Lehetséges az, hogy diszlexiássá válik valaki másik országba költözve, idegen nyelven, amikor az anyanyelvével semmi baja nem volt, nincs, sőt, maximalista módon tökéletesen beszéli, ír, olvas?
Saját magamról szól a kérdésem, aki 25 évesen, bölcsészkaron az adott idegen nyelvből szerzett egyetemi diplomával hagytam el Magyarországot már 15 éve egy olyan országba, amelynek nyelve nem is latin betűkkel ír, ám a betűket ismertem, felismerési szinten kb. hatéves koromtól, és onnantól kezdve szinte folyamatosan tanultam, de elég alap szinten, aztán az egyetemen öt évig ezt is tanultam, így végül úgy hagytam el Magyarországot, hogy közepesen magas szinten beszéltem, írtam és olvastam ezt a nyelvet, és a tökéletesítéséért próbáltam szerencsét a nyelv országában.
Aztán maradtam is külföldön, többek között azért is, hogy tovább tudjam tökéletesíteni a nyelvtudásom, és azért is, mert közben rájöttem, hogy konkrétan szerelmes vagyok ebbe az idegen nyelvbe, úgyhogy magas szintű élvezetet nyújt az, hogy benne élhetek és napi szinten használhatom, ám egy ponton feltűnt, érdekes módon nem is a tanulmányaim során, hanem csak amióta a nyelvben élek, hogy olyan hibám vannak benne, mintha diszlexiás lennék vagy diszgráfiás, viszont ez csak ebben az idegen nyelven jelenik meg, más idegen nyelveken sosem volt ilyen problémám, pedig sok nyelvet tanultam és jó pár helyen éltem is bennük, de nem voltak olyan hibáim, mint ebben a nyelvben, amelyet pont a legrégebb óta tanulok.
Úgy érzem, hogy még mindig nem tökéletesen tudom a helyi nyelvet sajnos, ám szeretném, ami elég rosszul érintett pl. hét év után, amikorra már mintegy elvártam volna magamtól, hogy pl. ne legyen olyan, amit nem értek vagy nem tudom kifejezni magam, így végül is csalódtam saját magamban, de inkább maradtam még, hogy tovább is tanuljak.
Viszont lehetséges az, hogy valaki csak egy adott idegen nyelven diszlexiás vagy diszgráfiás...?
Ez lehetséges...?!
Ami pedig még ennél is érdekesebb szerintem az az, hogy ez a kérdésem most a zenetanulásom miatt jutott eszembe, hogy elkezdtem Duolingon zenét tanulni, és nagyon élvezem, ám kissé küszködöm az általam tehetségtelenséggel nyugtázott bénázásaimmal, és ahogy próbálom megérteni magamat, hogy miért rontok el vmit pláne újra és újra ugyanazt, feltűnt, hogy összetévesztek vonalakat egymással és vonalközöket is egymással, és úgy értelemszerűen hibásan is nyomom le a hangot a virtuális zongorán, feltűnt, hogy ez olyan, mintha diszlexiás lennék a kottaolvasáshoz is.
Létezik ilyen...?
Ezen az új nyelven szoktál szótárt használni.
Arra, hogy tisztázd a jelentéseket?
Tulajdonképpen mit tapasztalsz?
Milyen jelenségeket nevezel te diszlexiának?
Amikor idegen nyelv szövegei olvasása közben azért nem értek egy szót, mert végül feltűnik, hogy felcseréltem két betűt, néha tényleg írás közben is, és ugyanígy zenetanulás közben is: észrevettem, hogy azért szoktam gyakran elrontani egy hangot, mert hibásan azonosítom be, pont ugyanúgy, mint a diszlexiában, felcserélve két hasonló jelenséget, hogy hol van, és már azt is megfigyeltem, hogy a zenetanulásban miket szoktam hibázni: kottaolvasásban keverem a két legfelső vonalközt egymással (azaz az E és a C hangokat gyakran felcserélem), a két alsó vonalközöket is össze szoktam keverni (F és A hangok), és a vonalakon lévő hangokat is keverem a mellette lévővel a belső három vonalon lévő hang esetében, ahol a két szélsőt (D és G hangokat) rendszeresen osszekeverem a középső vonalon lévő (B) hanggal.
Vagy ezek tán teljesen átlagos, kezdőhibák, zongorázók?
A tanulás legfontosabb adata az, hogy egy mondatot csak akkor értesz meg, ha minden szavát érted.
Amikor továbbhaladsz egy olyan szónál, amit nem értettél meg, akkor- általában kicsit később- hibázol. Például úgy, ahogy te megfigyelted meg, vagyis felcseréled a betűket.
Tehát nem a hibázásnál van a meg nem értés, hanem valahol korábban.
Jól érted, pontosabban kikövetkeztethető egy szó jelentése a szövegkörnyezetéből.
Amúgy közben arra jöttem rá, hogy mivel sokkal kevesebbet olvasok idegennyelven, mint magyarul tettem és teszem, ezért valószínűleg ezért cserélem fel a betűket hibásan írás közben, mert nincs elég fix írásképi minta előttem, és ez igaz a kottaolvasásomra is, hogy egyszerűen csak nincs elég gyakorlatom, és gyanítom, hogy mások is belecsúsznak kezdőként ilyen tévesztésekbe-keverésekbe...
Nem figyeltem még ezt meg magamon, de szerintem nem.
Amúgy kezd kialakulni egy válasz bennem a saját kérdésemre, még ha sok éves, évtizedes is a kérdésem gyökere: szerintem nem diszlexia a problémám, hanem egyszerűen olvasottság hiánya, a zenében meg kezdő átlag hibája a rendszeres tévesztésem, és mindkét esetben a figyelemzavarom is okozhatja a tevesztéseimet.
Mondjuk ami ellentmond ennek a válasznak az az, hogy míg az igaz, hogy az olvasás bizonyítottan jó a figyelemzavar kezelésére, olyan sok más idegen nyelven sem olvastam annyit, mint magyarul, mégsem voltak olyan problémáim soha, amelyekről a diszlexia és a diszgráfia jutottak volna eszembe, szóval nem vagyok teljesen kibékülve a válaszlehetőségemben, tehát a kérdésem továbbra is nyitott.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!