányomja a bélyegét arra hogy úgy érezd nem vagy elég jó, mert senkinek nem kellesz.

Persze jó, mert nem kell foglalkozni a vásárlással, pénzzel meg számlákkal, jó esetben nem kell megteremteni semmit magadnak, de mindezek mellett amit át kell élni érzelmileg: nem cserélném vissza soha a felnőtt életemet a tini éveimre!