Az orvostanhallgatók nagyképűek?

Kit érdekel, hogy kik néznek le? Ők még egymást is lenézik.

Ne ilyennel foglalkozz. Nekem soha nem volt időm arra, hogy lenézzek másokat, mert pörögtem az egyetemen, a szakkoliban, a versenyeken és a munkában végig, időm és energiám sem volt arra, hogy azon gondolkodjak, hogy jajjjj kit nézzek le, ki az aki sz*rabb lehet nálam. Ennek arra van ideje és energiája, aki nincs eléggé leterhelve, nincs eléggé elfoglalva, vagyis van ideje hülyeségeken gondolkodni. Tiszta vicc, hogy egyesek még a tanrendet, meg a tárgyak tematikáját is összehasonlítják, és ezt bogarásszák csak azért, hogy a saját hülyeségüket ezzel megpróbálják bizonyítani. :DD

Nem akarok senkire rosszat mondani, meg tisztelet a kivételnek, de nekem is van pár ilyen lenézős ismerősöm. Ők azok az emberek voltak, akik szociális készségükből adódóan iszonyatosan bénák voltak, képtelenek voltak normális társasági életet élni, normálisan viselkedni, tele vannak frusztrációval, és ahhoz, hogy a saját sikertelen életüket valahogy elfogadják, kompenzálják, kénytelenek valamilyen alá-fölérendeltségi viszonyt kialakítani magukban, és ezt az interneten megosztani...

Nincs azzal probléma, ha valaki mentálisan vagy egyéb téren más, nincs azzal probléma, ha valakinek vannak lelki problémái, addig ameddig ezt észleli, és megpróbálja ezeket a problémákat megoldani.

Sok anyag van a neten erről a gondolkodásmódról, érdekes pszichológiai kutatások, ajánlom mindenki figyelmébe. Persze a lenézők elhárítják, hogy a pszichológia nem tudomány, meg a pszichológus kutatók gyökerek bla bla bla.

Még valamit a kérdezőnek:

Téged mi érdekel? Hogy a leendő munkahelyeden jól teljesíts, a lehető legjobb tudást halmozd fel, amellyel jól tudsz majd érvényesülni, vagy az, hogy lelkileg sérült és idióta emberek mit gondolnak rólad, akikkel vélhetően soha nem fogsz kapcsolatba kerülni... Válaszold meg magadnak, és döntsd el mi a fontosabb.

Meg ez a hülyeség, hogy felelősség alapján rangsorolunk szakmákat, ez már tiszta vicc, komolyan. Ilyen vitákba tényleg azok mennek bele, akiknek effektíve tényleg semmi dolguk nincs.

Bár régi a kérdés, de válaszolok.

Én is orvosis vagyok és sajnos be kellett látnom, hogy a többségünk nagyképű. Én nem gondoltam volna, hogy ez már akkor eldől, amikor felvettek minket.

Még egy nagy senkik vagyunk, hisz nincs diplománk sem és a szüleink tartanak el, de némelyikünk olyan beképzelt, hogy én szégyellem magam miatta.

Én próbálok normális maradni!