Mennyire nehéz a gépészmérnöki szak egy 5-ös közép matematika érettségivel?

#8

Nem a 6-os vagyok, de talán úgy, hogy jövőre felvételizek doktori iskolába műszaki területen és van mögöttem pár év mérnökképzés, van realitásalapja a véleményemnek.

Mi is minden évben eljátszottuk a lemorzsolódós bulit. Első évben alapszakon kibukott/elcsúszott az emberek több, mint fele, az alapszakot 500 emberből 60 fejezte be, abból kb 20-30 volt az évfolyamtársam, akikkel együtt kezdtem.

Én eléggé tanulós voltam, jó csicsás táblázatokat vezettem arról, hogy mivel hogy állok, mi van még vissza és milyen határidőkkel, néha így sem tudtam, hogy hol állt a fejem, én is elkövettem a magam hibáit időmenedzsment téren, mire kiforrta magát ez a módszer, ami nekem bevált.

Nos, megmondom neked őszintén, hogy a többségnek semmi baja nem volt a képességeivel. Az égadta világon semmi. Lusták voltak és/vagy elbízták magukat, aztán eltűntek a gyorsan mélyülő vízben. Emlékszem, egy idő után kifigyelték, hogy elég naprakész vagyok és én voltam a tudakozó. X tárgyból mikor van zh, mi egyáltalán a tárgyból a követelmény (6. héten kérdezte az illető), segítsek már megírni a házit, mert aznap van a határidő és nem tudja egyedül befejezni (előtte nap állt neki). Biztos vagyok benne, hogy van, aki erején felül beletesz mindent, tönkremegy benne és egyszerűen nincs hozzá agya (anélkül, hogy felmentésre jogosult lenne, mert egyébként nem diszes és nincs baja, csak nincs affinitása a szakhoz semmilyen szinten), de ezeket az embereket felhozni példának olyan, mint egy alapvetően elhízott társadalomban mindenkinek hormonális problémákra fogni a túlsúlyát. Ez hülyeség, ez a kisebbség, egy 10% körüli réteg az egészből az, aki ha megfeszül, sem tud mit tenni ellene. Ugyanez a helyzet itt is. A többség banális okok miatt bukik el: vagy az elején elveszti a fonalat, mert úgy gondolja, ráér, kevés még az anyag, ez vagy az volt is emelt érettségin, különben is, ősszel jó bulik is vannak, inkább arra figyel. A másik a ramaty időmenedzsment, amit már mondtam is. Vannak nevetséges feladatok és zh-k, de a többségre igaz, hogy nem poénból az a neve valaminek, hogy "féléves feladat". Annak nekiülsz legkésőbb novemberben, aztán mindir teszel hozzá egy kicsit, hogy le tudd adni időben, ne pedig azon a hétvégén kapkodj, amikor zhkra is kell készülni már. Vannak, akik abszolút életképtelenek, vagy nem is tudom, minek mondjam őket, egyszerűen nem értem a jelenséget, demonstrátorként sem értettem: ott a moodle, fennvan a tárgytematika, naprakészen, benne van egyértelműen minden számonkérés módja és ideje. És egyszerűen arra nem képesek, hogy rákeressenek és megnyissák. Irogatnak nekem emaileket, hogy mikor van a zh, én meg veszek egy nagy levegőt és válaszolok neki, mert már nem tehetem meg, hogy kiakadok, mint mikor még nem a tárgyat oktattam. És elemi infókról maradnak le, mert ilyen szinten el vannak varázsolva. És nálunk is ugyanez volt, azt sem tudta némelyik, hogy merre van arccal előre, milyen tételsor, milyen zh... Aztán van az, aki egyébként rendes, bejár, képben is van a fő mérföldkövekkel, de nem teszi bele az energiát. Ilyen is sok volt nálunk. A mérnöki szakok többsége nem magolós, cserébe rettenetesen gyakorlós. És ez bizony néha dögunalmas. Simán meg lehet tudni tanulni integrálni és deriválni azon a szinten, amit alap/mesterszakon papíron várnak, az egyetlen titka az, hogy elég példát oldj meg és elég trükkös feladatot láss. Emlékszem, számomra a legnehezebb tárgy az analízis2 (integrálás) és a prog2 (összetett adatszerkezetek és algoritmusok) volt, mindkettőn annak rendje-módja szerint meg is buktam az első vizsgaalkalmon. Tényleg mindkettő azon múlt, hogy a legunalmasabb példákat is addig nyúzzam, amíg rekord idő alatt le nem tudom őket vezetni hibátlanul. És persze, ott volt az, hogy igen-igen, fejben ezt ide, azt oda, jó, kész, tudom... De procedurálisan nem ment olyan jól, mint fejben, azt be kellett gyakorolni, bármilyen rohadt unalmas és látszólag hasztalan volt. És bizony ezeken a tárgyakon elérte nálunk is a bukási arány a 60-70%-ot, de nem azért, mert nem lett volna eszük hozzá. Egyszerűen nem gyakorolt eleget a többség. Ha az ember 1-2 hetet rászán színtisztán erre, még az is húzós tud lenni, ha előtte hozzá sem szagolt az anyaghoz. De a többség ennyit sem szánt rá. És ezen a ponton nincs az a magántanár, aki megment magadtól. És nyilván, ha valaki látja, hogy az alapozó tárgyain tanulgatással ilyen 30-40%-os zhkat produkál, hamar elveszti a motivációt a további tanulástól. Ahogy azt is nehéz tudatosítani, hogy az első pár évben nem nagyon lesz szabadideje az embernek, ezt pedig nem tudja lecsippenteni a végtelenségig következmények nélkül a tanulási idejéből. Ezért potyog ki a többség az első félévben.

Nem a képességei miatt és csak elvétve néhány g*ciláda oktató miatt.

A 12-es válaszoló szépen leírta a dolgokat, valószínű a BME-ről nyilatkozott, ott vannak ilyen hatalmas hallgatói létszámok.

Azt még kifelejtette, hogy puskázni is lehet. Én matekból nem puskáztam, de a matekosabb tárgyak többségénél igen, volt kiküldés stb. Sőt, egyszer összeszámoltam, és 1 kezemen meg tudom számolni, hogy melyik tárgyból NEM puskáztam. Az igazán trógerek nálunk headsettel csinálták a ZH/vizsgákat. Nyilván a való életben megütheted a bokádat ha mindent kicsalsz és nem is buzdítalak arra, hogy ezt csináld.

A tudás mellett szerencsére is szükség van. Igenis van olyan amikor egyik évben könnyebbek a ZH-k és vizsgák, mint a másik évben, mikor milyen kedve van egy tanárnak. A szóbeliken még inkább a tudás és szerencse közös harmóniája kell.

Most tanulok szakmérnökit a BME-n és érzem, hogy a szintje és nehézsége kb. olyan, mint a vidéki egyetemeken (PTE, SZIE gépész), teledobálnak házival, de a határidőket kihúzzák és elnézőbben osztályoznak. Nagyjából ezt érzetem nappalin meg mester levelezőkön. Én egy BME nappalin tuti kihullottam volna annyira brutálisan leterhelne házikkal (ami sokszor wtf kategória, és még ott a ZH és társai)

Kérdező, ami neked kell. Kitartás, szorgalom, szerencse és néha pofátlankodás.