Pázmány vagy Károli? Melyiken jobb a pszichológia képzés? Esetleg a Debreceni Egyetem?

Én szociológiára járok, így csak arról tudok nyilatkozni, de végülis mind a kettő BTK-n van, szóval hasonló a légkör, és sok tanár tanít mind a két szakon.

A Pázmányon végeztem a BA-t, röviden és tömören; BORZALOM! Rengeteg teljesen felesleges, a szak szempontjából abszolút irreleváns tárggyal traktáltak minket, vagy olyanokkal, amiket elmebeteg dolog, még BA-s diákoknak tanítani (pl. szervezetszociológia), ráadásul bizonyos tárgyakból egy félév alatt, két félév anyagát zúdították ránk (statisztika). A vizsgákra azt se tudtuk, hogy készüljünk fel, nem tudtuk egyszerűen pontosan miből is lesz vizsga és miből készüljünk fel rá, semmiben nem volt logika.

Na igen, ez jellemző az egész sulira, a logika teljes hiánya mindenben! A diákoknak és a tanároknak kb. a nagy része, velem együtt nem tudta megérteni, hogy mi a frászért kellett kitenni az egyetemet, az Isten háta mögé, Pesttől 25-30 km-re egy faluba. A koliba sokakat nem vettek fel és sokak (teljesen érthető módon) nem is akartak kolisok lenni, Piliscsabán viszont, ami egy pár ezer fős falu, nagy nehéz normális albérletet találni, ezért a diákok jó része naponta több órát utazott, egy olyan úton, amin télen egy kaland közlekedni és egész évben rendszeresek a balesetek.

A légkör is szörnyű volt. Egyszerűen nem volt tanár és diák között semmi közvetlenebb viszony, volt egy tanár, aki úgy gondolta, hogy ő sz*rta a spanyolviaszt, és köszönni is alig volt hajlandó. Csoportról gyakorlatilag nem lehetett beszélni, mindenki be volt gubózva, a kis 3-4 fős klikkjébe, nem voltak igazán jó közös csoport bulik, semmi segítőkészség nem volt a diákoknak egymás felé, egyáltalán nem éreztem azt, hogy egy csoportban vagyok. Amin a legjobban kiakadtam a köszönés teljes hiánya. Ha egy diák belépett az előadóba, hiába látta, hogy csak néhányan vannak benn, cs*szett annyit mondani, hogy fapapucs. Rám csak bámultak, mint egy földönkívülire, mikor az volt az első, ha beléptem egy terembe, hogy köszöntem (kb. azt lehetett leolvasni az arcukról, hogy; "mit akar ez?")

Debrecen annyira más... Ide járok mesterre, a tanárokkal úgy vagyunk, mintha a barátaink lennének, sokukkal tegeződő viszonyba vagyunk, bármikor számíthatunk rájuk, jó értelemben lazák, segítőkészek, lelkiismeretesek, ráadásul néha együtt sörözünk velük (a Pázmányon ilyenről álmodni se mertem volna). Az oktatás gyakorlatias, olyan dolgokat tanítanak, amiknek valóban hasznát fogjuk venni (szöges ellentétben a Pázmánnyal), mindig tudjuk, miből készüljünk fel, a csoporttársaimmal egymás jegyzetéből tanulunk, egymásnak segítünk, ahogy csak tudunk. Teljesen családias a légkör, mind a tanárokkal, mind a diákokkal. Jó, persze itt is vannak a csoporton belül néhány fős haveri körök, de általában olyan az egész csoport, mint egy nagycsalád, ja és hatalmasakat bulizunk együtt. Szóval csak ajánlani tudom a Debreceni Egyetemet.

A Pázmány BTK nagy ívben elkerülendő, ugyanis elmebeteg dolog, ami ott folyik. Alig akad olyan diák, aki legalább egy évet ne csúszna, és ez nem azért van, mert az ott tanulók lusták, hanem azért, mert borzalmas a színvonal, és mint az első hozzászóló leírta, rendszerint úgy vizsgáztatnak, hogy az ember azt se tudja, mit tanuljon meg, miből készüljön fel, vizsga előtt pár nappal, "a levegőbe kapkod a kezével", a ZH-n csak ámulni lehet, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, amikről a fél év alatt egy nyamvadt szó nem esett és a kötelezőbe egy betűt nem írtak róla.

Csodálkoznak, hogy miért jelentkeznek olyan kevesen az intézményükbe, de abba már nem gondolnak bele, hogy talán nem volt a leghelyesebb dolog, az egyetemet kirakni Piliscsabára, és nem kéne egy rahedli vallással kapcsolatos kötelező tárgyat tanítani, amikor jól tudják, hogy a diákok 99%-a nem azért jelentkezik a Pázmányra, mert mélybuzgó hívő. A diákok nekem se voltak igazán szimpatikusak, a köszönéses dolog nekem is feltűnt, sok volt köztük a "nagyarc", eléggé sok ott a sznob emberke.

Debrecenbe jár a tesóm, BTK-ra, politológián van, és nagyon szereti. Nem akarom ismételni az első kommentelőt, aki tökéletesen leírta azt, amit a tesóm is szeret a suliban.