Miért kell egyszerre beskatulyázni, elítélni azt, aki tehetős családból származik? Miért nem néznek a dolgok mögé az emberek?

Szóval, hol is kezdjem... 14 éves lány vagyok, idén leszek középiskolás.

Kisvárosban élünk, a szüleimnek köszönhetően nagyon jó körülmények között. Nem szeretném részletezni, elég annyi, hogy több ingatlannal (itthon és külföldön), felsőkategóriás autóval, stb. rendelkezünk, jóval magasabb szinten élünk az átlagnál. Félreértés elkerülése végett ezt télnyleg nem dicsekvésből írom (nem szokásom, nem látom értelmét - egy anonim oldalon pedig főként nem), csupán lefestem a helyzetet, amiből a probléma fakad. Azt is el kell még mondanom, hogy a három másik ingatlanról (amelyben értelemszerűen nem élünk) általában senkinek nem teszünk említést (kisváros...).

Mint írtam, nem szeretek dicsekedni, felvágni a pénzzel, hisz' nem én kerestem, hanem a szüleim, ebben pedig szerintem nekem nincs sok érdemem. Soha, senkit nem ítélek el a vagyoni helyzete miatt. Sok barátom van; van, aki nagyon tehetős, és van, aki kevésbé. Mindkettő ugyanolyan értékes ember. Se több, se kevesebb. Ugyanúgy szeretem őket.

Tehát nem értem, engem miért kell elítélni. Természetesen a kérdést nem ok nélkül írom, több atrocitás is ért, de szemtől szembe azért nem vágták még a képembe, hogy "luxuspics@" vagyok. Az illető a volt iskolatársam, köszönőviszonyban is alig vagyunk (voltunk). Volt, aki a hátam mögött szólt be hasonlókat, röpködtek a lenéző,

kurv@s, felvágós, stb. jelzők... nagyon bánt.

Olyat is hallottam már, hogy a szüleim biztos lopták a pénzt. Az ilyen (általában mindenféle képzettség és munkatapasztalat nélküli) emberek nem gondolak bele, hogy mennyit kell dolgoznia valakinek, hogy erre a szintre eljusson? A szüleim a nulláról indultak, mindent keserves munkával kerestek meg, és én sem születtem bele a jólétbe; ha nem láttam volna, hol tartottunk akkor, nem fájnának most ennyire az ehhez hasonló szavak.

Anyukámék nem idegeskednek ennyit ezen, mint én, sőt, igazából én sem, csak ez a megjegyzés most kicsit betett.

Egyébként segítünk, akinek tudunk, anyukám és apukám is aktív a közösségben, és a munkájuk mellett képviselők is.

A családi barátok leginkább apu munkatársai közül kerülnek ki, de vannak olyanok is, akikek nem a legrózsásabb az anyagi helyzetük. A szüleim sem ettől teszik függővé a barátságot (én pedig már leírtam, hogy hasonló véleményen vagyok).

Ti mit tapasztaltok? Ez mindenhol így megy, vagy csak a kisvárosi emberek ilyenek? Szóltak meg már téged is a pénz (vagy éppen annak hiánya) miatt? Neked is ennyire fájt?

Köszönöm, ha végigolvastál, remélem nem tartasz hisztis libának, de erről a témáról nem tudok kivel beszélni!

Az esetleges elírásokért, helyesírási hibákért pedig bocsánat! :)