Orvostan hallgatók! Ti milyen nehéznek mondanátok az orvosi szakot?

Szia! Nem vagyok orvostanhallgató, de az egyik kérdésedre tudok válaszolni:

"Igaz, hogy aki nem kitűnő tanuló annak esélye sincs?"

Nem, nem igaz. Ha például töriből meg magyarból kettes voltál, attól még lehetsz kiváló orvos. A lényeg, hogy gimiben bioszból, kémiából és fizikából legyél jó.

Szia! Már nem hallgató vagyok, júliusban hivatalosan is doktornéni lettem, szóval azt hiszem, van tapasztalatom:D

Kb. 11. osztályban döntöttem el, hogy orvosi, de már előtte is mindenképpen valami biológiával kapcsolatos dologgal szerettem volna foglalkozni, mindig is az volt a kedvenc tárgyam.

A kémiát viszont nem szerettem, jó sem voltam belőle, a faktos tanár is szar lett volna, így a fizikát választottam felvételi tárgynak és fakultációnak a biosz mellé, azzal jobban ki voltam békülve. De nekem még egyszerűbb dolgom volt, csak egy emelt kellett akkor még:)

A biológiát leginkább magam tanultam. Vagyis nem is voltigazából effektív tanulás, csak rengeteget olvasgattam, jegyzetelgettem, feladatokat oldogattam, így rám ragadtak a dolgok. Meg persze érettségi előtt azért átnéztem az előző évek feladatsorait is.

Fizikából nem nagyon kellett pluszban készülnöm, mert a faktos tanár hihetetlenül jó volt. Ráadásul ott az emelt szintű anyagot vettük, míg én csak középszinten érettségiztem, így azért nem volt nehéz dolgom.

Megmondom őszintén, nem nagyképűségből írom ezt, de mindig a jó tanulók közé tartoztam. Nem azért, mert egyfolytában magoltam és tanultam, hanem mert jó a memóriám és a logikám, gyorsan meg tudok jegyezni dolgokat. Nekem ez jutott, máshoz meg biztosan pont én vagyok buta:D

Végül a 480 pontos rendszerben 461 pontot szereztem, és Szegedre mentem:)

Egyetemen a sok hallott sztori miatt azt gondoltam, hogy ez tényleg az a hely, ahol örülni kell a kettesnek, meg azért is vért kell izzadni.

Őszintén megmondom, én nem ezt tapasztaltam. Az első demóra rengeteget tanultam, de bizony megtérült, ötöst kaptam. Akkor láttam azt, hogy itt is lehet jó eredményt elérni, ha az ember fektet bele egy kis energiát.

Igen, baromi sokat kell tanulni, ez nem kétséges. Én mondjuk sosem voltam a folyamatosan tanulós fajta, pedig mindig megfogadtam. De nem ment, egyszerűen képtelen voltam rá. Első 3 évben még azért rendszeresen voltak számonkérések, így az ember rá volt kényszerítve, hogy ne vizsgaidőszakban olvassa el először az anyagot..

Viszont egyáltalán nem igaz, hogy az embernek nem lehet élete orvosi mellett. Mondjuk tény, hogy nem vagyok az a fajta, aki minden egyes héten SZOTE klubba meg JATE-ba ment és még részegesen esett be a következő napi anyatómia gyakorlatra, de azért nem ültem otthon állandóan. Voltak csoportbulik, kocsmázások, igen, néha még olyan is, hogy a buliból mentünk előadásra, de az azért elég ritka volt. Párkapcsolatom is végig volt az egyetem alatt. Távkapcsolatban voltunk, így hétvégente találkoztunk, de így akkor különösen fontos volt, hogy egymással foglalkozzunk és ne csak tanuljak egész hétvégén. Még így is meg tudtam oldani a dolgokat, de természetesen volt olyan, hogy egy-egy alkalmat muszáj volt lemondani, mert összejöttek a dolgok.

Vizsgaidőszakban is igaz, hogy szinte egész nap tanul az ember (mondjuk úgy reggel 8-tól este 6-ig), de azért akkor is lehet szüneteket tartani, pihenni kicsit. Délben elmentünk barátnőmmel enni, kávéztunk egyet, este 8-tól mondjuk 11-ig is belefért bármi (mondjuk egy laza fröccs a borfesztiválon).

A tanárokról sem az a tapasztalatom, amit sok helyről hallani, hogy pofára adnak jegyet, hiába tudsz mindent, akkor is megbuktatnak stb.

Én mondjuk soha nem mentem felkészületlenül vizsgára, totálisan maximalista ember vagyok, de mindig megtérült. Ha jól tudtam az anyagot, akkor jó jegyet kaptam. Olyan igazi égbekiáltó igazságtalanság soha nem ért... Egyszer buktam egyébként, akkor persze mérges voltam és csalódott, hisz rengeteget készültem, de utána rájöttem, hogy abszolút az én hibám volt, én néztem be a dolgot, nem a tanár volt köcsög.

Szóval összességében (lehet, hogy utólag megszépülnek a dolgok:D), de nekem pozitív volt az egész. Voltak nehéz pillanatok, de soha, egyetlen egy pillanatban sem gondoltam azt, hogy "bakker, hagyom az egészet a p.ába". Úgy gondolom, ez a 6 év a legszebb éveim közé tartozott, de ebben közrejátszott az is, hogy csodálatos embereket ismertem meg, nagyon jó csoportom volt, a környezetem is mindig támogatott a céljaim elérésében.

De ahogy te is írtad, nagyon relatív, hogy kinek mi a nehéz és mi a könnyű. Na meg nagyon nagyon képességfüggő is, hogy kinek hogy sikerül elvégezni az egyetemet. Van, aki könnyen, gyorsan tanul, lelkileg is stabil, kiegyensúlyozott ember, de van olyan, akinek sokkal több energiát kell belefektetni a dologba, stresszes, izgulós, labilis lelkiállapotú.

Nekem ilyen téren szerencsém van, könnyen vettem az akadályokat, de másban meg én vagyok béna (pl. nyelvekkel soha nem boldogultam igazán jól, és a jogsit megszerezni is nagyobb szenvedésnek éreztem, mint az egyetemet...).

Én azt mondom, hogy ha orvosira szeretnél menni, akkor hajrá! Ne tartson vissza az, hogy mások mit mondanak vagy gondolnak rólad és a tervedről. Ha már felvételt nyersz, akkor annyira nagyon hülye biztosan nem vagy, hiszen orvosira nem 250 ponttal lehet bejutni.

Onnantól, hogy bekerültél, fő az önbizalom és a pozitív hozzáállás.

Szóval sok sikert:))

Én a felénél járok. Szerintem megvan a maga nehézsége de másmilyen mint ahogyan elképzeltem.

Dehát ilyen az élet, minden ami valamit ér azért sajnos dolgozni kell.

Előző vagyok.

Nem volt orvosis ismerősöm. Egy kis faluból kerültem fel pestre ezért inkább a filmekből tájékozódtam.

Azt hittem egy kicsit komolyabb lesz, mármint, hogy modernebb eszközök, színvonalas érdekes előadások, pezsgő diákélet.

Amit meg tapasztaltam, az olyan , hogy "Tessék ezt meg kell tanulni vizsgára ! Tanuld meg!".

Nehéz elmondani, de egyfajta kiégés tapasztaltam magamon és a környezetem szerint is megváltoztam és ez a változás nem az előnyömre történt.

Az is lehet, h ez amúgy is megtörtént volna és semmi köze nincs az orvosihoz.

A lényeg, hogy próbálj meg boldog és kedves maradni.

Csináld meg szorgalommal és ne hagyd , hogy bárki is lebeszéljen erről az álmodról. Szerintem ennyi a titok, bárcsak én ezt hamarabb tudtam volna :)