Legyek orvos? Van még egyáltalán esélyem rá?

Két év az nagyon nagyon nagyon sok mindenre elég:) Szerintem amúgy a két emeltet se fogják bevezetni. Vagy van már róla határozat?

Szóval két év alatt simán fel tudsz készülni, azért nem olyan nagy dolog ám az:)

Bioszból én a Szerényi féle könyveket szerettem, kémiából meg a Villányi féléket dicsérik:) Plusz ötösöm lesz kémiából feladatgyűjtemény:)

Első vagyok, én nem tudok tananyagban segíteni, mert én jogásznak mentem. Viszont én szakközépből, és másodikig én is csak lébecoltam. Akkor még nem kellett emelt szintű, sőt, gimnáziumi érettségi se hozzá, csak egy akármilyen érettségi, mivel a magyar és történelem mindenhol kötelező érettségi tárgy volt. Ez alapján kaptál hozott pontokat, de a döntő úgyis a felvételi volt.

Hát, nem volt könnyű ezt se elérni. De én egyszerűen azt csináltam, hogy hagytam a fenébe a szakközepes könyveimet (azok úgyis eléggé leszűkítettek voltak), inkább beszereztem a gimnáziumi tankönyveket, meg voltak akkoriban ilyen felvételire felkészítő feladatgyűjtemények, ezeket megvettem, és olvasgattam, mikor volt rá időm. Meg odafigyeltem órákon, kérdeztem a tanárt arról ami nem volt tiszta, és utána ők is javasoltak nekem segédanyagokat.

Nem lesz könnyű, azt mondom, de minden csak a hozzáállásodon múlik. Fel lehet készülni tanár nélkül is, egyedül. Csak nehezebb, mert az élőszó jobban megmarad.

Csak azt tudtam, hogy azt a nyomorult szakmát, amit nyolcadik után választottam, azt én nem akarom soha az életben csinálni. Meg pláne olyan emberekkel nem akarok dolgozni, egyáltalán érintkezni, amilyen a kedves osztálytársaim többsége volt. Nem az volt a baj velük, hogy egyszerű emberek, hanem az, hogy kifejezetten rosszindulatú, egymást csesztető surmók. És gondolj bele, ez még egy szakközépiskolai osztály volt. De mivel a szakmunkások is velünk egy épületben voltak, hát volt alkalmam látni még az osztálytársaimnál is nagyobb állatokat. Elég volt, kész. És mivel beláttam, hogy magamat hoztam ilyen helyzetbe, mivel az általánost is végighülyéskedtem (így gimnáziumba esélyem se volt jelentkezni), ezért elszántam magam, hogy ha beledöglök is, de kitörök ebből a helyzetből, mert nem akarok ilyen barmok inasa lenni a hátralevő életemben. Azt észrevettem magamon, hogy a humán tárgyakhoz van érzékem, ebből gyakorlatilag csak a magyar és a történelem maradt, mivel mi nem választhattuk meg az érettségi tárgyainkat. Ezzel leginkább jogásznak, vagy magyar-történelem szakos bölcsésznek, tanárnak lehet menni. Azt hiszem, a végső lökést a jog felé az adta meg, mikor a reformkorról tanultunk, hiszen az akkori nagy magyar államférfiak jelentős része jogász volt, például Kossuth, Deák Ferenc, Batthyányi. Azt meg már akkoriban is lehetett látni, hogy a tanári pálya éhkopp...igaz, azóta a jogászi is iszonyúmód telített, de ez akkor még nem látszott, meg nem is volt szempont nekem, mert ha előre tudom, még akkor is megérte volna megpróbálni :) Hát, körülbelül ennyi.

Nem tudom, hogy téged mi indított arra, hogy orvos akarsz lenni, de ha olyen erős a motivációd, mint az enyém volt, akkor nem féltelek. Bekerülni a legnehezebb mindenhova, ha az megvan, akkor majd megtanulod, hogyan kell átmenni a vizsgaidőszakokon. Az első év mindenhol a legnehezebb, ott szórják ki a jónépet, ilyenkor sokan feladják és elmennek. De akiben van kitartás, az "megtanul tanulni". És minél több időt, energiát beleöltél a jövendő pályádba, annál jobban fogsz hozzá ragaszkodni. Értéke csak annak van, amiért keményen meg kell küzdeni.

Hát figyu:)Abban igazad van, hogy az ember 16 évesen nem tudhatja, mivel akar foglalkozni egész életében.

De azért az orvosi egyetem költségtérítésesen kegyetlenül drága. Ha meg sem próbálod, hanem elvégzel egy másik képzést, és utána jössz rá (vagy esetleg a képzés közben), hogy mégis orvosi, akkor lehet nem lesz elég féléved, és fizethetsz.

Viszont ha orvosival kezded, és utána választasz vmi mást, az már tuti nem lesz egy millió félévente:)

És amúgy szerintem már első évben látja az ember, hogy tetszik-e vagy sem, mert van egy hónap gyakorlat.

Azzal nem sokra mész, hogy bemész egy boncolásra. Persze a gyomrodat edzheted vele, de felesleges. Ezek olyan dolgok, amiket meg lehet szokni.

Viszont a kórházban (hacsak nem patológus leszel) élő emberekkel kell foglalkoznod, nem halottakkal...

Vágj bele:)

"A szüleim próbálnak rábeszélni, hogy tanuljak gazdaságot, mint ők tették, mert akkor keveset kell majd dolgoznom, lesz pénzem, a dolgok pedig, amik érdekelnek, maradjanak meg hobbinak.."

Ezt felejtsd el. Ilyen munkák ma már nem léteznek, mindenhol baromira teperni kell, hogy egyáltalán legyen munkád. Vagy hogy megtartsd. Ráadásul közgazdászból is Dunát lehet már rekeszteni, míg ellenben orvosokból hiány van.

Megtanulni meg mindent meg lehet egy vizsgára (nekem is kellett statisztikát tanulni jogászként, pedig baromira nem érdekelt), de nem mindegy, hogy egész életedben olyasmit kell csinálnod, amihez semmi kedvet nem érzel, vagy olyasmit, ami belülről motivál.

A múltkor láttam egy kisfilmet a volt karomról, a jó része száraz, de van benne egy érdekes rész, amit egy azóta elhúnyt professzor mondott.. arról a bizonyos "bogárbetételről". Nézd meg, nagy igazságot mondott akkor:

[link]

Meg ott van a végén az avatás. Felemelő pillanatok ám azok, neked is kell majd hasonló (hippokratészi) esküt tenned a végén. És aztán vár a gyógyítás...

Na! Az motiváljon! De ezért küzdeni kell! ...csak a bogár már meglegyen...:)

Mindenki elbizonytalanodik néha. Nekem is számtalanszor eszembe jutott, hogy én ehhez nem vagyok elég kitartó, meg rosszul leszek a látványtól, nem lesz türelmem meg hasonlók. Aztán az első évet elvégeztem úgy, hogy még ösztöndíjat is kaptam^^ Pedig szerintem nem sok tanárom nézte volna ki belőlem pár évvel ezelőtt, hogy megcsinálom:)

Szóval a te dolgod most annyi, hogy rendesen felkészülsz az érettségire:)