Miért akkora probléma, ha a főiskolás gyerek nem dolgozik iskola mellett?

Ezért jó a felsőfokú szakképzés, mert van beépített gyakorlat, ahol tudsz tapasztalatot szerezni, és ha elég jó vagy, már a munkahely is megvan. Bsc-ben meg csak eltunyul az ember, mert ha nincs valamire igazán rákötelezve, akkor azt nagyon nehéz véghezvinni! (ezt tapasztalatból mondom)

Én váltottam...

Én se igazán értem a kérdés lényegét, csak, hogy ezzel nyugtatod magad....vagy nem ilyesmi?

A barátom pl Fejér megyéből minden nap bejár Budapestre suliba reggel fél 8-ra, délután 5-6 fele ér haza, 7-re megy dolgozni egy céghez besegíteni.Van mikor 11-ig dolgozik,de van hogy később ér ide hozzám.Ha nincs kedve,akkro csak a 2. órára megy be,de volt,hogy annyira fáradt volt hogy nem ment be. Igazából nem értelek téged....napi 4 órát tanulsz? Orvosnak klszülsz netán vagy minek?Mert akkor még megértelek,hogy sokat tanulsz,de amúgy szerintem se kell a főiskolába beleszakadni.Ő speciel naponta nem is tanul,csak hétvégén(gépészmérnöknek tanul)Annyit hiányzol amennyit nem szégyellsz, a vizsgát elhalaszt, ha megbuksz akkor mehetsz még egyszer vizsgázni....tehát igazából megbukni nagyon nehéz. A párom is év végén 2-tantárgyból megbukott,de nem azért mert hülye,hanem mert nem tanult.De nem volt gáz mert következőnek átment és ez a lényeg.

És valóban,a munkáltató nem azt fogja nézni,hogy te jaj de ügyes vagy hogy 4es voltál,hanem,hogy van e tapasztalatod, dolgoztál e azon a téren...

Tehát, ha akarsz,akkor el tudsz menni pár órába dolgozni ez biztos(pl mekibe 3-4 órába van felvétel felénk mindig),és semmi baj nem lesz,ha hiányzol párat, ez nem középiskola=)

Voltaképpen csak annyit számít az iskola mellett végzett munka, hogy kell -e a plusz pénz vagy sem. Ha a szüleid támogatnak és nem szorulsz plusz bevételre, annál jobb. Attól biztosan nem fogsz nagyobb eséllyel indulni a pályán, ha dolgozol, ugyanis a munkaerőpiac nem úgy működik, hogy az kapja az állást, aki a legrátermettebb, legképzettebb, leggyakorlottabb... hanem az kapja, akinek jobbak, kiterjedtebbek a kapcsolatai.

Szóval elsősorban ezt a kapcsolatrendszert érdemes kialakítani, és néha el kell vállalni a kellemetlenségeket azért, hogy a jövőben előbbre jussunk. Sokszor volt olyan, hogy valamilyen munkát ingyen vállaltam el, hogy lássák, hogy vagyok. Később az az ember szerzett nekem munkát, mert én jutottam eszébe, tehát a számítás bejött, az ingyen végzett munka behozta az árát.

De az, hogy elmegy az ember ládát pakolni, meg árufeltölteni, nem juttatja előrébb, kivéve, ha ott akar dolgozni.

Szóval dolgozni nem kell, ha megteheted, de kapcsolatokat építeni gőzerővel(olyanokkal is, akiket esetleg nem kedvelsz).

Ahova én jártam egyetemre, elég nagy választék volt órarend szempontjából, aki kicsit is odafigyelt rá, nagyon ügyesen össze tudta állítani az órarendjét. Én minden nap el tudtam menni dolgozni napi 4 órában, nem mondom, nem volt egyszerű, néha nagyon elfáradtam, és sokszor nagyon rohantam a munkahelyemről az egyetemre vagy fordítva. Rengeteg csoportmunkában kellett részt vennem a választott szakok miatt, és volt, hogy az átlag alvásom 2-től 7-ig tartott, de ki lehetett bírni. Elég furán néztam azokra az évfolyamon, akik még negyed-ötödévesen is olyan álomvilágban éltek, hogy közük nem volt ahhoz, mi fán terem a munka. De. Tudom, hogy vannak olyan sulik, ahol tényleg egyrészt nincs lehetőség normális órarend kialakítására, másrészt mindenre be kell járni, ilyenkor sokkal nehezebb. Bár, ha nagyon akarsz dolgozni, meg lehet oldani, én amíg nem találtam rá a normálisabb részmunkaidős állásokra, addig volt, hogy éjszaka bulizás helyett leltároztam az Auchan-ban, meg volt, hogy suli után szórólapoztam. De volt olyan is, hogy másnak a szakdogáját gépeltem le, és úgy kerestem pénzt. Keresni kell, és ha az ember nagyon akar, úgyis lesz valami. Nekem volt olyan, hogy fél évig semmi munkát nem találtam, de nem adtam fel.

Szerintem az fontos, hogy az ember még munkatapasztalat meg elért eredmény nélkül ne kezdjen el válogatni. Sokszor azt veszem észre, hogy egy csomó munka "büdös" az egyetemistáknak, nem tudom, hogy mit akarnak, egyből cégvezetőkké válni?? Szóval csak keress, és biztos találsz olyat, amilyet el tudsz vállalni, úgy, hogy ne menjen a tanulmányi eredményeid rovására. Ha meg nem akarsz dolgozni, hát ne tedd, de elég nagy hátránnyal indulsz, csak nézz körbe a meghirdetett pályakezdő pozíciók között, minden fizetős állásnál kell min. 2 év tapasztalat, vagy mehetsz ingyen/éhbérért dolgozni valahova.

ha nem szorulsz rá, akkor ne dolgozz.

én sem dolgoztam egyetem alatt, kevés pénzből, spórolva éltem.

ki kell élvezni az egyetemi éveket!

Szia!

Nálad sokkal cikibb helyzetben vagyok 24 évesen, hasonló problémával. Mondjuk most, ahogy visszanézem az eddigi éveket - és hátravan még kettő... -, tuti, hogy legfeljebb a legutóbbi félévben sikerült volna beszorítani némi munkát (BME, építészkar).

Egyrészt 26 évesen nem akarok majd ott állni egy darab papírral, nulla tapasztalattal, másrészt ahogy egy előbbi kommentelő írta, nem sokat tesz hozzám, ha raktározgatok, amikor nem a pénzre van szükségem (másnak meg lehet, igen), hanem a szakmai gyakorlatra. És tényleg rengeteget számítanak az emberi kapcsolatok.

Egyelőre keresgélek, remélhetőleg találok valamit, de nem parázom, mert nem hiszem, hogy elszúrtam az életem, ha az egyetem mellé nem jön össze.

24/N

A kreditrendszerben az a jó, hogy szellősebbre készítheted az órarended, húsz kreditet felvéve félévenként (csak példa). Igaz, ezzel elhúzódik a tanulás, de valamit valamiért.

Nappalisként én is hasonló cipőben jártam, és végzés után nem volt nekem való munka. Ami lett volna, oda olyan tudást kértek, ami nekem nincs. Pályakezdőket meg nem szívesen foglalkoztatnak. Most estis leszek, és a vizsgaidőszakban már be fogok jelentkezni egyes helyekre, amiket már most kinéztem magamnak. Jó lesz részmunkaidőbe.

Tanulj programozni, és akkor lesz munkád!