33 evesen elkezdeni az orvosit?

Ez egy nagyon nehéz kérdés és szerintem nem más véleményét kellene kikérned, hanem mérlegelni pár dolgot, mielőtt döntést hozol. Próbálom összeszedni a gondolataimat, hátha irányt adhatok velük.

1. Milyen az anyagi helyzeted, rendelkezel családdal? A diákhitel fedezi ugyan a tanulmányaidat, de az megélhetésedet nem. Mivel mindkét fajtát felvennéd, gyanítom, hogy nincs megtakarított pénzed az elkövetkezendő 6 évre és anyagi támogatásod sem. Ha esetleg családod is van, nem biztos, hogy tolerálnák a döntésedet.

2. Rendelkezel emelt biológia és kémia érettségivel? Ha nem, akkor hatalmas hátrányból indulsz, mert ez a 2 az egyetem feltétele és nem is akármilyen szintű eredmények kellenek a bekerüléshez.

3. Az egyetem papíron 6 év + 5 év szakképzés, ami minimum 11 év. Azért írtam, hogy papíron, mert nem nehéz megcsúszni pár évet. Elég, hogy csak egy tárgy nem sikerül, máris ismételheted meg a következő évben. Rezidensként már lesz bevételed, de annak egy részét a diákhitel miatt vonni fogják szépen, valamint nem is annyira kiemelkedő a bérezés, mint sokan gondolják.

4. 10-es válaszoló már leírta szépen, de az orvoslás nem egy álommunka. Rengeteget dologról lemond az, aki orvosnak áll. Tanulással tölt hosszú éveket, ami sajnos nem abból áll, hogy néha előveszel 1-1 könyvet. Miután munkába állhatsz jönnek az ügyeletek, temérdeknyi munkaóra (heti 70-80 is lehet simán), hétvégék és ünnepnapok nem léteznek többe. A karácsonyi műszak sem ritka. Fel akarod ezeket adni? Sokan rávágják, hogy igen. Gondold át szépen mégegyszer. Csak azoknak ajánlom ezt a pályát, akik mást el sem tudnak képzelni maguknak.

Én 26 évesen kezdtem az orvosit, sajnos anyagi lehetőségeim és családi életem nem engedték meg, hogy kijavítsam az elrontott kémia érettségimet, ezért dolgoztam, összeszedtem a pénz a tandíjra, újraérettségiztem. Már ez is hatalmas áldozatokat követelt a részemről.

Nem, nem kell 18-20 évesnek lenni az orvosi elkezdéséhez, de egy ennyi idősnek még kevesebb a vesztenivalója, mint neked. Ha rendelkezel egy stabil állással és élettel, ne rúgd fel ezért, nem éri meg.

Egy doktor

#13 szóbeli, amin kb mindenki max pontot kap. Az egyik ismerősön (ápoló) most ment szóbelizni, 42 éves, max pontot kapott.

Ne haragudj, de ne az határozza már meg, hogy mit vesznek fel, hogy hány éves. Sok 18 éves totál komolytalanul és éretlenül elkezdi, majd abbahagyja. Ha egy 30 éves odamegy, gondolhatják, hogy nem viccből hozta meg ezt a döntést.

Ne ítélkezzünk valaki felett, mert nem érettségi után kezdi a képzését…

Amúgy ha jártál volna orvosi tudnád, hogy sokakat nem vesznek fel elsőre, kihagynak érettségi után vagy csak később határozzák el magukat. Nem ritka az, ha valaki 23-24 évesen kezdi, de 30 felett sem.

Mi ezzel a gondod? Savanyú a szőlő?

Én szóltam, aztán majd meglátja a kérdező is. Nem savanyú a szőlő, csak nem ártana reálisan belegondolni a dologba. Az ápoló esete szintén más, mivel eü-ben dolgozott legalább, nem hasraütésszerűen találta ki egyik napról a másikra, hogy őt mennyire érdekli ez az irány.

Nem ítélkeztem senki felett, nem kell azonnal mindent személyes sértésnek venni, hanem felhívtam a figyelmet egy tényre. Szövegértés...

Egyébként meg honnan tudod hogy mindenki max pontot kap?:)

Én sem tartom reálisnak a kérdező elképzelését, ez a szakirány pont nem azoknak való, akik csak úgy kitalálják ezt egyik napról a másikra, plusz az anyagi terhek mértéke hatalmas.

Az egyik egyetemen tanítanak kedves kollegáim, ahol ilyen szóbeli elbeszélgetés zajlik (nem nevezném meg, ha lehet) és ők mondták, hogy ritkán fordult elő, hogy valakinek nem maximális pontot ítéltek meg.

#18 igen.

Akkor mindenképpen az újságírást a kettő közül.