Mi értelme van a középiskoláknak?

Számos oka van, én ezeket két csoportra osztanám:

-A 8 általános tudásanyaga semmire sem elég:

Még a középszintű érettségik is harmat gyengék... emellett

sokaknak az "elpazarolt 4 év után" sincsen meg az a minimális tudása, amivel a felsőoktatásban megállná a lábát. Továbbá "ugyanazt az anyagot" sokkal részletesebben átveszik a középiskolában, mindemellett rengeteg új dolgot is tanulnak, hosszabb fogalmazásokat, esszéket írni magyarból, sokkal több összefüggést és eseményt töriből, vagy csomó problémamegoldási eszközt és gondolatmenetet matekból. A nyelvekről, természettudományokról nem is beszélve.. Érdekesen nézne ki egy orvosképzés, ahová a hallgatók annyi tudással jönnek, amennyi rájuk ragadt a 8 általános folyamán. (Voltam az előző félévben iskolát látogatni, ahol volt szerencsém nyolcadikos biosz órához.. hát, én sosem voltam egy nagy bioszos, de azért tudom, hogy az agyalapi mirigy nem a halántéknál van, meg hogy a vese az a kiválasztó szervrendszer része, és nem emésztőszerv..)

-A pályaválasztás problémája, szellemi érettség:

Sokan 18-20 éves fejjel is alig tudják eldönteni, hogy mit is szeretnének kezdeni az életükkel, belekezdenek egy képzésbe, nem tetszik, ott hagyják, stb. Ezt a terhet egy 14-15 éves gyermekre rápakolni nem lenne szerencsés.. Továbbá az egyetemi oktatás tempójához, rendszeréhez, illetve magához az egyetemi élethez kell egy fajta érettség, ami - biztos vagyok benne - hogy a legérettebb 15 évesben sincsen meg.

egyetértek az előttem szólóval és a kérdezővel is abban, hogy az idegennyelvet gyakorlatilag ugyanúgy veszik át. A középiskola választásnál ezért ha lehet 'haladó' formában kell elkezdeni a nyelvet, ha már tanultad, vagy egy másik nyelvet az elejétől elkezdeni. Persze ha erre utólag jössz rá, akkor már sajnos késő. (Én is így voltam :(

A középiskolai évek és egyetértek veled hogy a 4 év sok, főleg annak aki tudja mi akar lenni (hát még az 5év) de ugyanakkor valóban kell az érettség, hogy reálisan eltudja dönteni a diák, hogy mivel akar foglalkozni.. talán örökké...Ha mégis 1-2 után már felsőoktatásba lehetne menni, így is rengeteg a pályaelhagyó, de mennyi lenne még akkor? felborítaná némileg a rendszert, azzal persze egyetértek, hogy már a középiskolában lehetnének szakmai tantárgyak (kötelezően választható jellegű tárgycsoportok) egészségügy, gazdaság, informatika, magasabb idegennyelvi képzés stb.. sajnos ilyen pedig nincsen

Fölösleges és butaság szakokat próbálgatni. Az általános- és középiskola azt kéne szolgálja (felsőoktatásban továbbtanulni szándékozandó diákoknak) hogy kialakuljon a diákban egy olyan kép, ami szerint tud dönteni, hova tanuljon tovább.

Sajnos a jelenlegi oktatási rendszer erre nem mindig ad módot, ezért sokan még érettségi után is (helytelenül) tájékozatlanul és tudatlanul jelentkeznek be olyan szakokra, ami messze áll tőlük.

A felsőoktatásnak úgy kéne működni, h. aki jelentkezik valahova azt célirányosan, és jól megfontolt döntések eredményeként teszi.

De mondom, a nagyfokú tájékozatlanság ennek épp ellenkezőjét eredményezi.

Véleményem szerint nem a 4 év középiskola az elpazarolt év, hanem hozzávéve az általánost, a 12 év!

Ha 4 évet nem is, de 2-őt biztosan le lehetne vágni. Hogy ezt milyen megosztás szerint, az már más kérdés...

Legjobb lenne talán visszavezetni a régi rendszert, amikor még 6 elemi volt. Utána jöhetne a 4 év középiskola, vagy szakmatanulás, ki mit akar. Akár vegyítve a kettőt, pl. technikusi képzésekhez.

Az álatalános- és középiskolai oktatásnak egyik sarkalatosan rossz pontja, hogy a reáltárgyakkal szemben a humán tárgyak többszörös túlsúlyba kerülnek. Ez nyomós indokként tartható számon, mikor arról beszélünk, hogy milyen irányba is orientálódjék a diák.

Mivel reál tárgyakból szinte semmit nem kap egy általános iskolai diák, így nyílván döntése sem lehet teljeskörű, így ez a feladat gyakran a szülőkre hárul.

További kérdésként vetődhet fel, vajon ezen tekintetben milyen és mekkora feleőssége van a szülőknek, ill. az általuk hozott döntés mennyire reális a diák kedvező jövője érdekében.

Viszont az eredeti kérdéstől most már kissé elkalandoztunk, habár mindig azt szoktam mondani, meg kell vizsgálni, hogy egy-egy jelnség hátterében mi áll, hiszen az esetek túlnyomó hányadában csak az okok alapos ismerete és elemzése útján juthatunk céljainkat megfelelően kielégítő korrekt és reális (adott esetben kompromisszumképes) megoldásokhoz.