Miért beszélik le sokan az orvosiról azokat akik csak később tudják elkezdeni?
Sokszor olvasom, hogy valaki 23-30-35-X évesen szeretne nekifogni az orvosinak, és amikor megkérdi, hogy késő-e belefogjon, akkor sokan minden tekintetben lebeszélik róla.
Igen, ez nem egy 5 éves, hanem 6 éves egyetem. Igen, itt még van pluszban a rezidens képzés, de akkor már nem az egyetem padjait koptatod, hanem betegek között dolgozol, igaz felügyelet alatt, és kevesebb pénzért, de azt csinálod amiért éveken át keményen tanultál.
Mindig mindenki elkezd matekozni, hogy ha elkezded 40 évesen, akkor leszel 46 mire végzel, és még a rezidens évek….
És ha az illető nem kezd bele, akkor nem lesz soha 46 vagy 50 vagy X éves? Csak egy orvosi diplomával kevesebb lesz a kezében.
Most ha „csak” 20 évet dolgozik valaki a szakmában az miért baj? Lehet, hogy az lesz élete legboldogabb 20 éve, mert egy álma vált valóra.
Hol van az leírva, hogy csak 18 évesen lehet az orvosi egyetemet elkezdeni?
Az én történetem is szinte mesébe illő, én is már jó pár év kihagyás után fogtam bele anno az orvosiba, de egy pillanatig nem bántam meg.
Ha csak egy fél vagy 1 évet tudtam volna járni, annak is rettentően örültem volna, hisz már akkor is nagyon sok újat tanultam (az anatómiáért nagyon oda voltam annak ellenére, hogy volt hogy sírtam tanulás közben annyira sok mindent meg kellett jegyeznem, vagy hogy 1-el vágtak ki vizsgán)
Sajnos fel kellett vegyem a diákhitel maximális összegét (amit a mai napig nyőgök), és mellette dolgoztam is (korrepetáltam, így hamarabb jött össze az az összeg, mint ami egy árufeltöltéssel lett volna), ez utóbbi sajnos meglátszott a jegyeimen.
Ha valaki 50 évesen teherautó jogsit csinál, mert munkát akar váltani az mindenki számára természetes, ha valaki 55 évesen beiratkozik a jogra, akkor azt biztatják, ha valaki 70 évesen nyelvet tanul annak gratulálnak. Nekik miért nem mondja senki, hogy már késő, és minek?
Itt elsősorban a sok tanulás, és a még több egyetemen való tartózkodás hiúsítja meg a normális munkát, de semmi sem lehetetlen.
Amikor valakire a szülők ráerőltetik, vagy azért lesz csak orvos mert már az ük szülők is azok voltak az csak egy lehetőség. De ha valaki tényleg saját akaratából szeretné hivatásszerűen ezt dolgozni, akkor tegye azt!
Ha nem is jön össze, és tényleg már az első félév után otthagyja, akkor tegye azt, de legalább megpróbálta.
Eskü néha azt hiszem, hogy azok beszélik le ezeket az embereket, akiknek anno nem jött össze, és az irigység beszél belőlük.
„Több mint a duplájára emelkedett a Diákhitel 1 összege. Augusztus 15-étől havi 70 ezer forint helyett akár 150 ezer forint szabad felhasználású, kedvező kamatozású hitelt igényelhetnek a felsőoktatási hallgatók."
TUDOM, hogy ezt vissza kell fizetni, de valamit valamiért. Ez mellett ha heti csak 4 órát korrepetál valaki pl. matekból vagy nyelvből, mai „árfolyamon” óránként 3000 Ft, az havi szinten közel 50 ezer forint!
Ne adjátok fel az álmaitokat!
Most komolyan nem állt neked össze a kép?
Pénz keresés, saját lábra állás, családalapítás. Biológia óra...
#1 #2
Rengetegen dolgozunk orvosi mellett, ugyhogy ez nem érv ellene
Teljesen önellátó vagyok, az óraszám meg 4-12 óra között ingadozik.
És egyébként sem arról volt szó, hogy a heti 40 óra belefér-e mellette.
Azt mondják, orvosi első két évében csak nagy lemondások árán, akár éjszakázással lehet dolgozni, de később meg már könnyebb.
Hogy visszatérjek a kérdésre, a választ én sem tudom pontosan, de az biztos, hogy nagyon illúziórombolók az emberek. Szerintem egyrészt sokan nem értenek hozzá és azért úgy vannak vele, hogy 25 éves korra már illő dolgozni valahol és be kell fejezni a tanulást. Nyugatabbra nagyon nem így van, és amúgy már a magyarok is kezdenek egyre elfogadóbbá válni az élethosszig tartó tanulással kapcsolatban.
Én azt bírom a legjobban, mikor gyakorlatilag vadidegenek (szomszédok, meg más kutyasétáltató idős nénik stb) megkérdezik, hogy mennyi van még hátra a suliból és mondom, hogy még sok, akkor csak hüledeznek, hogy hát de már 23 vagy és jaj mikor fogok tudni elkezdeni dolgozni. Amikor meg a szülők is ezt hajtják, az még jobb.
Ma már nem viselnek meg ezek a megjegyzések, mert eszméletlenül idetartozónak gonodlom magam és kis túlzással tojok az efféle megjegyzésekre mert tudom, hogy sehol máshol nem lelném akkora örömömet, mint az orvosi egyetemen. Ez egy nagy kaland, már a bejutás is, de baromira megéri.
Valaki azért csúszik le, mert nem sikerült egyből a kémia/biosz, mások meg elve később jutnak el erre az elhatározásra, én az utóbbi kategória vagyok, szóval nekem aztán nehéz volt előhozakodnom a szüleimnél, hogy mit is akarok és nem fogadták jól, pontosan az előítéletekért vagy a begyepesedett gondolkodásért. Nagyon sok csúnyaságot vágtak a fejemhez, így lelkileg kb. nulla szinten támogattak, ami nagyon fáj(t), de ezzel nem tud mit csinálni az ember. Más mögött meg 2 sikertelen felvételit követően is ott áll a család, mert látják rajta, hogy mennyire akarja és nem úgy gondolnak rá, hogy "biztos azért nem sikerült, mert hülye vagy", hanem mert nagyon nehéz és nagy a versengés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!