Anyukám és a testvérem mentális beteg. Volt olyan, hogy nem tartottátok évekig a kapcsolatot a családdal, mert ha velük beszéltek, akkor idegesek lesztek és rossz hatással voltak rátok?

Engem anyám rendszeresen bántalmazott gyerekkoromban (fizikailag, verbálisan, nyilvános megalázással, stb.), apám meg tétlenül nézte. Én nem csak pár évre szakítottam meg velük a kapcsolatot, hanem egy egész életre. 15 éve már, azóta is életem legjobb döntésének tartom, enélkül soha nem dolgoztam volna fel és soha nem élhetnék teljes életet.

Azt, hogy többé nem tartom velük a kapcsolatot nem kellett feldolgoznom, az addigi életem egyetlen álma vált vele valóra, hihetetlen megkönnyebbülés volt. Nem éreztem bűntudatot, ahogy ők sem amikor úgy bántak velem, ahogy. A gyerekkorom feldolgozásához 4 év folymatos terápiára volt szükségem és a munka magamon a mai napig tart, soha nem fog maradéktalanul elmúlni de elmondhatom, hogy így is boldog életem van.

Nekem sajnos apám mentális beteg, depressziós. Nem volt jelen gyerekkoromban, mindig valami baja volt, ami miatt őt "kímélni kellett". Emiatt persze se gyerektartást nem fizetett, se érzelmileg nem számíthattam rá. Már húszas éveimben járok, de mai napig van, hogy eltűnik hónapokra. Sokáig nagyon bántott, egyszerűen nem értettem, miért viselkedik így, de már eljutottam arra a pontra, hogy jobb nekem nélküle és nem is idegesítem magam. Egyszerűen nem tudsz az ilyennel mit kezdeni, azokra koncentrálj, akik normálisak körülötted és pozitívan hatnak az életedre.

Anyám agresszív alkoholista volt. Előbb ütött, utána kérdezett. Gyerekként számtalanszor mentünk a sürgősségire törött karral, vagy törött orral. Leestem a lépcsőről, elestem stb. de ezek mind anyám művei voltak. 17 évesen végleg leléptem otthonról, amikor miatta megerőszakoltak. Bírósági ügy lett belőle. 20 éven át azt se tudtam él-e még, igaz nem is érdekelt. De azért egy utolsót még belém akart rúgni, amikor bíróságra cipelt mert beperelt szülőtartásra hivatkozva. Bíróságon tudtam meg, hogy nyugdíjas, lebetegedett, de csak minimális nyugdíjat kap amiből nem képes fentartania magát. Ha fizeti a rezsit, kaját, gyógyszereire nem futja. Ügyvédet fogadtam . A bírónő elutasította anyám kérelmét. Közölte vele, hogy ő nem fog kiszabni semmiféle anyagi támogatást, ha én akarok akkor önszántamból támogathatom őt, de nem kötelez rá. Tárgyalás után pár nappal az ügyvédemen keresztül próbált kibékülni velem. Nem érdekelt. Soha többé nem láttam. 4 évvel ezelőtt kaptam egy telefonhívást, hogy anyám meghalt. Temetésére sem mentem el. Csak egyetlen egy dolgot sajnálok mai napig is. Azt, hogy nekem soha nem adatott meg, hogy legyen egy igazi jó anyám. Lányként, később anyaként is, mindig fájó érzés volt, hogy nem ismerhettem meg az anyai tőrödést, szeretetet.

Bocsi nem megyek hàzhoz pofonért.

Azért a seggfej családtagokat, meg a depressziós, vagy egyéb betegséggel küzdőt ne vegyük már egy kalap alá. Akkor téged is el kéne dobni ha beteg leszel?

Amúgy majd hagyom, hogy egy skizo belemvàgja a kest mert neki ezt súgta az Ezredes.