Kedves orvostan hallgatók/ végzett orvosok! Ti hogy éltétek meg az orvosit? Szeretnék idén orvosi egyetemre jelentkezni, de lenne 1-2 kérdésem.

nem tudom ki hogy van vele, de nekem az egyetem ezerszer könnyebb, mint a gimiben a sok különböző tematikájú tárgyat külön tanulni, vagyis inkább a fáradtság, hogy semmi kedved meg tehetséged nyelvtanhoz meg matekhoz, miközben az emelt biosz kémiát vagy esetleg fizikát ezerszer szívesebben csinálnád meg haladnál vele, de nem lehet, mert holnap írtok mondatelemzésből meg be kell magolni valami hihetetlenül korszakalkotó verset

persze szép a kultúra a maga formájában, csak nem tudom miért kell szinte a semmire építeni ezeket a dolgokat, és főleg, hogy az érettségi majd tök másról fog szólni

Nem tudom, én gimiben nem szenvedtem, nagyon lazán toltam, az érettségivel sem volt gondom.

Az egyetem első féléve nehéz volt, utána belerázódtam, de a maximalizmusomnak köszönhetően már nem egyszer buktam ki.

Az biztos, hogy így negyedévre már kötélidegeim alakultak ki, és többek között az egyetemnek köszönhetően kezd eltűnni az a szó a szótáramból, hogy lehetetlen.

Nem mondok konkrét dolgokat, mert szerintem nagyon szubjektív, hogy kit mennyire visel meg. Ha jó képességű vagy és nem akarsz mindenből rohadtul ötöst kapni, akkor neked nem lesz nagy megrázkódtatás (az első 3 év sem). És ettől függetlenül persze lehetsz később nagyon jó orvos, hiszen annyira nem ezen múlik...

Ha nem vagy magabiztos, nem hiszed el, hogy véghez tudod vinni a dolgokat, akkor állandóan UV-zni/csúszni fogsz. Ez igaz a jó/kevésbé jó képességű hallgatókra is. Az önbizalom és a magabiztosság nagyon fontos, fügetlenül attól, hogy mennyire vagy okos és intelligens.

Ha nem vagy túl okos, emellett önbizalomhiányos és félénk is vagy, akkor valószínűleg kiesel az első két évben. Ennyi.

Én egyébként szorgalmi időszakban sosem törtem össze magam, a "napi két órát tanulok" dolog bullshit, ezt mindenki csak mondja. Vizsgaidőszakban viszont olyan leszek, mint a bika, aki előtt lobogtatják a vörös posztót. Mindent meg akarok tanulni és mindig az ötösét megyek. Sajnos ennek a 3 év alatt voltak hátrányai is, mint hízás, sok idegeskedés, néha betegeskedés... Úgyhogy nem tudom, hogy megéri-e... De ha így vagy programozva, nem tudsz sokat tenni ellene.

"Sok érdekes dolgot megtanultatok vagy nagyrészt monoton információ áradat?" Is-is. Az a szép az orvosiban, hogy rengeteg ágba enged betekintést, szerintem mindenki megtalálja magának az érdekes dolgokat. Ezen kívül persze be kell magolnod egy csomó olyan dolgot, ami k*vára hidegen hagy, de nincs mit tenni. Nekem mondjuk szerencsém van ilyen téren, mert még a legocsmányabb tárgyakra is rátudok hangolódni, ha egyszer elmélyedek bennük.

Szó, mi szó. kemény lesz, de túlélhető. Ha ez érdekel és ezt szeretnéd csinálni, akkor túléled. Lesznek nehéz pillanatok, de meg lehet csinálni.

SE-ÁOK negyedéves hallgató

A giminél tanulás terén sokkal jobb volt az egyetem, mert itt korrektek. Nincs olyan, hogy röpdolgozat és társai, mindig tudod, hogy mikor lesz számonkérés már hónapokkal előre, ráadásul a tananyag érdekes, igaz vannak orbitális marhaságok is, meg haszontalanabb dolgok, de még mindig jobb biokémiát tanulni, mint a bölcsészek hülyeségeire készülni. Stressz viszont van, de meg lehet szokni, a szorgalmi időszakok nem vészesek, de vizsgaidőszakban nem sokat látja az ember a napot, ha nem a kertben tanul.

Amit viszont gyűlöltem orvosiban az a légkör, vannak ugyan nagyon jó arcok, de rengeteg a sznob idióta is, a lányok pedig katasztrófa... orvosis csajoknál felszínesebb nők pedig nincsenek a földön, pénz, presztízs, külső és kb. ennyi többségüknek az értékrendje, szóval nem orvosis csajok között célszerű barátnőt keresni.

Szia! Én ugyan FOKos vagyok de gondoltam írok.

Azért a giminél sokkal nehezebb a dolog, de az tényleg jó, hogy előre tudod, mikor lesz zh, demo stb. Tudsz számolni, erőt beosztani. Szorgalmi időszakban hétvégén azért tanultam, hétközben este mikor mindig későn értem haza én már nem voltam képes. Na a vizsgaidőszak az más ...ott én volt, hogy idegbetegre tanultam magam...de ez egyénfüggő, hogy hogy kezeled a stresszt és valójában ebben is lehet fejlődni. Szerintem ne ez legyen a döntő tényező ellene vagy mellette. Túl sok szabadidő nincs nagyon, mert elég tömött az órarend, de például nekem működik mellette a párkapcsolatom,( a párom nem orvosis, nem is egy városban lakunk) úgyhogy nem panaszkodom. Ennek az "orvosis lányok " maszlagnak meg nem kell hitelt adni. Fiúban is legalább annyi a pöffeszkedő idióta. Szerintem mindenhol van ilyen is olyan is. Csoporton belül is vannak olyanok akik nem szimpatikusak de azért barátokat is találni. Nem szabad általánosítani :). Egy a lényeg, ha valóban ezt akarod csinálni akkor ne hagyd magad lebeszélni. Akkor az orvosin tudsz csak kiteljesedni :).

Nagyon egyéni, hogy egyrészt ki milyen gyorsan tanul, mennyire tud a tananyaggal boldogulni, másrészt az is, hogy mennyire bírja a stresszt, alapvetően mennyire stabil a lelkiállapota.

Azt hiszem, hogy szerencsés vagyok, de nekem ezen a két területen pont nem volt problémám.

Gimiben nem voltam tanulós egyáltalán, mert nem is volt rá szükségem, óra előtt elolvastam az anyagot, ezzel meg is volt a 4-es, 5-ös átlag.

A bejutással sem volt gondom, az érettségijeim jók lettek, szóval nem stresszeltem magam halára a ponthatárok kihirdetése előtt sem.

Az egyetem annyiban volt más, hogy ott viszont tényleg tanulni kellett. Egyébként én is nagyon maximalista vagyok, a jó jegy nálam az ötös, mindig is az volt a cél. Viszont emellett meg baromi lusta is vagyok, tehát mindent az utolsó utáni pillanatra hagyok. A szorgalmi időszakokban nem nagyon erőltettem meg magam...még első két évben anatból legalább viszonylag rendszeresen volt számonkérés, de később...ha volt is valami, ált. szinte semmi tétje nem volt.

Szóval maradt az, hogy szorgalmi időszakban éltem az életem, a barátaimmal, családommal, párommal töltöttem az időm, buliztam stb. Vizsgaidőszakban meg tanulás ezerrel, aztán ötös vizsgák:)

A lelki része kicsit keményebb, főleg akkor, ha tényleg maximalista az ember.... Elég könnyű elcsúszni a dolgokkal, ráadásul a tárgyakat sem lehet összevissza tologatni, mint a többi szakon. Plusz ott lebeg az ember feje felett az is, hogy ha sokat csúszik, elég sokat is fizethet...

De amúgy nekem az a tapasztalatom, hogy ha az ember rendesen tanul, akkor meg lehet csinálni, sőt, akár kifejezetten jó jegyekkel is meg lehet csinálni. Őszintén szólva engem az egyetem alatt olyan nagy igazságtalanság sosem ért. Ha tudtam az anyagot, akkor ötöst kaptam.

Az egyetem során egyetlen egyszer buktam meg, de be kell látnom, hogy (bár akkor is tanultam, méghozzá baromi sokat), mégis az én hibám volt, mert totál félreértettem egy feladatot.

De persze vizsgák előtt azért volt stressz rendesen, anat szigorlat előtt bőgtem kétszer is, mint egy kisbaba:) Élettan előtt már csak egyszer, bikémre meg megedződtem, akkor már ment bőgés nélkül:D

Olyan viszont sosem jutott eszembe, hogy ott kellene hagyni az egészet.

Az egészségemre szerintem nem volt negatív hatással az egyetem, egy vizsgaidőszakban volt olyan, hogy lefogytam 5 kilót úgy, hogy észre sem vettem. Ami csak azért vicces, mert akkoriban alapból 47 kiló voltam..:D

Az viszont ne hidd, hogy egyetemen majd csak olyat tanulsz, ami érdekel:D Én is azt hittem, sőt, szerintem mindenki azt hiszi....

Én már az alapozó tárgyaknál rájöttem, hogy baromi sok dolog van, ami nem érdekel, de még később is jöttek a szarságok (mikrobiológia, népegészségtan...nekem ezek halálosak voltak:D). Igen, tudom, hogyha most belelapozol egy ilyen könyvbe, még akár érdekesnek is tűnhet, de mikor ott lesz majd és meg kell tanulnod, nem lesz az:D

Mindent összevetve imádtam az egyetemet, életem legszebb évei voltak. Ha most kellene választanom, most is ezt választanám:)

(idén végeztem, most kezdem majd a rezidensképzést)

Utolsó vagyok. Egyébként szerintem nem kell hallgatni a károgókra. Ha ez érdekel, akkor csináld!

Ha nem megy, még mindig válthatsz, de ha meg sem próbálod, egész életedben bánni fogod. Persze, tudom, hogy ott a hallgatói szerződés, de tudtommal ha 1 év után hagyod ott a sulit, akkor még nem kell fizetni.

Orvosi után olyan szakot választottam, amiről az emberek 90%-a le akar beszélni, mondván, hogy nem nőnek, és pláne nem ilyen alkatú nőnek való. De bakker, első óta ezt akarom, nincs is B tervem, nem fogom feladni ilyen könnyen. Megpróbálom, megteszek mindent, és ha még úgy sem megy, majd akkor elgondolkodom azon, hogy keresek mást. De addig, míg meg sem néztem, hogy megy-e, addig nem fogok váltani.

Ezt javaslom neked is:)