Természettudományos hallgatók nem hiányoljátok a gyakoribb önkifejezést?
én kb. szenvedek, hogy harmadéve párhuzamos természettudományos hallgató vagyok és nincs olyan motívum az egész önellentmondásos agymenésben (ti. a természet-társadalomtudományban), ahol önállóan logikai szálra fűzhetném a gondolataimat és feedbacket kapnék róla.
Ha itt merik mondani, hogy nincs helye szabad gondolkodásnak,
bölcsész szakokon miért engedhetik meg maguknak, hogy bármivel kapcsolatban általánosítsanak?
Ha természettudománnyal foglalkozok, le kell mondanom önmagamról? a szellememről? Ezért is van tele önellentmondással a tudomány.
legalább egy ilyen rohadt kurzus lenne ahol kiváncsiak az emberre is, nem csak szótagokra. BTK-n miért nincsenek dögivel karikázós zh-k?? és miért nevetségesek ott, míg itt kínosan érzi magát a professzor úr (és tényleg egy professzor sem kivétel ezalól, még ha nem is érzi ingének!), ha egyéni gondolatokkal találkozik.
Szóval szerintem kegyetlen a határvonal bölcsek és "REÁL"-osok között, és megölik bennem ("bennünk") a gondolkodás képességét (vö. Sir Ken Robinson).
Úgy látom mégis a többséget hajtja a megfelelési vágy és végigszenvedi ahogy megölik a tiszta logikáját, s még közben (több ízben kellett már ilyennek a fültanúja lennem) rettentően semmibeveszik, nevetségesnek tartják a "szabad bölcsészeket".
Szóval mit gondoltok, jó ez így (nektek), vagy szintén hiányérzetetek van (legalább valahol mélyen)?
(Persze nem akarom a BTK-t az ideálnak beállítani, sőt: ott épp fordítva kínos a kérdés: hogyan kevernek tényeket/normákat a szabad elbírálásba? hogy "merészelnek" qualifikálni egy "bölcsészt"?)
Kedves kérdező, azért kíváncsi lennék melyik egyetem melyik szakára jársz, amit párhuzamosan lehet tolni...
Egyébként nem tartom a természettudományokat önellentmondásosnak, általában elég következetesek. Ami pedig az egyéni gondolatokat illeti soha nem volt problémám azzal, hogy ne hallgatták volna meg az egyéni véleményemet. Tudod mit nem szeretnek? A RIZSÁT és a MELLÉBESZÉLÉST. Vannak olyan dolgok, amit vagy tudsz, vagy nem tudsz. A többi rizsa. Na ez a nagy különbség a reál és a humán között, itt nem lehet mellébeszélni, az esetek 99 százalékában, és a kutya sem kíváncsi a bölcsész okoskodásra. Ki tudod számolni, vagy nem? Fel tudod rajzolni vagy nem? Tudod diagnosztizálni vagy nem?
Ami a gondolkodást illeti, én orvosira járok és elég sokszor kapunk olyan kérdést, aminek a megválaszolása azon múlik, hogy tudod e alkalmazni a megszerzett tudást, és hogy mennyire látsz a tények mögé. Persze aki csak beseggeli az anyagot, az lehet, hogy több ötöst kap, szintén, aki próbálom megérteni, de a klinikákon ahol alkalmazni kell észrevehetően nekem van több sikerem.
Ami az önkifejezést illeti arra ott van a betegvizsgálat és a beteggel történő kommunikáció, ami nem kis kihívás tud néha lenni.
A bölcsészeket pedig pont a félrebeszélés, a rizsázás, a logika hiánya miatt nézzük le.
Gratulálok kedves orvosis, megint csak emlékeztettél arra, hogy miért nem kedvelem a magadfajtákat.
El vagy szállva magadtól, jól beléd nevelték, hogy csak az a tuti, amit te csinálsz. Ha olyan intelligens volnál, mint amilyennek próbálod magad beállítani, akkor elfogadnád, hogy vannak olyanok, akiket érdekel a grammatika, a szemiotika vagy a pragmatika, akik valami olyasmiben szeretnek kiteljesedni, amivel az átlagember nem foglalkozik, vagy egy olyan ágazatban látja magának a jövőt, ami kevés emberhez jut el.
Arról nem is beszélve, hogy te / ti komolyan nem gondoltok bele abba, hogy van akit ez érdekel? Hogy van olyan elvetemült ember ebben a k urva materialista társadalomban, akinek nem a forintok pattognak a szeme előtt és inkább magát szeretné fejleszteni, olyan tudásra szert tenni, ami valóban érték? Miért olyan nehéz ezt felfogni?
Mellette persze, igen, csinálhat olyat ami ilyen jellegű, de ez még nem változtat azon, hogy a TTK-k önmagukban sántíthatnak. Itt arra az "értékre" gondolok, amire a 4. válaszoló utal. Ha ez nem hiányzik valakinek, vagy nem vesz észre egy plusz dimenziót, vagy tényleg más (független!) tevékenységgel szerzi meg.
Az orvosi ilyen szempontból igenis tartalmaz humán elemet, míg pl. egy földrajz szakon totál hiánycikk a humángeográfia (még a tanári szakirányok is förtelmesen lexikálisak).
Elsősorban az oktatásban mint tevékenységben látom a problémát, minthogy a TTK-król úgy hiányzik ez a valami, mint a BTK-ról egy másik valami.
A tudomány önellentmondásaira meg majd szánok még 1 misét.
egybként bevallom nem csinálok pluszban állandó művészeti tevékenységet. De a művészet lenyegének szerintem 1ébként ellent is mond az a fajta "rendszeresség", s másrészt az aggaszt csupán, hogy sorvadni látom a kifejezőkészségemet (amit annak idején is szinte kizárólag magyar/irodalomórákon dédelgettünk, s ahogy az vsz. pl. itt is megnyilvánul), s elutasítom, hogy ilyen ára legyen annak, hogy a "TT" javára lemondtam a "BT"-ról
Kedves kérdező, el sem hiszed mennyire az én gondolataimat tükrözte a kérdésed. Totális hiányérzetem van az önkifejezéssel kapcsolatban.
"az egész önellentmondásos agymenésben (ti. a természet-társadalomtudományban), ahol önállóan logikai szálra fűzhetném a gondolataimat és feedbacket kapnék róla.
Ha itt merik mondani, hogy nincs helye szabad gondolkodásnak, " ---> pontosan ez a helyzet
Magold be a sok baromságot, nehogy megkérdőjelezd, nehogy másképp gondold, csak tanuld meg és légy egy robot, aki csak bizonyos bevágott, gyönyörűen lekorlátozott logika mentén tud gondolkodni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!