Elcseszett család sarjaként lehet belőlem valaki?
Igazából arra lennék kíváncsi, hogy van-e itt olyan, aki rossz családból származik, és mégis elért sikereket az életében (ez ugye relatív, hogy kinek mi a siker, de arra gondolok, ami neki sikernek számít :).
Nekem adott egy "anya", aki sosem szeretett, nem kellettem neki, idegbeteg, csak a tesóm létezett neki (akit amúgy szintúgy tönkretett), egy apa, aki ugyanúgy le se sz**t... Így a nagymamámhoz kerültem még kiskoromban, aki viszont kalitkában tartott, kisajátított, szinte sosem dícsért, kritizált, nem bízott a döntéseimben, eléggé lehúzott, és érzelmileg zsarol a mai napig..Illetve egy nagybátty, aki egy szintén kishitű, de arrogáns, megmondó p*cs, aki (mint főleg utólag ráeszméltem) szintén lehúzott..nehogy túlszárnyaljam bármiben.
Az önismeret felé kacsingatok egy ideje, de mélyebben nem merek belevágni, mert azt hiszem fájdalmas lenne...
Felnőttként látom a differenciát, hogy mennyit számít, hogy egy ember honnan, milyen családból származik. Hogy mennyire tud szárnyalni az, aki szerető támogató családból jön. És ez fáj, hogy nekem nem ez jutott, mert hiszem, hogy sokkal többre lennék képes, ha pl megtanultam volna bízni magamban.
Van itt olyan, aki ilyen rossz családi háttér ellenére is boldog és kiegyensúlyozott, és netán még sikeres is? Tudna tanácsot adni, hogy merre induljak?
Köszönöm, ha elolvastad, és írsz. :)
28/N
A többség szar helyről indul, hidd el. Nagyon ritka a jól funkcionáló család, csak az emberek ezt nem mondják ki.
Az önismeretet meg már elkezdted, csak egyelőre még a mások hibáztatásánál tartasz. Következő lépésben meg kéne érteni, hogy ők miért voltak olyanok, amilyenek. Ha ez sikerült, akkor azokat a dolgokat kell megtalálni, amikben utánzod őket, hogy ne legyél olyan te is.
Arra indulj, ami neked megfelelő. Pszichológus, vallás, művészet.
Röviden és tömören: alkoholista, terrorizáló apa, aki végigvert a gyerekkoromon és egy munkakerülő, másokon élősködő anya, aki világ életében mások lehúzásából és átveréséből élt.
Én annyit tudtam már gyerekkoromban is, hogy egyikre sem akarok hasonlítani. Szóval amint lehetett szabadultam tőlük és megszakítottam velük a kapcsolatot. Lediplomáztam, lett feleségem, új, igazi családom és úgy érzem, hogy mindenem megvan és jó életem van.
Szóval kitartás! Ha akarod, menni fog.
Köszönöm szépen a válaszokat! :)
És minden elismerésem annak, akinek hasonló szintről sikerült eljutni magasabb szintekre. Azoknak pedig kitartást kívánok, akiknek a következő években tervbe van véve, hogy fejleszti magát :)
Innen a legszebb felállni. Nekem is az lenne a fő cél, hogy stabil legyek, és a boldogságom ne csak ideig-óráig tartson, hanem több ideig :D És hogy a hivatásomban valamilyen szinten sikereket érjek el :)
A kérdés az, hogy mi akarsz lenni?
Mindenkiből lesz valami és leginkább az, amit saját magáról gondol. Nem kell olümposzi magasságokon álmodozni, elég a talajon maradni két lábbal és megbecsült emberré válni és lépésenként haladni előre. Tartani valahová.
Alkoholista, agresszív apa + mártír anya mellett kétdiplomás természettudós lettem. Eltávolodtam tőlük, túl vagyok egy hosszabb terápián, ami segített egyenesbe tenni az életem, és elérni, hogy ne húzzon vissza a múltam. Fejlett az önismeretem, boldog párkapcsolatban élek, van lakásom, autóm.
Valakinek könnyebben indul az élete, valakinek nehezebben, de ennyi idősen nem lehet még mindig a szülőkre mutogatni.
Kőkemény munka, de megéri. Sok sikert kívánok hozzá!
35/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!