Miért nézik le sokan az olyan szakmákat, hogy takaritó, cipész, bolti eladó? Stb

Ezeket hivjuk munkahelyi sznobboknak. Tudod hogy van. A vezerigazgatonak el kell vinni a cipojet a suszterhez, mert az intellektualis idiota nem tudja megtalpalni. A cipesznek van fent, mert az igazgato fugg tole, de a cipesz nem hiszem.

Nekem is ket diplomam va, de idosokkel dolgozm, mert akkor vegzek, kezdek mikor akarok. Nem kell ott lennem 9-5-ig, behivunk mas munkast, ha kell. A penz sem rossz.

Az emberek szegénységi bizonyítványa... azért mer X jó helyen volt jó időben, még Y lehet szerencsétlenebb sorsú. Én is ismerek diplomás takarítót. Azok akik lenézik az ilyen szakmabelieket, azoknak büdös a munka... mindenük megvan, de ha odakerülnek hogy rászorulnának a hasonló beosztásokra akkor inkább éhen döglenek. Sajna ilyen "ismerősöm" is van! Én sosem néztem le őket, sőt pl a takarító ismerősök nagyrésze ebbe a helyzetbe kényszerült, nem azért csinálja, mert ez volt az életcélja, rájuk felnézek, amiért képesek nap mint nap ezt csinálni (én itthon sem szeretek takarítani sokszor, hát még más után nap mint nap). A cipészek általában apáról fiúra, nemzedékeken át cipészkednek, ami számomra szintén nagyon tetszetős, ez mindenképpen egy hivatás, az idősebbeknél legalábbis biztosan! :)

Egyetlen egy valamit nem szeretek... Ha a bolti eladó ismerősöm kesereg a sanyarú sorsáról. Nekem rengeteg volt általános iskolás osztálytársamnak van ilyen végzettsége. Én idén főiskolára megyek, ők pont idén, munkába állnak. Én kapok hideget meleget, mert én "megtehetem" hogy tanuljak, nekik meg ott kell robotolni, és én nem tudom milyen az. Lehet, hogy nem tudom, mert sosem dolgoztam eladóként, de ugyanolyan esélyekkel indultunk, ők is tovább tanulhattak volna, miért engem kell bántani, amiért ők ezt választották? Van ennek azért másik oldala is, de ettől függetlenül senkit nem nézek le, nem tudhatom én mikor kerülök hasonló "posztra"!

"Miért nézik le sokan az olyan szakmákat, hogy takaritó, cipész, bolti eladó?"

Azért, mert a szakmáknak rangjuk van, aminek van néhány szabálya.

1. Magasabb fizetés --> magasabb rang

2. Magasabb képzettség --> magasabb rang

3. Piszkos kézzel dolgoznak --> alacsonyabb rang

4. Munkaruha, egyenruha, védőruha --> alacsonyabb rang

A takarítónak alacsony a fizetése, nem kell hozzá diploma, munka közben összepiszkolódhat a keze, ezért megvetett munka.

A középiskolai tanár fizetése alacsony vagy közepes, végzettsége magas, nem dolgozik piszkos kézzel vagy munkaruhában ezért a rangja közepes.

Az orvos ugyan összepiszkolja a kezét és munkaruhában dolgozik, de nagyon magas a végzettsége és a fizetése is. Ráadásul amivel összepiszkolja a kezét, az nem gépzsír, hanem a páciens, úgyhogy ő egy spéci eset.

Könnyen kiszámolható, hogy egy cipész (se végzettség, se tiszta kéz) megvetettebb egy mérnöknél, és egy építkezésen dolgozó munkás (piszkos kéz, munkaruha, alacsony fizetés, alacsony végzettség) egy senki a banki menedzserhez képest, aki jól keres, diplomás, tisztakezű és öltönyt visel.

Régen (150 évnél régebben) az orvos egy lenézett szakma volt, mert nem volt orvosi diploma, ugyanakkor piszkos kezű szakma volt, úgyhogy egy szinten kezelték a tetőfedőkkel stb.

Egy mesterember még akkor sem lesz egy szinten mondjuk egy banki ügyintézővel, ha többet keres, sőt a végzettsége is megegyezik vele (mondjuk mindkettő érettségizett), mert a mester a kezével dolgozik és munka közben letérdel, lefekszik, nyújtózkodik stb. és megizzad, összepiszkolja magát, miközben a banki ügyintéző egyhelyben ül és öltönyt viselve mosolyog az ügyfélre.

Sokan lázonganak ez ellen, de titokban ők is hasraesnek attól, ha egy bankárficsúr szóbaáll velük, és ők is bizalmatlanul szemlélnek valakit, akinek meszes a nadrágja szára.

ma 16:21

Nem arról beszéltem, hogy több-e a banki ügyintéző, mint egy cipész, mert nem több - hanem arról, hogy a világ minden táján az emberek nagy többsége többnek tekinti.

Sziasztok!

Szomorúan tapasztalom ezt a jelenséget, amit a kérdező említ. Egyetemista vagyok, és sokan a csoporttársaim közül kinevetik a takarítót meg a karbantartót, holott nekik köszönhetjük, hogy nem térdig érő hóban kell bemásznunk a suliba, és nem latyakban kell caplatni a folyosókon. Eléggé felháborít ez a fajta sznobizmus, mivel édesapám is hasonló munkakörben dolgozik, de olyan tudása van, hogy szerintem nem egy egyetemi professzort megszégyenítene. És ezt most nem a szakmájához kapcsolódó tudásra értem, hanem történelemhez, fizikához, irodalomhoz, amit annak köszönhet, hogy imád olvasni. Tehát nem a szakma teszi az embert!