Nem ciki manapság nem tudni egy idegennyelven sem?

Mivel az idegen nyelv kötelező a közoktatásban, joggal várható el, hogy 18 éves korára már mindenki valamilyen elfogadható szintű nyelvtudással rendelkezzen, ami optimális esetben legalább B2-es. Így az angoltanár válaszoló érvelését abszolút elfogadom. A kérdező érvelése csak akkor lenne helytálló, ha a testvérei 18 éves korukig nem tanultak volna idegen nyelvet. Az valóban ciki, ha valaki 8-10 év nyelvtanulás után egy szót se tud mondani. De a nyelvtanulás nem 18-35 éves kor között kezdődik.

Más szempontokból is osztom az angoltanár válaszoló véleményét.

Kedves kérdezö!

Nem, nem ciki. Furcsa, ha tényleg ez alatt az idő alatt nem "ragadt rájuk" semmi a suliban, de nem ciki. És szerintem ha nem olyan helyen dolgoznak (majd), ahol erre szükség van, akkor elég megbocsájtható emberi tulajdonság. Lehet, ők más témákban jobbak.

Különben pedig nagyon sok francia és német van, akik szintén semmilyen más nyelven nem beszélnek, és ezek szerint elvárják, hogy mi beszéljünk franciául ill. németül.

Én is furcsállom igazából, mert rám mindig is ragadtak a nyelvek, de én például nő létemre kötni és horgolni nem tudok és a kottaolvasás sem az erősségem. Vagy a szertorna. És igen, ez néha ciki. De ha nem kell mutogatni és nem kéri folyton számon tőlem valaki, akkor egész jól megvagyok.

Nimm das alles nicht so ernst! - ahogy a férjem mondaná :)

Érdekes megfogalmazás, hogy az idegennyelvtudást az alapműveltségbe soroljuk. Hm, erre nem is gondoltam eddig, pedig... Ha csak 100-200 évet megyünk vissza, és nem a röghöz kötött falusi népre gondolunk, hanem a városlakókra, akkor bizony az anyanyelve mellett gyakorlatilag mindenkinek kellett valamilyen szinten beszélni a németet, meg még egy további idegen nyelvet. (Ha jól tudom a 19. század elején a német volt a hivatalos nyelv, még régebben meg a latin.)

Viszont az átlagembernek lesz alkalma, ideje, türelme, igénye naponta-hetente gyakorolni, használni a megtanult második nyelvet?

Ok, tanuljon meg mindenki biciklizni, autót vezetni (szabadon választható további 10 hasonlat), de ha évekig, évtizedekig nem használja ezt a képességét, mert nincs rá szüksége vagy lehetősége, akkor bizony egy hirtelen felkérésnél (idegennyelvű útbaigazítás kérésnél) csak dadogni fog, vagy az első kanyarban az árokba hajtani.

Más... Én - bár cikinek tartom a hazai idegennyelv-nemtudást - nem vetnék követ a kérdező testvéreire ismeretlenül. Ha adott a lehetőségük a nyelvtanulásra, vagy halvány esély látszik, annak későbbi használatára, és csak lustaságból nem tesznek érte, bizony elítélendő. De! Ha egyszerűen úgy alakult az életük, munkájuk, hogy kiszorult az érdeklődésükből a nyelvgyakorlás, akkor megértőbb lennék feléjük. Én sem tudom már az érettségire megtanult vers és novella elemzéseket. Vagy a történelmi dátumok tucatjait.

Sőt az iskolában tanult idegen nyelveket is szinte teljesen elfelejtettem. Talán sosem veszem elő újra, ha nem úgy alakul az életem, hogy külföldön kell munkát keresnem. Itt meg kénytelen voltam megtapasztalni, hogy érdemes lenne megtanulnom, felelevenítenem egy másodikat is.

Szóval a tanulság: nyelvet tanulni sosem késő!

En ugy gondolom, hogy a legalabb egy idegen nyelv ismerete, ma már igenis hozza tartozik az altalanos müveltseghez, függetlenül attol, hogy kinek mi a szakmaja, beosztasa. Lakatos, vagy vezerigazgato.

Ebben a globalizalt vilagban elkepzelhetetlen, hogy az ember - az anyanyelven kivül - ne beszeljen egy masik nyelvet is.

Na, ez tényleg ciki: A minap a cég egyik menedzsere kezembe nyomja a telefont (a cég központi számához tartozót), hogy beszéljek a hívóval, mert az illető csak magyarul tud kommunikálni. Átvettem, beszéltem vele. A lényeg, hogy az egyik meghirdetett állás felől érdeklődött nullához tartó német nyelvtudással. Mondtam neki, hogy van esélye, ha beszél angolul. Hááát, abból egy szót sem tud, németből is csak az alapot. Kérdezem, mennyire alap. Meg fogja érteni a munkautasításokat? Csak hümmögés. Végül azt mondtam neki, hogy azon a részlegen csak németül és angolul beszélnek, tolmácsot pedig nem tudunk mellé állítani. Aztán kapcsoltuk neki a főnököt, aki beszél vagy négy nyelven, de a magyar nincs ezek között.

Szóval a faluja határát át nem lépőtől én továbbra sem várnék sokat, de egy külföldön munkát keresőnél alapnak tartanék egy kommunikációképes nyelvtudást.

Szerintem is ciki, hiszen egyik iskolából nem engednek már át a másikba, illetve diplomát is csak akkor adnak ki, ha valaki legalább egy idegen nyelven középfokú szinten beszél.

Az is meglepő, hogy rengeteg nyelvvizsgapapíros ember mennyire makogva vagy szinte semennyire nem beszél egy idegen nyelven sem (azon sem, amiről papírja van).

Ha valaki átmegy gimnáziumba az általánosból, már ehhez egy nyelven tudnia kell.

Gimnáziumban elvárás, hogy egyszerre kettőt tanulj, hogy legyen egy középfokúd és egy alapfokú papírod, vagy ha papír nem is, legalább tudásban ott legyél.

Az én korosztályom volt az, ahol a rendszerváltáskor amikor kezdődött volna az orosz nyelvoktatás, nekem már angolul kellett tanulnom.

Én is meglepve tapasztalom, hogy az emberek mennyire nem beszélnek nyelveket, mennyire elutasítóak és mennyire más emberektől várják az állandó fordítási segítséget.

Én is a fiatal, városi emberek kapcsán írtam mindezt.

Hogyan érettségiztek le vagy mentek egyetemre ilyen emberek?