Bírnám az orvosit?

Kérdező, ne értsd félre, nem bántásból írom, de eddig még csak a tanulmányi eredményeidről beszéltél.

"de nem akarok idegosztályon kikötni, ezért bizonytalanodom el néha."

Ha elbizonytalanodsz, akkor kérdezd meg magadtól, hogy miért akarsz orvos lenni? Segíteni az embereken?

Hogy bírod a vért? Láttál már balesetet? Milyen reakcióid voltak akkor? Vérvételnél elfordulsz, amikor Tőled vesznek vért vagy nézed? Stb.

Vagy beszélgess orvostan hallgatókkal, mielőtt jelentkezel - hogy jobban ráláss a dolgokra

8-as! Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett a válaszom :)

Kérdező! Orvosnak az menjen, aki embereket szeretne gyógyítani akkor is, ha cserébe nem kap semmit, legjobb esetben is egy köszönömöt. Én végzett fogorvos vagyok, jelenleg az alapellátásban dolgozom, itt nagyon sok rászoruló emberrel találkozom nap, mint nap, akik soha nem tudnák megengedni maguknak a magánfogorvost, sokszor egy-egy, az én szemszögemből minimális költség (8000 ft) kifizetése is gondot okoz. Arányaiban viszont jóval kevesebben vannak azok, akik megköszönik, akik értékelik a munkámat, az erőfeszítéseimet, hogy 10 óra munka után is mosolyogva fogadok mindenkit és végig hallgatom, ha kell Ádámtól és Évától a történetet, hogy mi miatt került ilyen állapotba a fogazata. Ne felejtsd el, hogy 10 millió orvos országában élünk, itt egészen addig, amíg nem leszel őszülő halántékú professzor, mindent IS jobban akarnak majd tudni nálad, hivatkoznak majd az internetre, a szomszédra, vagy egy előző kezelőorvosra, aki nem így csinálta.

Ahol dolgozom, ott a mellettem lévő rendelőben egy nagyon idős bácsi háziorvos. Ő mesélte, hogy mikor kezdte a pályáját 50 éve, az emberek szinte ünneplőben mentek orvoshoz, élére vasalt ropogós fehér ingben, megtisztálkodva, kulturáltan. Most simán beugranak két trágyázás között fogat húzatni, vagy a háziorvoshoz büdösen és koszosan, ahol az orvos le is vetkőzteti őket, meg is kell fogja őket akár olyan helyen, amit még tiszta emberen sem szívesen teszel meg. Tisztelet? Hála? A Grace Klinikában talán, de sajnos a magyar valóság nem ez. A magyar valóság, hogy itt mindenkinek minden jár, lehetőleg ingyen és lehetőleg azonnal. Én is abból a kevés betegből táplálkozom lelkileg, aki a kezelés végén azt mondja, hogy köszöni szépen, jól érezte magát, nem is fájt egyáltalán, vagy sokkal rosszabbra számított. Mert sajnos a betegeim nagy részéről állítom, hogy inkább energia vámpír és sokkal többet vesz ki belőlem lelkileg, mint amennyit valójában kéne.

Ez most lehet nagyon megkeseredettnek tűnő válasz, sajnálom, ha annak sikerült. Azért írtam le, mert én őszintén szólva ilyen formán nagyot csalódtam az emberekben. Én a mosolygós, vidám embereket szeretem, de sajnos az átlag magyar ember nem ilyen. És egyelőre úgy látszik, hogy ennél csak rosszabb lesz a helyzet. Ezt is gondold végig, mert lehet, hogy fejben jó vagy és képes vagy elvégezni ezt az egyetemet, de egyáltalán nem érdemes kalkulálni azzal, hogy majd bárki felnéz rád, hálás lesz és értékelni fogja, amit te csinálsz. Sőt, pl engem simán a kispajtásnak tekintenek a betegeim, nem csak fiatal vagyok, de nő is, elhanyagolható azon férfi pácienseim száma, akik úgy jönnek be a rendelőmbe, hogy "kezét csókolom Doktornő" vagy " Jó napot kívánok", a "szia xyka" ezzel szemben szinte általános. Van példa olyanra is, hogy elmondja nekem, hogy hogyan kell csinálni ezt vagy azt. Nem rossz szándékból, ő azt hiszi, segít nekem, pont ezért nehéz is rászólni, hogy talán tudom, hogyan kell csinálni, hiszem csináltam már egy pár százat, vagy ezret. Sok mindent le kell nyelni és zömmel az emberek viselkedését, főleg amíg fiatal vagy, hiába vagy jó szakember, sokak szemében egy tudatlan bakfis vagy, akinek a páciens tesz szívességet, hogy megvizsgálhatja, meggyógyíthatja, és akinek nem a köszönöm, az adekvát válasz, hanem a szívesen. Elvégre sokakat a mai napig nem műthet meg akárki, csak a professzor, mert mi az már, hogy Kovács Józsefné, nyugalmazott pénztároshoz odamész te, Dr Kis Dániel szakorvos-jelölt és elmondod neki, hogy merre vagytok arccal előre, hiszen ő nem azért dolgozta végig a kötelező 40 évet, hogy aztán egy nálánál sokkal fiatalabb dirigáljon.

Persze, ha külföldi terveid vannak hosszú távon, akkor lehet ez mind nem így lesz, nem tudom más országokban milyen az orvosok megítélése.

"ott a mellettem lévő rendelőben egy nagyon idős bácsi háziorvos. Ő mesélte, hogy mikor kezdte a pályáját 50 éve, az emberek szinte ünneplőben mentek orvoshoz, élére vasalt ropogós fehér ingben, megtisztálkodva, kulturáltan. Most simán beugranak két trágyázás között fogat húzatni, vagy a háziorvoshoz büdösen és koszosan, ahol az orvos le is vetkőzteti őket, meg is kell fogja őket akár olyan helyen, amit még tiszta emberen sem szívesen teszel meg. "

Hát ja... ismét nagyon jól rávilágítottál egy problémára: betegként is csak lesek, hogy emberekben annyi elemi "ösztön" nincs, hogy ha már nem is ünneplősben megy, hanem néha melegítőben, de bizony azt látom én is, hogy sokan még a tisztálkodással is hadilábon állnak orvoshoz menetel előtt :-(

Tényleg csak Te tudhatod erre a választ! Senki más nem érez úgy,mint te. Senki sem úgy látja a dolgokat,mint te. Senki sem úgy él át helyzeteket,nem úgy gondolkodik és cselekszik,mint te. Én orvostanhallgató vagyok,de nem Te,hanem én. Tehát az én szemszögemből tudok írni Neked.:)

Gimiben,általános iskolában 4,7-5,0 átlgaim voltak végig. Édesanyám maximalista az élet minden területén,ezért elvárta,hogy jól tanuljak. Kevés dicséret járt a jó jegyekért,viszont annál több szidás a rosszakért. Nem azért tette,hogy belőlünk is diplomást neveljen,hanem hogy elérjem a céljaimat.(Már akkor is orvosnak készültem.) A tanárok sem dicsértek agyon,mindig a háttérben meghúzódva voltam,aki jól teljesít. Elérkezett az érettségi időszaka és addig a maximalista édesanyum így indított el otthonról:„Tudom,hogy mennyit készültél,tudom,hogy tudod. De azt is tudnod kell,hogy bármi lesz is a felvételivel,a Nap az után is fel fog kellni.” Nagyon jó érettségiket írtam. Stresszeltem,mindig is stresszes voltam,sajnos most is ilyen vagyok. Mindig azon agyalok,hogy mi lesz ha nem tudom ezt vagy azt vizsgán. Félek,hogy megaláznak,hogy összeesem a vizsgán,hogy leblokkolok. De ezt szeretném csinálni,nagyon érdekel a labor diagnosztika. Ahol át tudom gondolni a válaszokat,ahol nem kell hirtelen döntést hozni. Mindent meg teszek azért,hogy jó orvos legyek. Most is itt szenvedek az anattal,nagyon nagy mumus számomra a tetemséta. Csúsztam miatta,de le kell szigorlatoznom belőle valahogy a télen.:D

Neked is tudnod a határaidat,nem vagyunk Istenek és hibázunk. Mert mindenki hibázik. Még az orvosok is,mert emberek vagyunk.

#1-es meglett a sálad?

Amúgy orvosit is sokszor túlhájpolják. De tény orvosis ismerőseimnek, akik jó eredményekkel végeznek a tanulás a legelső. És ők nem puffognak, hogy ez nem lett meg, az nem. Ha tanulsz rendesen, akkor meglesz az, ne féljél! Nem kell atomfizikusnak lenned.

Szia!

Igaz én még tapasztalatlan vagyok, egy gimnazista aki két év múlva érettségizni fog és jelenleg közé sincs az egyetemhez. Viszont minden áron orvos szeretnék lenni,mint ahogy te is. Sajnos nagyon stresszes vagyok. Hiába jelentik be, hogy ebből meg abból lesz dolgozat, nem tudok megnyugodni addig amíg nincs előttem a papír rajta a kérdésekkel. Később viszont lenyugszik az ember,mondván tök jó ez is megvolt, túléltük. És ilyenkor eszembe jut,hogy hogyan lehetnek céljaim, ha az oda vezető út kikészít lelkileg.

De nagyon remélem, hogy ha eljön az idő alkalmasnak fogok bizonyulni arra, amit saját magam választottam hivatásként. Őszintén szólva a legnagyobb félelmem, hogy nem amiatt nem lesz belőlem orvos, mert nem tudtam megtanulni a követelményt, hanem amiatt nem mert vagyok/leszek odavaló. Mivel nincsenek orvostanhallagtó ismerőseim fogalmam sincs, hogy milyen diákok kerülnek be és maradnak bent.

Szóval sok a kérdés, amire az ember nem kaphat választ, van amit magunknak kell megtapasztalni. Ezúton viszont legalább elkerülhetjük az előítéleteket.

Sok sikert kívánok neked, én a kitartás és a hosszú szorgalmas munka erejében bízok!