Ezért vállaljon az ember gyereket? Ebbe a mai rossz világba?

Ennyi erővel minek szülni gyereket, úgyis mindenki meghal egyszer...

Az emberek általában nem azért vállalnak gyereket, mert azzal céljuk van, hanem mert ahhoz van kedvük.

Hát nézd, 1990-ben rendszerváltás volt, sokan munkanélküliek lettek. Aztán az EU-csatlakozás előtt is volt egy nagyobb visszaesés. Utána jött a nagy válság és a devizahiteles bedőlés. Most a covid még ez az ukrán háború.

A gazdaság úgy működik, hogy mindig vannak jó és rossz időszakok. Az okos ember jó időszakokban készül a rosszra, tartalékol, nem pedig elszáll az életszínvonalával oda, ahonnan nagyot lehet esni.

Nekünk is van kisgyerekünk, most fogunk próbálkozni a másodikkal. Van saját otthonunk, tartalékunk, a kertünk tele gyümölccsel, zöldséggel tavasztól ősz végéig, arra sem kell költenünk.

Majd túléljük ezt is, mint minden más rossz időszakot. De az élet megy tovább.

Egyetemi csoporttársam 20évesen (1982-ben!!!) is ezt fújta... "erre a világra gyereket szülni????"

Aztán megtalálta az igazit, és lett 5 gyerekük! :-) Teljesen tervezetten, szeretetteljes családban élnek azóta is. Benőtt a feje lágya... :)))))

Összességében mi az élet értelme?

Egyszer mind ki fogunk halni. A bolygónk és milliárd évek múlva elpusztul, és bár építhetünk és fejleszthetünk alternatív lehetőségeket, a végtelenségbe úgyse húzzuk. Legalábbis az emberi faj a mai formájában.

Sokan hivatkoznak arra, hogy a nevüket valahogy fenn akarják tudni. Viszont már nem 1900-at írunk, amikor híres tudósok neveit magasztalták. A mai technológiák nagyrésze annyira összetett és bonyolult, hogy csapatok kell rajtuk dolgozzanak, így max a cég vagy jobb esetben a csapat neve marad fenn. A miénk nem, lehetünk bármely nagy emberek. No persze, más kategória ha valaki miniszterelnök és mondjuk valami nagy dolgot visz végre jó vagy rossz értelemben egyaránt.

Úgyhogy mi értelme van bárminek is az életben?

ÉS erre a kérdésre maximum azt tudom mondani, hogy a gyerek. Nem ilyen utódfenntartási céllal, mint régebb. Csupán mint egy szeretetbomba, akivel együtt tölthetjük az időnket, akinek a sikeret láthatjuk, és akivel osztozunk a fájdalmakon.

Ne értsetek félre, elkötelezetten hiszem azt, hogy mind jobbak kell legyünk a tegnapi önmagunknál és a maximumot kell kihozzuk amit tudunk. És ez nyilván a világot is fogja szolgálni. De annak fényében, hogy a földnek úgyis mindegy, és a nevünk sem valószínű, hogy végleg fennmarad (példának okáért: az első telefon feltalálója Bell volt, mégis ezt 10-ből 8 tini nem tudja, pedig már legalább a 3. telefonján vannak túl.), mégis mi értelme lenne az életnek, ha nem az utódnemzés? Aki, igen, szarságokat fog átélni, de mi is átéljük vagy átéltük eddig.

Ideális időpont gyereknemzésre sosem lesz, mert nem tudod megjósolni a jövőt.