Pszichológia vagy gyógypedagógia éri meg jobban? Melyikkel lehet jobban elhelyezkedni?

A pszichológiáról azt tudni kell, hogy az alapképzés (ahogy előttem már írták) nem jó önmagában semmire. De tényleg semmire. Az MA diplomával leszel egyedül pszichológus, de még akkor is úgy kerülsz ki az egyetemről, hogy gyakorlati tapasztalatod lényegében nincs, ahhoz dolgozni kell. Kezdőként magánba menni nagyon felelőtlen és szakmaiatlan döntés, az egyéb, elsősorban állami helyek meg általában nem fizetnek jól. Ebből a szerény fizetésből kellene munka mellett tovább képezni magad, mert a pszichológusoknál nem elég annyi, hogy lediplomázol, hanem folyamatosan járni kell módszerspecifikus képzésekre és szakképzésre (meg persze önismeretre). Ezek mind drága, több éves képzések, amikre sokszor bekerülni is nehéz, de létfontosságúak ahhoz, hogy elég tapasztalatot szerezz, és hogy egyszer pl. magánba is el tudj menni, ott pedig valóban kompetens legyél. Szóval nem túlzás az élethosszig tartó tanulás ezen a területen. Tény, hogy sok ága van a pszichológiának is, de a legtöbbek által elképzelt tanácsadói/klinikusi pálya ilyen, rengeteg energiát, időt és sajnos pénzt kíván. A gyógypedagógia ebből a szempontból rövidebb, ott igazából sok mindenhez elég a 4 éves alapképzés. Legalábbis nincs ez az évtizedes képződés, mint sokszor a pszichológusoknál.

Szóval azt mindig egy nagy általánosításnak érzem, hogy a pszichológia jól fizet, mert ez így nem igaz. A magán fizet jól, de oda el is kell jutni. Az odáig vezető út viszont hosszú és költséges.

Gyógypedagógiánál a külföldhöz nem tudok hozzászólni, de pszichológiával nehéz kimenni. Minden országban kicsit máshogy működik a rendszer, mások a szakképzések, ezek egymásra épülése, a végzettségekkel járó kompetenciák. Lehet, hogy egyes módszereknél is bezavar, ha te pl. magyarul tanultad, de angolul akarnál vele dolgozni, akkor is, ha folyékonyan beszéled a nyelvet. Arról nem is beszélve, hogy ezt a munkát nem lehet csak úgy más nyelven végezni. Mind a pszichológusnak, mind a kliensnek érdemes az anyanyelvén kommunikálnia, mert mindenki úgy fejezi ki magát a legkönnyebben. Néha magyarul is nehéz az embernek pontosan leírnia, hogyan érzi magát vagy mi is jár a fejében, hát még idegen nyelven. Nyilván vannak olyan esetek, ahol valaki mégis más helyzetbe kényszerül, de nem az az ideális. Ez természetesen ismét a tanácsadói/klinikusi irányra vonatkozott, pl. HR területen feltételezem, hogy könnyebben működik a külföld, de erről én sem tudok lényegében semmit.

Ha van még kérdésed a pszichológia szakról (vagy akár a gyógypedagógiáról, arról is tudok azért néhány dolgot), írj nyugodtan privátban!

Gyógypedagógiára nem túl magas a ponthatár

végülis 390 felett tényleg nem túl magas...

a pszicho meg 450 fölött van, úgyhogy nagyon más kategória a kettő.

attól, hogy a pszichó akármennyi, még nem lesz igaz, hogy gyp-re nem túl magas...