Le kell mondjak az orvosiról?

A legnagyobb problémát abban vélem felfedezni, hogy egyáltalán nem látom, hogy az orvos-gyógyszerész kapcsolat valamilyen szinten is kooperatív lenne. Ha maradnék, mindenképp klinikai irányban helyezkednék el, és élvezném abban az esetben, ha lehetőség lenne konkrét betegek ügyein dolgozni, a gyógyszerelésüket intézni, orvossal a páciensről, és az őt érintő esetleges gyógyszeres terápia megfelelősségéről beszélni. Nagyon úgy érzékelem azonban, hogy az orvosok viszont ilyen szempontból nem tartanak minket értékesnek. (Egyetemen pl. néhány tanár is erősen érzékelteti a mi “csak” gyógyszerészeti mivoltunkat, nemcsak az orvostanhallgatók)

És félreértés ne essék, engem nem a felsőbbségérzet vezérel ebben, hanem pontosan az, hogy nincs semmi közünk a betegekhez.

Az, hogy elkezdtem az egyetemet, nem gondolom hogy hiba lett volna, mert ennek is szerettem volna esélyt adni, hátha megtetszik, ugyanis nekem a gyógyszerészet mindig is egy b, terv volt. 2 félévet használok el mire odaérek, ergo még pont lenne időm befejezni, de nyári munkából ha vért izzadva is, de valahogy megszerezném a szükséges pénzt ha kellene, (+ abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a szüleim is segíthetnének, habár az egyik probléma pont az, hogy velük nehézkes erről az átjelentkezésről beszélni)

A gyógyszerreklám szerintem teljesen nem ideillő gondolat (ettől függetlenül is köszönöm a hozzászólást!), inkább azt bánom, hogy a saját mamám is azt hiszi, hogy egy patikus eladó leszek, mint ahogy sokan mások is ugyan ebben a hitben vannak. Az is nagyon zavar, hogy nem találok aktuális információt a gyógyszerész keresetről. Az orvosok bére most eléggé könnyen kikalkulálható a fix bérezésnek köszönhetően, de gyógyszerészi fizetésről nem nagyon találok infót :/