Ez csak az unnepek miatti honvagy, vagy itt a vege?

Azt nem értem, ha ennyire hiányzik a családod, akkor miért nem ugrasz haza egy hétvégén?

Néha "fillérekért" látok fapados repjegyet és ha nincs rá pénzed, nyilván a szüleid állnák a költséget.

Ez komoly?

10 hónapig nem jöhetsz haza? Karácsonyra sem? :-(

És a szüleid sem tudnak kijönni Hozzád? Bár az még nem az otthoni környezet, de mégis valami... :-)

Videochat/FaceTime lesz itt a megoldás! :) Én Pesten tanulok és ha telefonálok az otthoniakkal akkor mindig úgy érzem, mintha otthon lennék és ülnék mondjuk a konyhában és simán beszélgetnénk.

Próbáld felfedezni a környéket, ne add fel, mert nagyon sok tapasztalatot fogsz szerezni! Tudod, ami nem öl meg az megerősít! :) xx

Nyugi, tudom milyen egyedül lenni külföldön. Én 13 éves koromban lettem "behajítva" egy angliai iskolába :D

Persze anya velem volt, de a testvéreim, apukám és mindenki más pedig nem. Iskolában is teljesen idegen volt minden, még a nyelvet sem tudtam, mindenki csak furán nézett rám, gondolták néma vagyok.

Honvágyam nagyon durván volt, leginkább amikor végeztem a High School-al 16 évesen.

Igazából csak az idő segített. Egy idő után rájöttem, hogy én nem akarok Magyarországra visszamenni "álagba", és a szürke depis hétköznapok sem vonzottak annyira, hiába ott volt a család. Elterveztem a jövőmet, hogy mi szeretnék lenni, és ráfeküdtem a tanulásra. Eleinte nem érdekelt, de rájöttem, hogy milyen szerencsés vagyok, mert én Angliában tanulhatok, egy sokkal fejlettebb és modernebb rendszerben, és ez nem adatik meg sok mindenkinek. Pár hónappal a 18. születésnapom előtt, meg hirtelen eldöntöttem, hogy hé, én nem akarok gyári munkás lenni, meg haza sem akarok menni. És hát jelentkeztem egyetemre. Azóta már másodéves vagyok, a csoport egyik legjobb tanulója, és egy angol diploma pedig hatalmas löketet adhat az életben. Ami neked is nagy hasznodra fog válni, hogy ilyen fiatalon egyamagad egy teljes évet eltöltöttél Olaszországban középsuliban, és kint tanulhatsz. Nyelvet is tanulsz, idegen kúltúrával ismerkedsz, kapcsolatokat építhetsz, és a jövőd is megalapozhatja ez az 1 év, főleg ha esetleg később visszamész olaszba mondjuk egyetemre is. De ha nem is mész többet ki Olaszországba, ez a CV-dben ígyis nagyon jól mutat majd.

Egyébként egyszer láttam egy veled hasonló korú magyar lányt egy vonaton Magyarországon, egy idősebb olasz házaspárral utazott, akik nem tudtak magyarul. Olaszul beszélgettek, nézegették a tájakat, a lány segített nekik a magyar városneveket kiejteni. Szerintem az a lány is egy cserediák lehetett olaszban, és gondolom a nevelőszüleivel ellátogattak a lány igazi szüleihez, és épp tartottak visszafele.

Már akkor is azt gondoltam, hogy milyen szerencsés és egy talpraesett lehet ez a lány, hogy így fiatalon bele mert vágni az egészbe. Szinte irigykedtem, pedig énis hasonló cipőben voltam/vagyok :D

De téged is ez motiváljon, hogy mennyi mindent megtapasztalhatsz, és mennyi előnyöd származhat az egészből.

Egyébként nekem a filmezés segített a honvágy legyőzésében. Néztem magyar sorozatféléket is, meg minden mást is. Elterelte a figyelmem a filmezés a honvágyról.

Hátha segít:)

#7-es vagyok, valami lemaradt.

Igen, ez simán lehet az ünnepek miatt is.

Ilyenkor nekem is minden másabb, sokszor felteszem a kérdést magamnak, hogy mégis mit akarok én itt kint.

Ilyenkor van a szülinapom is évvége-fele, jön a karácsony, az újév.. Tudom mi az az érzés amiről beszélsz, de nem tudom elmagyarázni 😅

Nyugi, majd január közepe-fele elmúlik.